Hat lengyel úti cél, amelyet magyarként mindenképp látnia kell

Ha felkerekedünk, essen kalandozásunk az év bármely szakára, semmiképp se hagyjuk ki az alábbiakat!

Bem apó mauzóleuma

A lengyel és a magyar nép által is hősként tisztelt Bem József 1794. március 14-én Tarnów városában (régi magyar nevén: Tarnó) látta meg a napvilágot. A nagy hadvezér a lengyel és a magyar szabadságküzdelmek után Törökországba emigrált, ahol – annak reményében, hogy így hatékonyabban segítheti az osztrák-orosz-porosz elnyomás alatt sínylődő hazája ügyét – muszlim hitre tért. 1850-ben bekövetkezett halála után az Oszmán Birodalom területén temették el, de 1929-ben földi maradványait szülővárosába szállították. Mivel muszlimként a lengyel keresztény földbe nem temethették, egy égbe nyúló, azaz hat gigantikus kőoszlopon álló kőkoporsóban helyezték újra nyugalomra.

Az emlékművet körülvevő tavacska partját körbesétálva jól látható a szarkofág oldalain álló lengyel, török és magyar nyelvű felirat. Utóbbi így szól: „Bem apó, a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére, 1848-1849.” A tó partján piros-fehér-zöld trikolórral díszített, magyar nyelvű információs táblácskát találunk, és ha jó idpontban érkezünk, még a mauzóleumot körülvevő park büféjének a magyar lángosát is megkóstolhatjuk.

A lengyel-magyar barátság parkja

„Lengyel-magyar jó barát, együtt harcol s issza borát” – tartja a régi mondás, és tartják maguk a tarnóiak is, akiknek városa nem csak Bem apó személyén keresztül kötődik a magyar történelemhez. A kapcsolatok sokkalta régebbre, évszázadokkal korábbra, egészen a település 1330-as megalapításáig nyúlnak vissza, és a kereskedelmi, katonai, kulturális és politikai együttműködés legkülönfélébb formáin át napjainkig ívelnek.

E ténynek állít emléket és ezt az élő kapcsolatot erősíti meg az igencsak előkelő helyen, az óváros közvetlen közelében kialakított terecske, a Petőfi tér, amelynek a nagy magyar költő mellszobrával és a Bem erdélyi csatáinak emléket állító kopjafákkal teletűzdelt parkjába hatalmas székely kapun léphetünk be. A Petőfi Sándor Bem apóról írt soraival díszített gyönyörű faragás nem mellesleg az erdélyi Sepsiszentgyörgy ajándékaként került a kis-lengyelországi városba.

Lengyel szentként tisztelt magyar királylány

Földszintes házacskáival és fallal körülvett kolostorával igazi kis ékszerdoboz a mindössze kilencezer lakosú Ószandec (Stary Sącz), amely Lengyelország egyik legősibb városa, a lengyelek első és máig egyik legfontosabb zarándokhelye. E kitüntetett szerepét pedig nem másnak, mint Szemérmes Boleszláv fejedelem magyar származású feleségének, Szent Kingának – IV. Béla magyar király lányának, Szent Margit és Boldog Jolán nővérének – köszönheti. A 13. században élt Árpád-házi királylány ugyanis 1257-ben férjétől ajándékként kapta meg a települést, ahol a szent életű fejedelemné kolostort alapított, amelynek Boleszláv halála után maga is a lakója, sőt rendfőnöke lett.

Ha eljutunk ide, ne hagyjuk ki a kolostor udvarán álló, gótikus és barokk elemeket mutató gyönyörű templomot, amelyben Szent Kinga szarkofágját őrzik. Majd a szent és a lengyel-magyar barátság tiszteletére állított óriási székely kapu alatt áthaladva, a kolostort ölelő várfal ívét követve keressük meg a fejedelemnéről elnevezett forrást, és bátran kortyoljunk párat annak enyhülést adó vizéből.

A magyar hősiesség mementója

Szomorú emléke a múltnak az a sok száz katonatemető, amelyekben az osztrák, német, orosz, cseh és lengyel – meg ki tudja még, hogy milyen nemzetiségű – hősök mellett ezrével nyugszanak az első világháború vérzivataros éveiben elesett magyar vitézek is. Az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia seregei 1914 és 1915 folyamán feszültek egymásnak ezen a tájon, ahol bármerre indulunk, jobb vagy rosszabb állapotú katonai sírkertekbe botlunk.

1914 késő őszén az oroszok már a magyar Felvidékre való betöréssel, illetve nyugaton Krakkó elfoglalásával fenyegettek, ezért az osztrák-magyar hadvezetésnek stratégiai fontosságú volt a megállításuk. E feladat sikeres teljesítésében játszottak nélkülözhetetlen szerepet a soproni, a székesfehérvári és a jászkun huszárok, valamint a szegedi honvédek, akik 1914 adventjében Limanovánál (Limanowa) halált megvető bátorsággal szálltak szembe az orosz túlerővel, meghátrálásra kényszerítve az ellenséget. Sírjaikra és emlékművükre itt, távol a hazától, a limanovai 368-as számú katonatemetőben mi is letehetjük a kegyelet virágait.

Egy magyar alapítású lengyel fürdőhely

A Kárpátok bércei között megbúvó, az Osztrák-Magyar Monarchia hegyi üdülőtelepeinek hangulatát idéző fürdőhely, Szczawnica is tartogat magyar vonatkozást az arra járó honfinak. A helyiek a mai napig számon tartják a 19. században élt Szalay Józsefet, ami nem csoda, hiszen neki köszönhetik, hogy gyógyfürdő-paradicsommá fejlesztette településüket.

A terület magyar tulajdonosa komoly fejlesztéseket eszközölt annak érdekében, hogy az európai gyógyturizmus egyik legvonzóbb központjává tegye birtokát, megélhetést adva ezzel a helyiek kezébe: kápolna, étterem, panziók, fürdők, fedett járdák, korszerű források épültek a kezdeményezésére (borítóképünkön), és a hely népszerűsítésére is nagy figyelmet fordított. Munkája eredményeként Szczawnica hamarosan kedvelt üdülőhelye lett az arisztokráciának és a lengyel művészköröknek.

Nedec vára

A magyar Felvidék talán egyetlen erődítménye, amelynek történetét nem hamisították meg a jelenlegi tulajdonosai. Nedec (Niedzica) vára Magyarország északi határainak a védelmére épült még a 14. században. A trianoni országcsonkításkor azonban nem Csehszlovákiához, hanem Lengyelországhoz került, így nem esett a szlovák történelemhamisítás áldozatául. Bár magyar nyelvű feliratok nem segítik a magyar látogatók tájékozódását az ősi falak között berendezett kiállításon, a lengyelül és az angolul tudók, de a magyar nyelvű képes kalauz megvásárlói is, hiteles képet kaphatnak az épület és egykori lakóinak históriájáról, utóbbiak között a várat egészen 1945-ig birtokló Salamon családról.

A Dunajec folyó és a rajta kialakított víztározó partján álló vár festői környezetben fekszik. Ormáról letekintve ma is az egymásnak vállukat vető két gyönyörű világ, az ezeréves Magyarország és a hatalmas Lengyelország határán érezhetjük magunkat, miközben a háttérben magasodó Tátra hófödte csúcsaiban gyönyörködhetünk.

Borítóképünkön a népszerű lengyel gyógyüdülőhely, Szczawnica Szalay József által emeltetett épületei