280 éve született a bennszülöttek magyar származású királya

280 éve, 1741. szeptember 20-án született gróf Benyovszky Móric, az egyik legismertebb magyar utazó és felfedező, akit Madagaszkáron a bennszülöttek királyukká is választották.

Benyói és urbanói Benyovszky Móric a Nyitra megyei Verbón, a mai Szlovákia területén található Vrbovén jött a világra. Lovassági tábornok apja nyomdokait követve 14 évesen kezdett katonáskodni. Így részt vett a poroszok elleni hétéves háborúban 1756 és 1763 között. Amíg viszont hadakozott, rokonai kiforgatták vagyonából.

A heves vérmérsékletű Benyovszky hazatérve fegyverrel próbálta jussát visszaszerezni, ezért Mária Terézia száműzte birodalmából.

Ezután hollandiai és németországi útjain kitanulta a hajózást és a hajókészítést, majd Lengyelországban élő nagybátyja meghívására annak birtokán telepedett le és nősült meg. 1768-ban csatlakozott a lengyel nemesség szabadságát megtörni akaró II. Szaniszló Ágost király ellen alakult csoporthoz, a bari konföderációhoz. A felkelők seregében ezredesi, majd tábornoki rangot elérő Benyovszky 1769. május 20-án sebesülten esett a kozákok fogságába.

Bár az orosz kazanyi rabságból megszökött, később elfogták. Ekkora deportálták Szibériába, a kamcsatkai Bolsereck telepre. Az egy évig tartó, gyalog megtett út alatt kezdte írni naplóját. A művelt és megnyerő Benyovszky elnyerte a helyi kormányzó bizalmát és lányának, Afanaszja szívét. A lányt később feleségül is vette. Viszonylagos szabadságát kihasználva pedig 1771 májusában lázadást szított. 96 társával egy elfoglalt hajóval menekült el. A szökés előtt kiadott kiáltványuk mintául szolgált később az oroszországi forradalmi mozgalmak számára.

Amikor a jeges tengeren lázadás tört ki ellene, erővel és diplomáciai tehetségével lett úrrá a helyzeten.

A szökevények a Kamcsatkai-félszigetet megkerülve eljutottak a Bering-szorosig, ahol viszont a jégzajlás miatt vissza kellett forduljanak. Cook kapitányt hét évvel megelőzve, Alaszka partjait és az Aleut-szigeteket érintve eljutottak Japánba. Később Formosára, vagyis a mai Tajvanra érkeztek, majd Makaón állapodtak meg. Itt halt meg a velük tartó Afanaszja.

Száműzöttből lett Madagaszkár uralkodója

Benyovszky a hajó eladásából szerzett pénzen 1772-ben Franciaországba hajózott. Itt sikerült meggyőznie XV. Lajos királyt, hogy képes a stratégiai jelentőségű Madagaszkáron gyarmatot létrehozni. Benyovszky 250 emberével 1774 februárjában szállt partra a területen, ahol megalapította a fővárost, a király tiszteletére elnevezett Louisbourg telepét. A szigeten továbbá utat épített és mocsarakat csapolt le. Elbeszélése szerint a helyi malgasokat megtanította írni és olvasni is.

Bár fényűző életet élt, emberséges bánásmódjával annyira megnyerte a bennszülötteket, hogy 1776-ban ampanszakabévá, vagyis királlyá választották.

A valóság viszont feltehetően jóval prózaibb ennél a történetnél, amelyet hazatérve maga a kalandot beszélt el. Királlyá ugyanis szinte biztosan nem választották a helyiek. Továbbá a Benyovszky által létrehozott telepek sem fejlődtek, így kísérlet teljesen megbukott.

Párizsba visszatérve kegyvesztetté vált. Ezt az utazó a vele személyes ellentétben lévő mauritiusi kormányzó áskálódásának tulajdonított, ezért le is mondott. Ezután Mária Terézia kegyelmével élve hazatért Magyarországra. Itt részt vett a bajor örökösödési háborúban, érdemeiért 1778-ban gróffá is emelték.

A nyughatatlan kalandort mindig hívta a tenger

Amikor viszont a háború 1779-ben lezárult, a gróf áthajózott Amerikába, ahol a függetlenségi háború lengyel hőse, Pulaski tábornok oldalán harcolt. A tábornok halála után viszont Benyovszky sikertelenül próbálta meg átvenni a lengyel légió vezetését. Újfent hazatérve terveket dolgozott ki a magyarországi vízi és szárazföldi közlekedés, valamint a fiumei kikötő fejlesztésére. De támogatók helyett csak adósságokat sikerült gyűjtenie.

1781-ben ismét kihajózott, majd felajánlotta az amerikai kormánynak, hogy idegenlégiót szervez. Javaslatát azonban elutasították. Később viszont sikerült egy újabb madagaszkári vállalkozáshoz támogatókat találnia baltimore-i kereskedők személyében. Az általuk felszerelt hajóval 1785 júliusában szállt partra, egy francia erőd elfoglalása után pedig Angontsy közelében építette fel Mauritania erődjét.

A feldühödött franciák büntetőexpedíciót indítottak ellene. Benyovszky az összecsapásban esett el 1786. május 23-án. A kalandort erődje tövében temették el.

Ismertségét nem sokkal halála előtt befejezett, francia nyelvű önéletrajzának köszönheti. Bár fontos megjegyezni, hogy a feljegyzésekben szereplő kalandok hitelessége legalábbis vitatható. Ettől függetlenül a könyv hatalmas siker lett, számos nyelven kiadták. Először 1790-ben jelent meg Londonban, angolul nyelven. Ez alapján született 1888-ban Jókai életrajza.

Tetteire mindig emlékezni fogunk

Benyovszky az egyik legnagyobb magyar hajósnak számít, hiszen ő írt először részletes beszámolót a St. Lawrence-sziget őslakóiról, Okinaváról, illetve Formosáról. Jó megfigyelőképességének és műveltségének köszönhetően sok értékes anyagot rögzített, bár földrajzi helymeghatározásai sokszor pontatlanok.

Életét számos művészeti alkotásban örökítették meg. Az ezek közé tartozó, Kotzebue által írt, kamcsatkai szökéséről írt dráma arról emlékezetes, hogy az 1814. október 19-i baltimore-i előadása előtt énekelték először nyilvánosan az amerikai himnuszt.

Benyovszkyt három nemzet, a magyarok, a szlovákok és a lengyelek is magukénak tartják. 2003-ban végül egy magyar expedíció keretében állítottak neki szobrot és emléktáblát Madagaszkáron. Az idei évet, vagyis születésének 280. és halálának 235. évfordulóját Benyovszky-emlékévvé nyilvánították. Ehhez kapcsolódóan idén júliusban eddig soha nem publikált, vele kapcsolatos dokumentumok érkeztek a Magyar Nemzeti Levéltárba.