A táj szülötte a költő, vagy épp fordítva van?

Magyar íróink munkásságában maradandó nyomot hagytak azok a városok, tájak, falvak, épületek, ahol születtek, éltek, játszottak, írtak, ahonnan eljöttek és ahová mindig visszatértek. E helyek nyomot hagytak bennük, ők pedig így a városok, terek, tájak nyomát örökítették tovább az irodalomban – írja a hirado.hu, mely összeállítást készített az irodalomtörténet legendás településeiről, kulturális, fizikai és egyaránt lelki értelemben vett otthonairól.

Nagyvárad, Ady Endre ifjúságának szimbóluma

Ady Endre már fiatal újságíróként is lelkesedett Nagyváradért, 1899-ben érkezett ide először. A boldog békeidőkben a kávéházi élet és a hírlapírás is virágzásnak indult a városban – ismertették az M1 Itthon vagy! című műsorában. Ady itt vált vérbeli újságíróvá, majd innen szerződött a Nagyváradi Naplóhoz 1901-ben, és lett ismert publicista és költő. Ahol ma az Ady Endre Emlékmúzeum található, ott a régi időkben egy Mülleráj nevű cukrászda állt, Ady egyik nagyváradi törzshelye. Sokszor kezdte itt a napjait, már ha egyáltalán befejezte, hiszen az éjszakai élet sem állt tőle távol – magyarázta Imre Zoltán kultúrantropológus, kutató.

Mint mondta, Ady Endre minden délelőtt összeszedte a hivataloktól az információkat, majd a cukrászdában összesítette azokat és egy vázlatot készített. Pezsgett a kávéházi élet. Ady az Emke kávéházat szerette. Itt ismerkedett meg Lédával 1903-ban.

Diósyné Brüll Adél Párizsba utazott Adyval, majd hazaérkezésükkor a költő rádöbbent arra, hogy Nagyvárad olyan, mint Párizs, ezért Körös-parti Párizsnak hívta Nagyváradot. Ady próbálta a párizsi lüktetést, művészetet Nagyváradra vinni és megvalósítani. Ezért lett ő a modernség zászlóvivője –fogalmazott Imre Zoltán.

„Oh, Nagyvárad! Tőled követelem vissza az ifjúságomat, tőled várom a talán-talán föltámadásomat, ezennel, talán utoljára, szerelmet vallok neked!”

– írta Ady a városnak. Arra készült, hogy regényt ír a városról, de erre végül nem került sor, 41 évesen halt meg, Budapesten, 1919 januárjában.

Szekszárd és Esztergom, Babits Mihály otthonai

A 20. századi magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakjának szülőháza a város főteréről nyíló mellékutcában áll. Babits Mihály hatéves kora után elkerült családjával Budapestre, majd Pécsre, édesapja halála után pedig csupán csak a szünidőket töltötte Szekszárdon, egészen házasságáig, amikor évente egyszer látogatott haza – ismertette Lovas Csilla irodalomtörténész, főmuzeológus.

Mint mondta, a régi szekszárdiak arra emlékeztek, hogy ha Babits otthon tartózkodott, akkor a diákszobája és egy másik szoba között nyitva volt az ajtó szülőházában, ahol fel-alá sétálgatott, kezében egy tollat vagy egy kis kést csattogtatott. Fejben fogalmazta meg verseit, majd papírra vetette, ha már nagyjából elkészült.

Később bárhol fordult meg, mindenhol egy kicsit a szekszárdi hangulatot kereste. 1924-ben hazatalált: egy hajókirándulásnak köszönhetően beleszeretett a Dunakanyar „legfelsőbb városába”, Esztergomba, majd hamarosan telket is vásárolt itt. A telken lévő házban az üvegveranda, a dolgozószoba és a hálószoba hármasa Babits felségterülete volt.

A költőfejedelemhez, aki ekkor már a Nyugat főszerkesztője volt, mindig jött valaki,

Babits pedig távozásuk előtt alá is íratta vendégeivel a villa mára híres autogramfalát, de csak szénnel, mert ha valakivel összeveszett, azon nyomban le is törölte őt a falról.

Csönge, Weöres Sándor nem hivatalos születési helye

1929 nyarán, a 16 éves Weöres Sándor felkereste az akkor 44 éves Kosztolányi Dezsőt budapesti, Logodi utcai lakásán, 1931-ben pedig egyik versét Babitsnak is elküldte, aki leközölte a Nyugatban. Az ország nyugati vidékén, a Kemeneshát dimbes-dombos lankáinak ölelésében született 1913 nyarán Weöres Sándor.

A hivatalos életrajz persze a Csöngétől 44 kilométerre fekvő Szombathelyet jelöli, hiszen kórház csak ott volt a közelben, és ahogy Csöngén mondják: „a Weöres uraság gyereke nem születhetett holmi falusi bábánál”. A „hivatalos szülőváros”, Szombathely pedig a híresen macskaimádó Weöres szoborrá dermedt alakját vigyázza.

Kőszeg és az Iskola a határon

Ugyan Ottlik a regényben nem nevezi meg Kőszeget, Iskola a határon című művében mégis olyan pontos leírást ad a helyszínekről, hogy egyértelművé teszi, az Iskola a határon itt játszódik. Nagyrészt az egykori katonai alreálban, ahol a 10-11 éves főszereplők megkezdték a tanulmányaikat.

Ottlik 12 évesen, Trianon után pár évvel, 1923-tól 1926-ig szintén ide járt.

Fűzfa Balázs irodalomtörténész elmondta, akkoriban a katonai alreál iskola mivoltát rejtegetni kellett, míg kívülről egy civil intézmény képét adta, belül nagy dresszúrát gyakoroltak a gyerekek fölött.

A teljes cikk a hirado.hu oldalon olvasható.

Borítókép: Ady Endre és Babits Mihály. Székely Aladár fényképe.

Forrás: Wikimedia