Lépj tovább

Vannak az életünkben nehéz időszakok, amikor semmi nem jön össze, amibe belekezdünk. Szeretnénk előrelépni, és minden megteszünk az ügy érdekében, de aztán az utolsó pillanatban a sors úgy dönt, hogy mégsem adja meg nekünk azt, amit szeretnénk. Ez sokkal nehezebb abban a helyzetben, mikor egyáltalán nem rajtunk múlik a jó végeredmény, mert egy kívülálló döntésétől függ minden. 
Minden okkal történik, én ezt vallom, de van, amikor már nem találom azt az okot, ami miatt sorra siklanak ki a ügyek a kezeim közül. Nehéz. Egy idő után már nincs mibe kapaszkodni, már nem merek hinni, sem remélni, mert félek a koppanástól. Nem terhelhetek mindent a körülöttem lévőkre, mert azzal nekik is ártok, ha azt látják, hogy összeomlok. Ugyanakkor nem tarthatok mindent magamban sem, muszáj vagyok megbeszélni és terhet átadni, különben a végeredmény ugyanaz lesz – összeomlok. 
Muszáj haladni előre, ha egy dologban nem tudok lépni, a másikkal kell törődnöm, ha abban sem tudok előremozdulni, akkor egy következő célt kell találnom. Nem hagyhatom el magam, és nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a problémákat lássam, különben leterít a depresszió. A megoldást kell keresni és véghez vinni, még akkor is, ha az fáj. De a legfontosabb az, hogy adjunk magunknak időt és fogadjuk el a segítséget. Nem szabad, és nem is kell minden terhet egyedül cipelni, meg kell tanulni valamennyit átadni, és meg kell tanulni lerakni, elengedni is. 
 

Minden okkal történik, én ezt vallom

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)