HEOL

„Öt év eredménytelen próbálkozás, és számtalan lehetőség kipróbálása után a párommal úgy döntöttünk: örökbe fogadunk. Átestünk mindenféle hatósági vizsgálaton, részt vettünk felkészítő tanfolyamon, ahol megismerkedhettünk olyan családokkal, akik már végigjárták ezt az utat. Nem ítélkezem a fiam vér szerinti szülője felett, hiszen neki köszönhetjük gyermekünket. Amikor valaki a sorozatos kudarcok és hosszadalmas procedúra után a kezében tartja a csöppséget, már nem számít, hogy ki szülte” – meséli Andrea, aki férjével három évnyi várakozás után februárban vihette haza néhány napos kisfiát, Ábelt.

Örökbefogadási kérelmüket a szülőknek először a lakóhelyük szerinti gyermekvédelmi szakszervezetnek kell bejelenteni, ahol egyúttal az eljárás formájáról is határoznak. Nyílt az örökbefogadás akkor, ha a vér szerinti- és az örökbefogadó szülő ismerik egymás adatait, és így a biológiai szülő tudja, hogy gyermeke hova kerül. Titkos örökbefogadás esetén az édesanyát és édesapát még az örökbefogadás eredményéről sem értesítik, így a határozatot semmilyen módon nem támadhatják meg. Ez a hivatalos eljárási formája például a külföldi örökbefogadásoknak is. Pehr Erika, a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztály vezetője elmondta: hazánkban az örökbefogadható kiskorúak 10-15 százaléka más országokban talál új otthonra.

Molnár László, Budapest Főváros Önkormányzatának Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatának (TEGYESZ) igazgatója úgy véli, a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban hagyománya, és társadalmi presztízse van az örökbefogadásnak. Nálunk viszont a legtöbb házaspár inkább eltitkolja környezete elől a tényeket. Mint mondta, nem ritka, hogy a család inkább lakóhelyet változtat, ahelyett, hogy felvállalnák az örökbefogadást a szomszédok előtt.

Amúgy nem mindenkiből válhat nevelőszülő. Alapvető feltétel, hogy az illető cselekvőképes, nagykorú legyen, és legalább 16, de legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a kívánt gyermeknél. Ahogy azt a TEGYESZ igazgatójától megtudtuk, az örökbefogadó szülők alkalmasságát további három rostán szűrik meg. Egészségügyi vizsgálaton kell bizonyítaniuk, hogy nem szenvednek olyan betegségben, ami akadályozhatná őket a gyermeknevelésben. Kizáró ok például az alkohol- és drogfüggőség. A pszichológiai feltérképezés során elszántságukról, neveléssel kapcsolatos elképzeléseikről kell tanúbizonyságot tenniük az örökbefogadóknak, míg a környezettanulmány az anyagi helyzetről ad felvilágosítást a gyámhivatalnak.

Az alkalmassági vizsgálatok mellett a Családjogi Törvény 2003-as módosítása óta kötelező egy 21 órás tanfolyamon való részvétel, ahol többek között az örökbefogadás jogi hátterével, a felmerülő konfliktusok kezelési módjaival ismertetik meg a szülőket. Ide tartozik például az, hogyan mondják meg a gyermeknek, hogy nem ők a vér szerinti szüleik. Bogár Zsuzsa, az Ágacska Alapítvány tanfolyamvezetője azt tapasztalja, leginkább ez a kérdés foglalkoztatja a majdani örökbefogadókat.
Ha minden hivatalos papír megvan, elindulhat az eljárás, ami 2-3 évig is eltarthat. Persze, ahogy az édes szülőknek, úgy az örökbefogadóknak is vannak elképzeléseik leendő gyermekükről. Az újszülött csecsemőkre, illetve a három év alatti gyerekekre várakoznak a legtöbben. Nem mindegy az új családtag kinézete sem. Molnár László azt tapasztalja, hogy a szőke, vagy világosbarna hajú, világos bőrű gyerekek előbb találnak új otthonra.

A mesébe illő történeteknek azonban néha drámai végük lesz. Pehr Erika arról tájékoztatta lapunkat, hogy éves szinten átlagosan húsz esetben gondolják meg magukat a nevelőszülők. Magatartási problémákra, nem megfelelő szülő-gyerek kapcsolatra, vagy épp a bizalmi viszony hiányára hivatkozva, mint egy megunt játékszert, visszaadják az egykor várva-várt gyermeket.