Peller Anna: Kerényi Imre színészi létünk apja volt

Csacsog, mosolyog, pörög akár egy búgócsiga. Épp a színházból jött ki egy próbáról, de már rohant is tovább a szinkronba. Útközben szánt egy kis időt a beszélgetésre is a Vasárnap reggel olvasói számára.

Rohanásban?

Szinte mindig. Az életem kész őrület, amióta visszatértem a színre. De a folyamatos jövés-menés mindig is a véremben volt.

Bírja ezt a tempót?

Egyelőre megyek az árral. A vérkeringésem is inkább felfelé ível. Elég sűrű időszak elé nézek, színház, televíziózás, szinkron.

Előfordult már, hogy felébredt és azt mondta: elég?

Engem ez az egész őrület tölt. Valószínűleg ez abból adódik, hogy nem vagyok normális. Imádom a munkámat és minden nyűgöt, ami ezzel jár. Amióta a kislányom Annabella megszületett nem volt egy szabad nyarunk. Gondold el, idén lesz öt éves. Három hét szünet azért nem ártana. Egyszer biztosan eljön ez is.

Augusztus végén Szente Vajk rendezésében mutatták be az Apáca show-t Szegeden, a darabot az Operettszínház is játssza, és vidéki nagyvárosokban is színpadra kerül. A próbaidőszakot a lánya is végigasszisztálja?

Annabella kívülről fújja a darab szövegét. De az összeset, nem csak az enyémet. Az előadást szeptembertől az Operettben játsszuk tovább, és hamarosan országos turnéra indulunk. Októberben Pécsett, Miskolcon, Zalaegerszegen lépünk fel, novemberben Nyíregyháza, Szombathely, decemberben Veszprém, Debrecen következik, majd az évet Győrrel zárjuk. Egész évben megy ez az őrület. Közben az Operettben is vannak bemutatóim, már javában próbálok egy új operettet, lesz még egy darab, amiről még nem beszélhetek.

Milyen volt Szente Vajkkal együtt dolgozni?

Isteni, főleg azért, mert színész aggyal gondolkozik. Iszonyatosan felkészült, egy zseni. Korábban nem dolgoztunk együtt, de nagyon vágytam már rá. Végre összehozott minket a sors. Az egészben az a legcsodálatosabb, ahogy egy rugóra jár az agyunk.

Az életében hova sorolná az Apáca show-t, A nők az idegomlás szélén, illetve a Mágnás Miska után?

Olyan jó, hogy ezt megkérdezted. A pályafutásom csúcsát jellemzi ez a három előadás. Az Apáca show persze most mindent megelőz. Óriási feladat, rengeteg benne a táncos betét és őrült sokat kell énekelni. Minden előadás pozitív értelemben egy ámokfutás.

Miközben állandóan ugrálni kell, jelen lenni.

Nem is keveset. Néha úgy pörgök a színpadon, mint egy felhúzott Jancsi bohóc.

Egyébként, ami a szívén az a száján típus?

Harsány vagyok, de tudok hallgatni is ha kell. Persze az nehezen megy.

A bemutató előtt ismét megnézte '92-ben útjára indult Apáca show című filmvígjátékot Whoopi Goldberggel?

Hogyne, ki nem hagytam volna. A testvéremmel, Mariannal évekig néztük. Kívülről fújom a szövegét, zseniális film, tele őrült poénokkal.

Tudta, hogy Whoopi Goldberg amerikai színésznő a művésznevét gyerekkori gúnynevéről kapta?

Pár hete mondta valaki, ledöbbentem. Érdekes találkozási pont ez az életükben, mivel fiatalként engem is sokat bántottak.

A súlyom miatt kaptam hideget-meleget. Volt olyan, hogy ráálltam a mérlegre és 95 kilót mutatott.

Még iskolás volt? Nem hiszem el.

Sajnos az voltam, ötödikbe jártam. Úgy néztem ki, mint egy nagy Michelin gumiember. A humor volt az egyetlen fegyverem, amivel oldani tudtam a sértéseket. Aztán jött a főiskola, ahol szintén volt rajtam némi fölösleg. Gondold el, ott állt a három gombóc, Nádasi Veronika, Öböli Pali és azon remegtünk, hogy melyik ducit fogják felvenni. Mindhárman bekerültünk, Kerényi Imre bizalmat szavazott nekünk. Hozzáteszem, korábban volt egy nagyon híres művész, aki – a nevét nem fogom elárulni -, azt mondta nekem, hogy ezzel a kinézettel mi a fenét akarok elérni ezen a pályán. Kerényi Imre viszont azt mondta nekem: „Ide hallgasson, Anna, engem nem érdekel, hogy maga kövér vagy sovány, engem Peller Anna érdekel. Felejtse el a szorongásait!”

Sikerült levetkőznie a félelmét?

Hosszú évek munkája volt, a főiskolán kezdtem elengedni a kövér lány fóbiámat. A családom is sokat segített ebben, egyfajta bástyaként állt mögöttem.

Mikor mondta ki először, hogy színésznő akar lenni?

Az sokkal korábban volt. Közhelynek tűnhet, de hároméves voltam, amikor a nagymamámnál úgy éreztem elmondom a szüleimnek, hogy ha törik, ha szakad akkor is színésznő leszek. Egy belső hang azt súgta, nekem ez az utam. Annyit tudtam, hogy színpadon akarok létezni és énekelni.

Vissza a főiskolára. Kerényi Imre milyen osztályfőnök volt?

Csodálatos. Soha egy hangos szava nem volt hozzánk. Kitűnő osztályunk volt, olyan nevekkel, mint Nagy Sándor, Dolhai Attila és Tompos Kátya. Különböző egyéniségek voltunk és mégis sokat tanultunk egymástól. A főiskola számunkra olyan volt, mint egy kibélelt púderdoboz, csak jót kaptunk, szívtuk magunkba a tudást. Elsősként nem voltam önazonos, de Kerényi tanár úr sokat segített abban, hogy ezen túllépjek.

Az osztálytársakkal tartják a kapcsolatot?

A mai napig tartjuk, minden évben szerveztünk találkozót. Kerényi tanár úr is sokszor eljött ezekre az összejövetelekre. Két évvel ezelőtt még készült egy közös kép is. Szakmai kérdéssel kapcsolatban bármikor felhívhattuk őt. Soha nem engedte el a kezünket. Az egyedit és az önálló gondolatokat kereste, igazi kultúrharcos volt.

És igazi pedagógus.

Abszolúte. Kivételes elme, tanár, pszichológus és még sorolhatnám. Neki köszönhetjük, hogy megálltuk a helyünket a színészi pályán és sikeresek lettünk. Amikor megtudtuk, hogy itt hagyott minket, akkor az egyik osztálytársam azt írta ki a közösségi oldalra: elvesztettük az apánkat. Úgy bánt velünk, mintha a gyerekei lettünk volna. Színészi létünk apja volt.

Az űrt, amit hagyott maga után, lehet valahogy pótolni?

Hatalmas űrt hagyott maga után. Nehéz lesz feldolgozni, hogy elment. Rengeteg mindent kaptunk tőle. Az egyik osztálytársunkkal elkezdtük összeírni azt a sok instrukciót, amit átadott. Ebből készül majd egy könyv, vagy gyűjtemény. Nekem ő marad a mesterem, jó alapot adott egy egész életre.

Testvérével, Mariannal össze szokott futni?

Ő a telefonpartnerem, egész nap csevegünk. Sajnos nagyon ritkán tudunk találkozni, mivel ő is elég elfoglalt. Néha sikerül összehozni az egész családot Pilisvörösváron. Ilyenkor eszünk, beszélgetünk és örülünk egymásnak.

A családi fotókat felrakják a közösségi oldalra?

Van, amit igen, van, amit nem. Válogatunk. Mariann sokkal visszafogottabb. Én nyitottabb vagyok. Imádom a rajongókat.

Az őrült rajongókkal is bír?

Évek óta van egy kellemetlenkedő hölgy, aki korábban már kapott figyelmeztetést. Mindennap sőt, minden órában kiír valami sértőt a közösségi oldalra. Sajnálom szegényt, mert nem csak engem zaklat. Az Operettszínházban többen kaptunk már a jóból.

Előfordult, hogy összekeverték a testvérével?

Naponta legalább háromszor megtörténik. A legaranyosabb történet a színházban történt, ahol két néni beszélgetett a büfé előtt. Egyik azt mondta a másiknak: Figyelj, rájöttem a turpisságra: Peller Anna és Mariann egy és ugyanaz a személy. És már világos, az ő édesapja a Peller Károly!

Borítókép: Peller Anna színművész-énekes az M1 televíziós csatorna Ridikül című női beszélgetős műsorában

Forrás: MTVA Fotó/Zih Zsolt