Ígéret

Szalay Attila

Szoboszlai Dominik lőtt két gólt egy perc alatt, a magyar labdarúgó-válogatott hátrányból fordított, s végül 3-1-re nyert Montenegró ellen, így aztán veretlenül, csoportelsőként jutott ki az Európa-bajnokságra. Aztán Szoboszlai azon a november közepi estén kimászott a lelátóra a szurkolók közé, ahol már mindenkit fűtött a győzelem mámora, meg persze a pálinka. Szoboszlai is lehúzott egyet, előtte azért megkérdezte, hány fokos. Majd előbb fakadt dalra a telt házas Puskás Arénában, mint Azahriah, és belemondta a mikrofonba: „Egyet megígérhetek, ez még csak a kezdet. Jövő nyáron csinálunk valami olyat, ami felejthetetlen lesz!”

A „jövő nyár” ugye most van, zajlik az Eb Németországban, a magyar válogatott pedig két forduló után nulla ponttal áll az A csoport utolsó helyén, miután Svájctól 3-1-re, a házigazdától 2-0-ra kikapott, és ahogy Marco Rossi megfogalmazta, fél lábbal már az Eb-n kívül van.

Már megy a nagy matekozás, hogyan élhetjük túl a csoportkört, ha ez meg az történik, továbbá így és úgy lesz.

Ha sikerül, ha nem, Szoboszlai legutóbb már azt mondta, hogy nem kellett volna túl nagy elvárásokat támasztani, reálisan kellene értékelni a válogatott erejét.

Meg kell jegyezni, ezért épp a csapatkapitány, a Liverpool sztárja, a legismertebb magyar futballista tehetne a legtöbbet. Aggasztó jeleket ugyanis már a nagy ígéret idején is lehetett látni, ám mivel a szerencsének is köszönhetően jól alakultak az eredmények, ezt senki sem volt hajlandó tudomásul venni. A Litvánia elleni első félidő, a Bulgáriában kiizzadt döntetlen egy öngóllal, meg az, hogy Montenegró sokáig vezetett a Puskás Arénában, mind előre jeleztek valamit, amit nem akartunk meglátni.

Így volt ez akkor is, amikor a tavasszal alapemberek egész sora küzdött meccs­hiánnyal vagy került formán kívül a klubjában. Azt mondtuk, nem is baj, ha Szoboszlai nem játszik annyit a Liverpoolban, mert legalább friss lesz az Eb-n. Az írek elleni dublini vereségre meg azt, hogy az sem baj, legalább időben jött a pofon. Becsuktuk a szemünket.

Marco Rossi vezetésével a válogatott az elmúlt két-három évben messze erőn felül teljesített, de ezt nem tekinthetjük alapvetésnek. Németország utcáit járva szerencsére azt látni, hogy a magyar szurkolók a nulla pont ellenére is felemelt fővel járnak, a németek elleni vereség után is magasan lobogtak a zászlók Stuttgartban. A csapat ezúttal mindent megtett, teljesen kihajtotta magát. Pont nem járt érte, de néha ennyi elég, hogy büszkék lehessünk. Nem a nagy ígéretek kellenek.