Honfoglalók és honmegtartók nyomában járt a Hazajáró a Vízközben (videó)

Délen, a Kis-Dunán túl a Csallóközt még úgy-ahogy megvédték a szigetet körbeölelő vizek. Északra Mátyusföld már minden korban ki volt téve az ellennek. A kettő közötti Vízköz, a hont foglaló magyarok egyik legősibb szállásterülete kitartott minden vészben, és a jelenkor honmegtartói is próbálnak ellenállni a térségbe áramló, identitást őrlő rohamoknak.

Gazdag vízi élővilág, tavak és fürdők, vízimalmok és szakrális emlékek, megannyi érték jellemzi a tájat, amelyet két keréken látogatott meg legutóbbi adásában az M5 kulturális csatorna honismereti műsora, a Hazajáró.

Jóka élete mindig elválaszthatatlan maradt a víztől. Az egyetlen megmaradt vízimalom sorsáról Csatajszky János, a malom kezelője mesélt: „Ez hengermalom, nem kövesmalom. Két henger között darálta a lisztet. 1906-ban volt először elindítva…”

A település a Rákóczi-féle szabadságharc idején a kurucok mellé állt. A hagyomány szerint 1705-ben Bercsényi Miklós haditanácsot tartott a faluban, méghozzá a „cidrusfa” alatt. Az óriásplatán ma is él, nagy becsben tartják a jókaiak. Nemcsak korával, de 30 méteres magasságával, 35 méteres korona- és 9 méteres törzsátmérőjével is tekintélyt parancsol.

A Hazajáró stábja Nagyfödémes és az Ekopark Relax meglátogatása után Feketenyékre tekert, majd Hidaskürtön Radványi Csaba barátjuk csatlakozott hozzájuk.

Az avar korig nyúlik vissza a szomszédos Vízkelet története is, ahol Árpád magyarjainak a sírjai is előkerültek. Vízkeletet sem kerülhette el a kitelepítés: 1947-ben 70 családot űztek el szülőföldjükről, büntetésül azért, hogy magyarnak születtek.

Az egykor önálló, de mára a településsel egybeépült Hegy nevű falurészen a 13. században épült fel Szűz Mária temploma. A puritán külső mögött pompás román kori architektúra rejtőzik. A török időkben elhagyott épületet többször is helyreállították, de ma is ráférne egy felújítás.

Dicső régmúltra és keserű közelmúltra tekint vissza Pozsonyvezekény magyarsága is. A kitelepítések megritkították az Eszterházy család birtokának népét is. Ahogy erre találóan mondogatják: „Ki tudja, meddig ég még a mi gyertyánk.” Úgy tűnik, még sokáig. Magyar és székely zászló hívogat be a Vén diófa panzióba, ahol jó lakomával vár a tulajdonos, Márton Igor, és itt van a polgármester, Zupkó Tamás is, aki büszkén mesélt Pozsonyvezekénynek a magyar hagyományokat őrző változatos rendezvényeiről:

„Én magyarnak születtem, magyarnak érzem magam – vallja a faluvezető –, és szeretném, ha az unokáink is itt még magyarul élhetnének ebben a faluban. Még akkor is lenne magyar iskola, lenne magyar kultúra, magyarul lennének a szentmisék. Mert ugye azt azért látjuk és érezzük, hogy innen akár 20-30 kilométerre lévő falvakban sajnos ez már nem adatik meg. Épp ezért fontos, hogy mi ezt a vonalat továbbvigyük és ezt a vonalat erősítsük.”

A pozsonyvezekényi pihenő után Felsőszeli és Alsószeli falvait is felfűzték a Hazajárók, hogy végül Királyrév érintésével a pozsonyeperjesi malomnál zárják vízközi kerékpártúrájukat. A környéken egykor 11 vízimalom kerekét forgatta a folyó. Mára egyetlen maradt fenn, mint az örök körforgás, a mindig megújulni képes magyar életerő jelképe Vízközben. Mert amit egykor honfoglaló elődeink megszereztek, békés és harcos idők vitéz nemesei és parasztjai felvirágoztattak, azt a jelen hazafiainak kell értékherdáló korunk kihívásai között megtartaniuk.

Borítóképünk kivágás a fenti videóból