Ruhásszekrény rejtett felvételeket Márton Áron püspökről

Márton Áron püspökké szentelése napján, február 12-én vetítik Kolozsvárott Zágoni Balázs 53 perces dokumentumfilmjét, amelyet később Budapesten is bemutatnak, és amelyet az alkotók reményei szerint a Duna TV is műsorára tűz. A püspök reggelije – Márton Áron első ötven éve című film rendezőjével a Krónika készített interjút.

Zágoni Balázs a hosszú, tíz éven át tartó munkálatokról szólva elmondta: újságban feladott apróhirdetésekkel kezdtek Márton Áronnal kapcsolatos fényképeket, történeteket gyűjteni. „Például a cserkésztalálkozóval kapcsolatos fotókért Sepsiszentgyörgyre kellett leutazni, hogy ott megkapjuk az úriembertől a képet, akinek az édesapja ott volt ezen a cserkésztalálkozón Piatra Neamțon, a fiatal Márton Áronnal” – emelt ki egy példát a rendező az aprólékos adatgyűjtés folyamatából.

Mint mondta, a püspökről szóló filmkockák, felvételek felkutatása olyannyira izgalmasra sikeredett, hogy a dokumentumfilmbe e nyomozás történetét is beemelték Máront Áron első ötven évének bemutatása mellé.

„Olyan helyekről kerültek elő a filmrészletek, ahonnan az ember nem számítana rá: például egy brassói ruhásszekrényből.

Nyomoztunk filmkockák után, vagy nagyítón nézzük, hogy a pápai követ látogatásán Budapesten, az eucharisztikus kongresszuson ott van-e Márton Áron, vagy nincs” – idézte fel a kalandos kutakodást az alkotó.

Zágoni Balázs megjegyezte azt is, hogy bár kezdetben trilógiát tervezett, egyelőre nem biztos benne, hogy A püspök reggelijének lesz folytatása – bár az 1944-től 1978-ig tartó időszak is kivételesen izgalmas témákat tartogat a Szekuritáte letartóztatásaitól kezdve Márton Áron börtönben töltött időszakáig.

A rendező a film címével kapcsolatban elárulta: „Az a kis idilli reggeli, amit megemlít Szász Erzsike néni [Márton Áron unokahúga], amikor egy fárasztó bérmaút után végre kint van a szőlősben a családjával, az tetszett nekem, így lett a cím A püspök reggelije.”

A beszélgetés során kiderült az is, hogy az alkotók miért döntöttek úgy, hogy elsősorban Márton Áron megközelíthető, emberi arcát hangsúlyozzák a filmben. „Abban nem kételkedtem, hogy az a tiszteletet, ami őt övezi, azt megérdemli De azt láttam, hogy ha csak ez a szoborszerű, vagy szinte mitikus alakot látjuk benne, akkor mindenkinek lesz az érzése: <<ó hát Márton Áront valami egészen más anyagból, nem is emberből faragták, én sosem lehetek ilyen>>. Meg akartuk rajzolni az emberi arcát” – mondta Zágoni Balázs, aki hozzátette: többnyire azok a mondatok kerültek be a filmbe, amelyek magáról az emberről szóltak, és amelyek az emberi „gyarlóságokat” is megmutatták.

„Cigarettázott. S akkor mi van? Vagy hogy együtt ivott a falubeli fiatalokkal tizenkilenc évesen? Igen, egy vesztes világháború után.

A rokonaival is beszéltünk, és ugye mindig a rokonok a legszűkebb keresztmetszet. A híres embereket a rokonok mindig másképp látják, és kicsit irritálja is őket a nagy legenda, ami körülveszi őket. Mert hiszen ők ismerik sokkal jobban az árnyoldalait – itt viszont nem találkoztam ilyesmivel. Mindenfelől a tisztelet és a szeretet hangját hallottam, viszont a két rokon, akiket meg tudtunk szólítani, nagyon különbözően emlékezett: Márton Gerőnél látszik a mondatokon, hogy ezeket már sokszor elmondta, szinte megtanult mondatok. Szász Erzsike néni sokkal inkább meg tudta mutatni a püspök humorát, a finomságát, hogy milyen volt civilben. De negatív kicsengésű történeteket senkitől nem hallottam” – idézte fel a rendező.

A filmben megszólalók között olyan kiválóságok is szerepelnek, akik már nincsenek az élők soraiban, de Márton Áront személyesen ismerték, például Fodor Sándor, Kányádi Sándor, Poszler György irodalomtörténész, Páter Szőke János.

A teljes interjú a Krónika oldalán olvasható.

Borítókép: Márton Áron 1940-ben.