Kökényessy Ági már kisgyerekként eldöntötte, hogy színész akar lenni

Gyerekkora óta színész akart lenni. A szinkronszerepei által a hangját is mindenki ismeri. Harminchárom esztendeje ő a Páratlan párosban Mary Smyth, tizenkét éve játssza a nagyasszonyt, Árva Bethlen Katát. Idén tüntették ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. Kökényessy Ágival a Hot! készített interjút.

A vezetékneved nemesi származást sejtet. Mit tudsz erről?

A nagypapám mondta, hogy van olyan falu, hogy Kiskökényes meg Nagykökényes. Édesanyám Erdélyből, Déva mellől, Csernakeresztúrról származik. Tizenkét gyerek született a családban, heten nőttek fel közülük.

Az édesapád, Kökényessy Ferenc ikonikus tévéműsorok rendezője volt, az édesanyád, Dávid Ágnes színésznő. Kire bíztak esténként?

Édesapám olyan műsorokat rendezett, mint a Ki mit tud?, a Ki miben tudós?, a Riporter kerestetik, a Táncdalfesztiválok. És ezek mind élő adások voltak! Édesanyám pedig színházban játszott. Tizenegy éves koromig a nagypapa volt velem, amikor ő meghalt, akkortól meg kellett tanulnom egyedül lenni otthon esténként.

A mama nem vitt magával a színházba?

Délelőtti próbákra igen. Arra is emlékszem, hogy a harmadik sorban, a rendezői bal szélen ültem mindig. Megmaradt bennem a pillanat is, amikor elhatároztam, hogy színész leszek. Borbás Gabi – akit nagyon szerettem – állt épp a József Attila Színház színpadán.

Már kicsi gyerekként szinkronizáltál, és hamar bekerültél a Magyar Rádió Gyermekkórusába.

Ezt is a szinkronnak köszönhetem. A Veronika és a bűvös zsák című román zenés filmet szinkronizáltuk éppen. Volt benne egy dal, amit el kellett énekelni: megjelent Botka Valéria a gyermekkórusból egy kislánnyal. Én pedig hat évem teljes magabiztosságával közöltem, hogy ezt én is tudom. Azt mondták, próbáljam meg. Velem vették fel a dalt, és Vali néni megkérdezte, nem akarok-e a kórusban énekelni. Felvételiztem, sikerült. Tizennégy éves koromig a gyermekkórus iskolájába jártam.

A kórustagság rengeteg utazással járt. Mire emlékszel vissza ezekből az utakból?

Japánban két és fél hónapot voltunk, ott csodálkoztam rá arra, hogy egy másik világ is létezik. Hatvannégy koncertünk volt, és én konferáltam – megtanultam japánul a szöveget. Nagyon hiányoztak a szüleim, sok levelet írtam nekik. Egy nap megláttuk egy plakáton, hogy a szálloda alagsorban csokoládés banánfagyit lehet kapni. Fagylaltozni persze tilos volt, de mi leszöktünk oda. Kinyílt egy ajtó, és mintha egy mai óriási plázába léptünk volna be – soha olyat nem láttunk. Ott fogtam fel, 1979-ben, hogy az emberek a világ jó részén egészen másképp élnek, mint mi.

A Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségiztél. Részt vettél ott a színjátszókörben?

A Toldy nagyon kemény iskola volt. Már az édesapám is oda járt. A remek Toldy Teátrumot Zádor Istvánné vezette, Lux Ádámmal együtt a tagjai voltunk, később a főiskolán találkoztunk, három évvel járt fölöttem.

A Színművészetire egyből felvettek.

A tanítványaimnak a Tálent szinkronstúdióban meg a Thália Tanodában is mindig elmondom, hogy szerintem miért. Olyan mértékű önbizalommal mentem el a felvételire – meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg ne sikerülne –, hogy talán ezt látták rajtam a tanárok. Amikor a harmadik rostára vártak, aznap reggel volt a szóbeli érettségim. Kértem, hogy vegyenek előre, mert nekem 11-re a főiskolán kell lennem. Túljutva a rostán, beültünk két lánnyal a legendás Erzsike presszóba, és az eredményre várva kicsit berúgtunk. Hármunk közül csak én kerültem be arra az évre. Hazamentem, apám kinyitotta a bejárati ajtón a kisablakot, én zokogtam, folyt a sminkem. Anyám azt hitte, nem sikerült, apám meg mondta: látja, hogy felvettek. Este volt az érettségi bankett. Ugyanabban a ruhában mentem, ami aznap volt rajtam, a bevonulásom olyan volt, mint egy operettjelenet. Egy hosszú lépcsősoron mentem le a helyszínre: én voltam az osztályból az első, aki tudta, hogy mi lesz vele.

A főiskolán Szirtes Tamás osztályába jártál. Biztos volt, hogy visz magával a Madách Színházba?

Már főiskolásként sokat játszottam a Madáchban, de sokáig tartott, mire eldőlt, hogy Ádám Ottó szerződtet. Sok vidéki színházhoz is hívtak, ám én Pesten akartam maradni. Tizenkét jó évem volt Kerényi Imre mellett.

A Madách Színháznak köszönheted a házasságodat, meg a fiadat, Gergelyt is.

A Macskákkal turnéztunk három hétig Olaszországban, és velünk volt egy külsős csapat is: annak a tagja volt a táncos Cserháti Miklós, akivel összegabalyodtunk. Ennek már húsz esztendeje. A fiunk, Gergely tizenhat éves, táncművésznek készül, és nagy szerelemben vannak egy vele egyidős táncos kislánnyal.

Sikeres éveid voltak a színházi világban, filmezni viszont nem hívtak. Vajon miért?

Aki főiskolás korában nem kezd el filmezni, azt később sem keresik a filmrendezők. Nekem ráadásul, úgy gondolom, az arcom is olyan, hogy nem áll jól a paróka, a kalap… meg a film. Egyszer kaptam egy kis szerepet a Raszputyin című filmben, egy prostituáltat játszottam, sőt ágyjelenetem is volt Alan Rickmannel!

A szinkron kárpótolt valamennyire? Sophie Marceau, Lucy Liu, Jennifer Aniston, Reese Witherspoon magyar hangjának lenni nem akármilyen teljesítmény!

Azért az nem ugyanaz. A színésznő megcsinálja a szerepét, én meg csak szinkronizálom őt.

Egy idő után otthagytad a Madách Színházat, az Újszínházhoz szerződtél.

Sosem hagytam volna el a Madáchot, ha nem következik be, hogy nincs társulati tagság, a művészeknek vállalkozóként kell dolgozni. Ez sokak anyagi helyzetét tette tönkre. Az Újszínházban öt évig voltam tag.

Tizenkét éve játszod Árva Bethlen Kata szerepét, Kanadába is eljutottál a monodrámával.

Ez az én misszióm. Tavaly volt a reformáció ötszázadik évfordulója. Hetven előadásra szerződtem a darabbal, és ez a szám egyre nőtt, művelődési házakba, kis falvakba, templomokba is eljutottam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy láthattam, milyen gyönyörű ez az ország. A kanadai vendégszereplés csak arra volt jó, hogy ne vágyjak oda. Nincs ott semmi, ami vonzana.

A Madáchban vendégszerepelsz, az Újszínház a rendezésedben játssza az Országjáró Mátyás királyt. Mire készülsz?

Zamárdiban, Benkő Balázs kocsmájában két éve a 100 Folk Celsius koncertjén jutott eszembe, hallva a dalt, hogy színpadra kéne állítani A nagy ho-ho-horgászt. Elmondtam Dörner Györgynek, majd megkerestem Csukás Istvánt, aki azt ajánlotta, hogy írjam meg a darabot. Elkészült, az író és Bártfay Rita dramaturg barátnőm közreműködésével. Bemutatóra vár…

Borítókép: Kökényessy Ági rendezte Topolcsányi Laura – Berkes Gábor Bubamara (Józsefvárosi West Side Story) című musicaljét

Forrás: MTI Fotó/Marjai János