Így zajlik az élet a regöscserkészeknél

Kedden kézműves és táncos programokkal megkezdődött a tábor első teljes napja – írja a HAON.

Reggeli után a táborozók egyhamar a tánctéren találták magukat, ahol még a legifjabb résztvevő is tiszteletét tette: Nagy József tánctanár kislánya, Johanna ifjú koránál fogva egyelőre csak édesapja karjaiból figyelte az eseményeket.

Az udvaron mindeközben javában folyt a népdaltanulás, ám nem a megszokott módon. A cserkészeket több csoportra osztották, egy részük népi rigmusokat sajátíthatott el, míg a többiek a dalokat tanulták. A végén az éneklő, mondókákat kiabáló csoportok hangerőversenyre hívták ki egymást.

Amíg az udvar egyik felét az éneklés és kiabálás hangja verte fel, a másik oldalát furulyaszó, illetve a munkaeszközök zaja járta be, hiszen a táborozóknak alkalmuk nyílt elmerülni a különféle népi kismesterségekben is.

Délután az édesszájúak legnagyobb örömére egy nagy adag fánk is készült a vacsorához. A napot fergeteges táncház zárta, a két és fél órás bulit követően pedig aludni tért a tábor, hiszen minden energiára szükség volt a folytatáshoz.

Szerdán a rekkenő hőség sem szegte kedvét a regöscserkészeknek. A kézműveskedők közül többen nekiláttak az előző nap elkezdett munkájuknak, a tornateremben pedig újabb táncokra foroghattak. Ebéd előtt a gimnazista korosztály népdaltanulásra gyülekezett az udvaron álló nagy fa árnyékában.

A cserkész altábornak eközben mozgalmasabb programja volt: kezdetét vette a kergetőzős játék, majd egy keretmese-jelenet mozgatta meg a résztvevőket. A történet az igen sok flúgos lakóval megáldott kalotaszegi Zsobok községben játszódik. A lenti képen a kocsmárosné, Szószáty Árnika álmában nem is sejti, hogy a pulton épp patkányok garázdálkodnak.

Késő délután portyázni indultak a nagyecsediek. Habár a létszám erre az estére meglehetősen lecsökkent, a táncház most sem maradhatott el. A zenekar prímása, Bori szerdán ünnepelte a születésnapját, akit egy közös énekléssel köszöntött fel a csapat.

Kik azok a regöscserkészek?

A regöscserkészet az egyik legnagyobb múltra visszatekintő csoportosulás a cserkész mozgalmon belül. Mint honlapjukon is olvasható, éppúgy voltak képviselői a háború előtti időkben, mint az Magyar Cserkész Szövetség 1989-es újraalakulása után. Mint írják, példaképként tekintenek arra a Jánosi Sándorra, aki a két világháború között nagy elkötelezettséggel szervezte a regös táborokat Erdély területén, ahová nagy létszámba vitte a magyar fiatalokat. Később ennek a hatására alakult ki a táncházmozgalom, aztán a cserkészet magyarországi újjászületésekor Csizmazia András és Márti kezdtek bele a regösség újjáépítésébe – emlékeztetnek. „A regösök a magyar népi kultúra örökségeit szeretnék átadni a fiataloknak és megmutatni, hogy mennyire büszkék lehetünk hagyományainkra, magyarságunkra. Az alappilléreink a magyar néptáncok és népdalkincs iránti érdeklődés felkeltése a fiatalságban és ezek elsajátítása. Ezen kívül szeretnék, ha fiataljaink beletekinthetnének a kismesterségek rejtélyeibe, hogy ezzel is megérezzék milyen felemelő valamilyen tárgyat saját kezűleg létrehozni. Valamint nagyon fontosnak érezzük, hogy az ifjúság néprajzi ismereteit fejlesszük, hiszen ez a mai oktatási rendszerben nem annyira van jelen. Ehhez tartozik, a népi hagyományok, szokások, játékok újra és újra átélése, felelevenítése” – olvasható a regösséget bemutató szövegükben, amelyet azzal a saját hitüket is kifejező Győrffy István-idézettel zárnak, mely szerint „a magyar nyelv önmagában nem elég megtartó erő, magyarnak a néphagyomány tart meg”.