Ahogy a Lakáskultúra legfrissebb cikke írja, a rózsák nemesítése több ezer éve kezdődött, és manapság is tart. Mivel származás alapján igen bonyolult a rendszerezésük, leginkább a felhasználásuk célja szerint csoportosítják őket.
Az ellenálló vad fajoknál és középkori rózsáknál kényesebb nemes rózsák közül a több méter magasra növő bokorrózsák (parkrózsák) május végétől az első fagyokig folyamatosan egy-három, ritkábban öt nagy virágot hoznak száranként. Gyepfelületen szoliternek ültethetők, de ágyásban is érvényesülnek.
Az évente többször nyíló, 40–100 cm magas polyantha és floribunda ágyásrózsák virágai felálló bugákat alkotnak a hajtások végén, míg a teahibridek hosszú szárán egyetlen nagy virág jelenik meg.
Az önálló kapaszkodásra képtelen futórózsák támasztékot és kötözést igényelnek; grandiflora fajaik óriási, telt virágot nevelnek a hajtások közepén.
A talajtakaró fajok tömegesen nyíló apró virágaik miatt edényben és ágyásban egyaránt kedveltek, a lakásban is tartható minirózsák pedig dekoratív szegélynövények lehetnek.
Mit kell tudni a rózsa ültetéséről?
Árnyékban, félárnyékban a rózsa nem fejlődik megfelelően.
Konténeres egyedet fagymentes időben egész évben, szabadgyökerűt októbertől a fagyokig vagy a fagyok után áprilisig ültethet.
Előtte fél napra állítsa egy vödör vízbe (a konténerest az edénnyel együtt), hogy a tárolás, illetve szállítás során elveszített nedvességet pótolhassa. A szabadgyökerűről vegye le a fűrészporral töltött fóliát, majd az óvatosan széthajtogatott gyökereket pár centivel kurtítsa meg, vagy a sérült részek fölött vágja vissza.
A gyenge hajtásokat távolítsa el, a főhajtásokat metssze vissza: bokorrózsánál 3-4, futórózsánál 8-10, míg a törzsesnél 2-3 szemre.
Mivel a park- és futórózsa 30-40, a bokorrózsa 15-20 évig egy helyben marad, bőségesen el kell látni szerves anyaggal (érett istállótrágyával, komposzttal vagy humusztrágyával).
Ültetés után öntözéssel felgyorsítható a gyökeresedés.
Így metssze!
Két fő metszési időszak van, és ezekben eltérő metszési módot igényelnek a növények.
Az első a tavaszi, ekkor még a kihajtásuk előtt igazítsa meg a töveket. A kifejlett rózsatövön 3-4 erős ágat hagyjon, az ágvastagságtól és a kívánt végleges bokormagasságtól függően, de legalább 3-4 rügyre visszavágva. Ezeken legfeljebb 1-1 ág maradjon, 1-2 rüggyel, tehát a 3-4 erős főág mindegyikén lehet egy elágazás. A fiatal rózsákon ez a forma egy-két év alatt kialakítható.
A második metszési időszak a teljes virágzási szezon alatt tart, egészen a fagyokig. Ez a zöldmetszés, ami a virágok leszedéséből áll. Sokan bele sem gondolnak, de bizony egyáltalán nem mindegy, hogyan vágják le a vázába szánt rózsát! Az ágat legalább a virágtól a tő felé számítva az első ötlevélkés levélig vágja le, mert az ennek „hónaljában” levő rügy már valószínűleg elég fejlett. A következő erős, virágos hajtást ebből neveli majd a tő.
