Tova délen, Horvátországban túrázott a Hazajáró (videó)

Akár a kemléki sziklafalak, úgy repedezett össze a történelem erodáló erői alatt a magyar élet is a szlavón hegyek lábainál. Várak, kastélyok, szent helyek a Dráva mentén és odafent a hegyekben. De a Kemléki-hegység mészkősziklái igen népszerűek turistaberkekben. Több oka is volt tehát a műsorvezetőknek, Kenyeres Oszkárnak és Jakab Sándornak fölkerekedni.

Ősi utak kereszteződését őrizte egykor Vinica vára. Aztán a török veszély elhárultával a főurak a zordon várakból a kényelmesebb kastélyokba költöztek. Egy megmaradt címer és a kőbe vésett felirat tanúsítja: e célból építette 1674-ben az akkori birtokos Keglevich család Opeka kastélyát. Jóval kellemesebb ábrázatot mutat a színpompás őszi lombok között Máriasócszentgyörgy kastélya.

Fél évezrede, 1542-ben a község melletti mezőn zajlott le, hogy

a Szlavónia keleti részét már uraló törökök Vinica felé vonuló seregét megállították és tönkreverték a keresztény hadak.

Vezetőjük maga a horvát bán volt, akit történetesen Zrínyi Miklósnak hívtak.

A vidék központi városának, Varasdnak már a neve is letűnt daliás magyar időkről mesél. Már 1209-ben szabad királyi városi rangra emelte II. András király. A tatárjárás után IV. Béla király újraépíttette. A török időkben már a Zrínyiek és Frangepánok írták történetét. Megerősített várkastélyával ekkor már az ország egyik legfontosabb városa volt. Aztán a vár, mint romokon a virág, 1607-től három évszázadon át az Erdődyek birtoka lett. A 18. században Varasd egyenesen Horvátország fővárosa volt. Azután jött 1776-ban egy hatalmas tűzvész, amelyben fővárosi rangja – régi épületeivel együtt – odaveszett.

A Varasdi síkot dél felé elhagyva, már a Kemlék északra ereszkedő dombhajlataiban sütteti magát Varasdfürdő. A legrégebbi horvátországi gyógyfürdőhelyet a középkorban már Toplissa néven emlegették. A városképet uraló Szent Márton-plébániatemplom tornya alatt túratársakkal találkoztak a műsorvezetők: Nagy Lajossal és Orbán Imrével, akikkel felkapaszkodtak a kemléki hegyek nyugati végnyúlványára. Itt emelkednek a Kőszál hegyén Csányó öreg várának maradványai.

Varasd és Kőrös vármegye mezsgyéjén barangoltak tovább. Itt találjuk a kemléki hegy alján múltunk egy újabb emlékdarabkáját, Reka kastélyát. Ahogy közeledünk a Kemléki-hegység központi részéhez, egyre markánsabban tornyosulnak a sziklagerinc látványos mészkőszirtjei. Az első komolyabb sziklabérc tetejét koronázza Kiskemlék vára.

Orbán Imre idézte fel a vár történetét:

A vár már létezett a tatárjárás előtt. 1240-ben IV. Béla az akkori birtokostól hűtlenség okán elvette. A tatárdúlás idején megvédték a várat az itt lévő magyarok és horvátok, a nagykemléki várral egyetemben.

A hegység leglátványosabb részeit behálózó turistautak ideális bázisa a kemléki menedékház, ahol sziklacsúcsok ostroma előtt egy jó bableves jólesett túrázóinknak. Hatalmas függőleges sziklafal tetején meredeznek Nagykemlék várának maradványai. Persze a sziklamászó utakon kívül kényelmesebb kőlépcső is felvezet a legendás romokhoz, amelyhez a „hétszilvafás” nemesség legendája is fűződik. Végül egy éles sziklagerincen a hegység legmagasabb csúcsára, a 643 méter magas Vranilscra túráztak a hazajárók, ahol káprázatos körkilátás várta őket.

A kemléki túra Hagymási Bálint 1509-ben írt versével zárult:

„Boldog lehetsz szerencsés Magyarország,

Derűs éghajlat fürdeti a tájad,

Kerek világon sehol gazdagabb föld,

Termékenyebb táj nincsen a tiédnél.

Isten kegyéből kincsben, gazdagságban

El nem maradsz te egyetlen országtól,

De túl ezen, miket magad tápláltál,

A becsület, erény, hírnév díszével

A kincseidnél büszkébben ragyoghatsz.”

Borítókép: Schödl Dávid operatőr (kamerával), Moys Zoltán rendező