Minden ott volt a gyerekkorban

Nemrég jelent meg a Kalligram gondozásában Markó Béla Bocsáss meg, Ginsberg című könyve. Az erdélyi költővel a Nullahategy.hu portál készített interjút, melyben nemzedéki dilemmák mellett a gyerekkori élmények jelentőségéről is beszélt.

Az egykor politikusként is tevékenykedő költő elmondta, hogy irodalmi alkotómunkája során feladta azt a törekvését, hogy hátat fordítson a közéletnek. „Ma már tudom, ha a politikától el is szakadhatunk, a közélet hatása alól képtelenség kikerülni. Időről-időre valamilyen formában megnyilvánulok közéleti kérdésekben. Korábban nem írtam publicisztikát, manapság sűrűn nyúlok ehhez a műfajhoz. Mindig idegenkedtem a politikai vers műfajától, még a közéleti vers kifejezéstől is ódzkodtam. Később rájöttem, ostobaság lenne tudatosan elzárkóznom ettől, meg aztán hiába is próbálnám, úgysem sikerülne. Minden költő a saját életéből, élményvilágából építkezik, a saját véleményét transzponálja versbe. Pazarlásnak látnám, ha zárójelbe tenném életrajzom egy fontos fejezetét, amikor inkább politikus voltam, nem költő. De a vers azért nagy esély mindannyiunknak, mert felkínálja, hogy egészen másképp közelítsünk a saját létünkhöz és annak viszonyrendszeréhez, mint a közéletben szokás.”

Markó Béla: Égi program

Nem tudja könyv nélkül Petőfit,

mert ha kell, úgyis letöltik,

nem olvas Adyt vagy Szép Ernőt,

csakis egy érintős képernyőt

tapogat telihold-ujjbeggyel,

s amikor világot gyújt reggel,

vagy egy új virágot ha kibont,

éppen csak érint egy nap-ikont,

napestig játszik az égbolton,

s mind többet töpreng a régvolton,

mert ő is már egyre öregebb,

el-elhibázza a szöveget,

s újra meg újra kijavítja,

minden betűje csillag-szikra,

estére látható, mit körmölt,

többnyire Nagy-Göncölt, Kis-Göncölt,

fölénk húz néha egy felleget,

s engedi, hogy még szeresselek,

poéta, azt hiszem, poéta,

majdhogynem úgy mondtam, kolléga,

időnként elment egy csillagot,

s engem is, aki csak rím vagyok

valami versíró programban,

és csak az ő versét folytattam,

valahányszor téged érintett,

mint ölelkező- vagy félrímet.

A közelmúltban megjelenő kötetének címadó, Ginsberg Üvöltés című művét (mely Orbán Ottó fordításában ITT olvasható – a szerk.) megidéző verse is olyan alkotás, amelyben kétféle szerepének egymáshoz való viszonya kerül a középpontba. „A Bocsáss meg, Ginsberg című versben magával a politikai státusszal szemben is kritikát fogalmaztam meg, noha hasonló dilemmákat persze nem vetettem fel és nem jártam körül, amikor nekem is ilyen szerepem volt. Önkritika is ez a vers. Nem tagadom meg egykori politikusi mivoltomat, de beismerem, volt kudarcom is, nem csak sikerélményeim. Leginkább azt tartom kudarcnak, hogy 1989-ben valamiféle romantikus indulattal magát azt a bizonyos politikusi státuszt is meg akartuk változtatni, egyfajta értelmiségi vállalkozásként fogtuk fel, és ez utólag illúziónak bizonyult.”

A szerző nemcsak a politikai szerepvállalás felhagyásáról, hanem egyfajta történelmi, generációs magatartásról is kifejtette a gondolatait. „Ginsbergék tulajdonképpen a szabadság élményét nyújtották még itt, Kelet-Európában is. Elementáris erővel hatott az Üvöltés, talán nem is annyira mint vers, hanem mint egy minálunk elképzelhetetlen életforma krónikája, akárcsak az egész beat-irodalom. Az erdélyi magyar irodalomban is akkoriban Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Páskándi Géza költészete meglepően avantgárd költészet volt egy diktatúra körülményei között, jóval avantgárdabb, mint az előző vagy az utánuk következő nemzedékek versei. Egyébként a Bocsáss meg, Ginsberg verscím akár megtévesztő is lehet, hiszen nekünk nem Ginsbergtől kellene bocsánatot kérnünk, hanem ifjúkori önmagunktól, hogy kamaszkori lázadásunkat nem vittük végig, és ki-ki a maga módján beilleszkedett, elfogadta a játékszabályokat. Van egy ilyen nosztalgia is ebben a szövegben.”

Markó Béla

A Kézdivásárhelyi Líceumban érettségizett, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán tanult. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője volt. Magyar irodalmi tankönyvet írt Izsák Józseffel, amelyet 1981-től évenként kiadtak.

1989-től 2005-ig főszerkesztője volt a Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. Az 1989-es változások után kezdett el politikával aktívan foglalkozni. A Maros Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapító tagja és alelnöke.

1991–1992-ben az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, 1996 és 2012 között a Szenátus Külügyi Bizottságának, 2012 és 2016 között a Szenátus Oktatási Bizottságának tagja. 1993 januárjától 2011 februárjáig az RMDSZ elnöke. 2004-2007 között, majd 2009 decemberétől 2012 májusáig a román kormány művelődési, oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettese.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagja. A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke. Tagja a Romániai Írószövetségnek, a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának.

Markó Béla az adott életkorhoz köthető időszakok mellett a rendszerváltó és a ma élő generációk közti különbségeket is érintette, a jelenlegi kelet-közép-európai demokráciákról inkább borúlátóan nyilatkozva. „Ha nagyon kegyetlen vagyok, azt kell mondanom, hogy az én generációm két fontos illúziót veszített el. Elsőként (...)1968-at hoznám fel, amikor azt hihettük, esély van a változásra, a liberalizálódásra. (...) Másodikként az 1989-es rendszerváltás időszakáról kellene beszélnem. (...) Nekem személyesen is hatalmas esélyt kínált az az időszak. Viszont a jelenlegi kelet-közép-európai és balkáni helyzetet szemlélve, illúziónak bizonyult számos akkori reményünk” – mondta.

A költő megosztotta azt is, hogy alkotói munkásságában a nemzedéki emlékezet mellett milyen szerepe van a személyes gyerekkori élmények felidézésének. „Ma már általában úgy dolgozom, hogy mihelyt egy-egy fontosabb motívum, akár a gyerekkoromból, akár a későbbi időszakokból, felbukkan, azonnal cédulázom, s utólag rekonstruálom, írom meg a használható részekből a szöveget. Ha tudsz emlékezni, rájössz, hogy minden ott volt a gyerekkorban, ami fontos és jelentős. Bátorság, megalkuvás, lázadás, beilleszkedés, szembefordulás. Egyszóval: az egész élet.”

A teljes beszélgetés a Nullahategy.hu oldalán olvasható.

Borítókép: Markó Béla író-költő a Magyar szabadságért-díj átvételekor, 2011-ben.

MTI Fotó: Földi Imre