Így alakulhatott ki a legendás Hope gyémánt

Hasonló gyémántok vizsgálata alátámasztja a feltételezést, hogy eredete valahol az alsó földköpenyben rejlik – számolt be az Evan Smith, az Amerikai Gemmológiai Intézet (GIA) tudósa vezette kutatócsoport az ezúttal online megrendezett Goldschmidt geokémiai konferencián.

Evan Smith és munkatársai lézeres vizsgálatnak vetettek alá a Hope és Culinnan gyémánt kategóriájába tartozó példányokat és bridgmanit (egy nagyon sűrű magnézium-vas-szilikát) maradványait fedezték fel rajtuk. Ez az ásvány csak több mint 660 kilométeres mélységben létezik.

A 45,52 karátos Hope gyémántot a 17. században találták Indiában,

jelenleg a washingtoni Smithsonian Intézetben látható.

Feltételezések szerint az 1905-ben Dél-Afrikában fellelt, az eddigi legnagyobb felfedezett drágakőként számon tartott Cullinan gyémánt is az alsó földköpenyből származhat. A gyémántot néhány évvel felfedezése után több részre csiszolták, kilenc darabja a brit koronaékszereket díszíti.

Egy gyémánt többnyire a földköpenyben, a földkéreg és a földmag közötti rétegben lévő nagy nyomás hatására alakul ki. A legtöbb drágakő 150-200 kilométeres mélységből származik, néhány ritka darab több mint 660 kilométeres mélységből.

Borítókép: illusztráció