Náray Erika: szeretem az életemet, még akkor is, ha nem tökéletes

Ha az ember Náray Erikával beszélget, nem veszi észre az idő múlását. Egyéniségével elvarázsol, gondolataival tanít, frappáns humorával lehengerel. Az X-akták Scully ügynökének magyar hangja, színészként és énekesnőként is bizonyított már. Októbertől folytatja három éve sikeresen működő Jazzrajongók című beszélgetéssorozatát, ezzel párhuzamosan három bombasztikus kolléganőjével együtt egy igazán különleges musical-bemutatóra készül. A színésznővel a Vasárnap Reggel készített interjút.

Sűrű nyara volt?

Szerencsére minden pillanata csodálatosan telt. Tele volt a naptáram jobbnál jobb felkéréssel. A zenekarommal sok vidéki fesztiválon léptünk fel, a Budapest Jazz Orchestrárval az Állatkertben, de Hévízen és Dunakeszin is tartottunk egy-egy különleges zenés estet. Koncerteztünk Miskolcon a Bartók Plusz Operafesztiválon, vagy Balatonbogláron, a Jazz Fesztiválon. Erre az évre több különleges színházi feladat is jutott. Hegedűs a háztetőn a Szegedi Szabadtér színpadán, Marica grófnő és A mosoly országa a MÜPA-ban, de decemberben bemutatásra kerül az Amazonok második része is. Ráadásul egy váratlan felkérésnek köszönhetően belekerültem a Menopauza című előadásba is, amit október 12-én mutatunk be a Játékszínben. Nagyon örültem a feladatnak, hiszen négy csodálatos kolléganővel, Szulák Andreával, Tóth Enikővel, Hernádi Judittal és a rendezővel, Tallós Ritával dolgozhatok együtt.

Négy ilyen erős személyiséggel, őserővel nem lehet egyszerű együtt dolgozni.

Ebben nem értünk egyet, ilyen kvalitású színésznőkkel együtt lenni egy színpadon isteni dolog. Nem öljük, sokkal inkább inspiráljuk egymást.Szulák Andreával évek óta dolgozom együtt, a következő hónapban is lesz közös fellépésünk. Tóth Enikővel a szinkron hozott össze időnként minket, Hernádi Jucival még nem dolgoztam, de most végre megtört a jég.

A darab témája is rettentően izgalmas, hiszen a változó korról lebbenti fel a fátylat, amiről amúgy is keveset beszélünk.

A menopauza egy létező dolog, elég sokan küzdenek vele. Az előadásban négy különböző, ám hasonló korú nő találkozásának lehetnek szemtanúi a nézők. Egy üzletasszony, egy celeb, egy korosodó hippi és egy egyszerű háziasszony botlik egymásba egy plazában, és próbálnak az őket is érintő problémáról komolyan, olykor viccesen, némi szarkazmussal beszélni. A világon naponta hatezer nő lép be a menopauza időszakába, ami csak az Egyesült Államokban hetvenmillió nőt érint. A rendező szerint erről az előadásról mindenki megkönnyebbülve távozik majd, hiszen a játék során felszínre jön és természetessé válik jónéhány elhallgatott dolog. Mindehhez a nyolcvanas évek slágerei adják meg a hangulatot.

Úgy tudom, hogy tavaly már 50 szál gyertya pislákolt a születésnapi tortáján. Gondolom nagy ünnepséget tartott.

Nem igazán. Egy kedves barátom szervezett egy vacsorát, ahová meghívta három barátomat, akik addig nem igazán ismerték egymást, de nekem nagyon fontosak. Különleges este volt.

A lányával, Kamillával külön ünnepelt?

Mondjuk úgy, ő is felköszöntött, ahogy a családom többi tagja is.

Visszatérve a darabra, mennyire nehéz egy nőnek elfogadnia, hogy már a B oldal forog?

Azt mondják, a B oldalon vannak a legjobb nóták. Lehet. De ki a franc akarja hallgatni? Ugyanakkor, jó, hogy van B oldal.

A próbák során kivesézték a klimaxot?

Mind a négyen tisztában vagyunk azzal, hogy a változókor mivel jár, vannak saját „élményeink”. A darabba belecsempésztünk néhány olyan mondatot, amit a saját életünkből ragadtunk ki. Fontos tudatosítani a nőkben, hogy negyven, hatvan,vagy akár nyolcvan felett is élvezhetik az életet.

Egy kis nosztalgia. A színház mellett, hogy jött a dzsesszéneklés?

Hamarabb tudtam énekelni, mint beszélni. Álltam két évesen az asztalon, a mikrofonom egy zsinóros gázbegyújtó volt. Akkor még nem valami dzsessz standardet énekeltem, de elég hamar kiderült, zeneileg merre vezet az utam. Apai nagyapám kántor volt, biztosan tőle örököltem a zenei hallásomat.

Nyolc évig csellózott. Még mindig féltve őrzi ezt a hangszert?

Annak idején az iskolától kaptam egy gordonkát. Miután befejeztem a tanulmányaimat Egerben, vissza kellett adni. Valójában zongorázni szerettem volna, de nem voltunk abban az anyagi helyzetben, hogy vegyünk egy pianínót otthonra, így maradt a cselló. Akkor sírtam, ma örülök, hogy így alakult, de azt sajnálom, hogy nem tanultam mellette zongorázni is.

Kinek a fejéből pattant ki, hogy zenés beszélgetéssorozatot indítson a Müpában, Jazzrajongók címmel?

Önálló koncertem volt a MÜPA-ban, ahol nagyon komoly szakmai barátságokat kötöttem, így amikor felmerült a nevem a sorozat kapcsán, boldogan mondtam igent. A munkatársaimmal közösen alakítottuk olyanná a műsort, amilyen. Idén kezdjük a harmadik évadot. A sorozat következő vendége Vámos Miklós lesz.

Szinetár Miklós is rajta van ezen a képzeletbeli listán?

Természetesen az ő neve is felmerült már, hiszen ő volt a főiskolai osztályfőnököm. Ennyi év távlatából, azt hiszem, lenne miről beszélgetni.

Kíváncsi személyiség?

Ha valami, vagy valaki érdekel, akkor nagyon.

Gondolom a magánnyal hadilábon áll.

Nem. Ha hadilábon állnék, akkor társfüggő lennék és mindent elkövetnék, hogy legyen mellettem valaki. Szeretem az életemet, még akkor is, ha nem tökéletes. Egyébként, szükségem van a magányra. Kell az „én idő”, amikor rendezem a dolgokat a fejemben. Szeretem a csendet, ami körülöttem van otthon, ha éppen arra van szükségem.

Problémás alkat?

Melyikünk nem az?

Milyen az ideális férfi?

Intelligens és humoros. Meg ápolt, tehetséges, okos, jóképű, szellemes, gyengéd, szereti a jó zenét, olvas. Soroljam? Megjegyzem, nem sok, de van ilyen. Nincs rossz véleményem a férfiakról.

Rengeteg szinkronszerepet kapott, mégis leginkább az X-aktákból Scully ügynök karakterével azonosítják. Előfordult, hogy a hangja miatt humoros szituációba keveredett?

Az nem tudom mennyire humoros, de volt már olyan, hogy mondták, nagyon hasonlít a hangom a Náray Erikáéhoz. Van akinek Scully-ként, van akinek az Aranyhaj Mostohájaként, de olyan is van, akinek fogalma sincs honnan, de ismerős vagyok. Örülök ha jelzik, hogy szeretik a hangomat.

Elégedett azokkal a feladatokkal, amik most megtalálják?

Soha nem volt még ilyen jó dolgom szakmailag, mint most. A helyemen vagyok. Ha nem lennék elégedett, megverne az Isten. Nemrég újra elolvastam Szerb Antal Utas és holdvilágát. Ahogy gimnazistaként, most is imádtam minden sorát. Örömmel töltött el, hogy ami akkor megfogott benne, most is szíven ütött. Tizennyolc évesen gondolunk magunkról valamit, hogy milyenek leszünk, de leginkább, hogy milyenek nem leszünk idősebb korunkban. Ha nem is mindent csináltam úgy, ahogy azt elterveztem és nem is pont úgy alakultak a dolgaim, ahogy azt elgondoltam, panaszra nincs okom.

Fontos önnek a szabadság?

Az egyik legfontosabb. Időnként fel kell szállni olyan vonatra, amire nincs jegyünk. Ahogy Mihály is felszállt Szerb Antal regényében.