Kombiné

Vannak az életnek nagy kérdései, amelyekre talán sosem kapunk választ. Úgy negyven éve például, amikor úton-útfélen mulatós zene bömbölt, sokat merengtem azon, miként mondják helyesen: kombiné vagy kombinét? Merthogy az egyik strófában csipkés kombinéról danolt a művész, a másikban pedig már arra hívta fel kedvese figyelmét, hogy utóbbi a Margit híd alatt hagyta a kombinétját. 
Kapkodtam a fejem ennyi életszerűség hallatán. Igaz, jómagam már azokban az időkben is legfeljebb elvétve találkoztam az említett ruhadarabbal, de hogy létezett, a kánikulában a buszon mellém telepedő kövérkés háziasszonyok illata is tanúsította. Ahogy a nejlonotthonka vagy a sziloning kézzelfoghatóságát is. 
Dilemmámra viszont továbbra is hiába reméltem feloldást: kombiné vagy kombinét…? Amikor a zöld egyenöltönyös buszsofőr feltekerte a hangerőt, csak a második gondolatom volt az, hogy mihamarabb leszállok és gyalogosan folytatom az utamat. Előtte eltökéltem, hogy csak akkor teszem, ha megfejtettem a feladványt. Nos, a végállomásig pácolódhattam a penetráns kipárolgásban. 
Azóta eltelt egy emberöltő. Eszembe se jutott volna hajdani tipródásom, ha a minap nem a fővárosban akad dolgom. A Margit hídhoz érve, hirtelen rám tört a kétely: mintha a pillér alatt fehérlett volna valami… Lidércként nehezedett rám a múlt; már nem akartam kérdéseket és válaszokat sem, inkább hagytam, hogy Mick Jagger feketére fesse az emlékeimet. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)