Együttműködés, bizalom és még jobb felsőoktatás kellene

Az Egerben nevelkedett közgazdász gyakran látogat a városba, öccse családja itt él, de szülei sírja is itt van. A színvonalas kulturális élet, s hasonló előadások, szakmai kirándulások miatt is jön Egerbe. Előadásából az derült ki, a versenyképességet tekintve rövid távon néhány mutató tényleg szép, de ennek hosszabb távon lesz meg a böjtje. Megkérdeztük, ez azt jelenti-e, hogy a magyarok rövid távon gondolkoznak?



– A felmérések azt mutatják, hogy a magyar népesség nemzeti kultúrája nem kifejletten piacgazdasági orientációjú, és az emberek jól magyarázható történelmi okokból nehezebben fordulnak a közügyek felé. A török időktől kezdve az emberek ahhoz szoktak hozzá, hogy magukat kell megvédeniük. Az emberek ma is elsősorban maguk számára és maguk környezetében igyekeznek hatékonyak lenni – mondta Chikán Attila.

Hozzátette, kádári örökség, hogy az állam gondoskodik az emberekről, tanulásban, nyugdíjban, az egészségügyben. A piacgazdaságban meghatározó szerepe van az államnak, ő állapítja meg a szabályokat, ami mellett a verseny működik. Ma is olyan helyzetekben az államtól várják a megoldást, amikor maguknak, vagy összefogva kellene lépniük. Például a kis- és közepes vállalkozások Európa több országában is klaszterekbe tömörülnek. Nálunk hiányzik az emberekből az együttműködési hajlandóság, a bizalom, a kormányzati stabilitás, ami lehetővé tenné, hogy hosszú távon gondolkodjanak. Kérdésünkre, hogy ez a hozzáállás változhat-e a következő évtizedekben a külföldön munkát vállalók hazatérésével, azt mondta, sokan el akarnak menni, vonzó dolgok, vagy a hazai instabilitás miatt. Szavai szerint az, hogy elmennek, nem baj, de üdvös lenne, ha jó részük majd hazajönne.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Chikán Attila Egerben beszélt az egyetemmé lett főiskolákról is Fotó: Tóth Balázs
[/caption]

Chikán Attila szót ejtett előadásában a felsőoktatásról is. A beszélgetés alkalmával megerősítette, sokkal erősebben be kellene épülni a nemzetközi szellemi és szervezeti életbe, koncentráltabb fejlesztések, magasabb jövedelmek kellenek. Egy Corvinuson végzett fiatal megkereshet 200–250 ezer forintot, majd a ranglétrán emelkedve 3-400 ezret. Ha nemzetközi tanácsadó céghez megy, 600 ezret is. Ha PhD-hallgatónak megy, 90 ezret kap. Sokkal több energia kellene oktatókra, egyetemekre, s olyan jövedelem, amiből meg tudnak élni.

Chikán Attila szerint a felsőoktatásba felvett hallgatók száma elegendő, komoly strukturális problémát sem lát. A túlképzést a munkaerőpiac 5–10 év alatt korrigálja. Annál nagyobb hibát nem lehet elkövetni, hogy évről évre változtatják a szakok arányát, hosszú távon kell gondolkodni.

Kérdeztük arról is, mit szól ahhoz, hogy Egerben egyetem lett a főiskolából. Mint mondta, édesanyja több évtizeden keresztül tanított itt, szereti az intézményt, jónak is tartja. Megjegyezte azonban, hogy azzal, hogy minden főiskola egyetem lett, nem ért egyet, s ez nem Egerre vonatkozik. A felsőoktatási intézményrendszert inkább differenciálni kellene. Külföldön egy-egy szakmán belül is specializálódott intézmények vannak, és ezek nevében, kezelésmódjában is tükröződik ez. Itthon elvileg több szakegyetem is lett, de ezt a névtáblákra nem írják ki.

Mint mondta, arról volt szó, hogy majd valaki nem indít mesterképzést, vagy PhD-képzést, aztán mégis. Az egyenlősítési folyamathoz nincsenek meg a források. Amerikában van egy csomó olyan egyetem, ami eleve csak bachelor fokozatot ad, valamelyik a mastersre épül, van community college, ami közösségi területi orientációjú. Megkülönböztetik magukat, és van, aki arról híres, hogy az ő emberei a Yale-re, a Harvardra mennek. Mi úgy csinálunk, mintha mindenki egyforma lenne.