Kézművesség, hagyományőrzés

2019.03.04. 09:47

Most bárki megtanulhat szegedi papucsot hímezni

A legendás lábbelit tavaly felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe. Most tanfolyammal, „hímző utánpótlás” nevelésével vennék elejét a mesterség eltűnésének.

Szeged, 2017. április 21. Egy érdeklõdõ a Páratlanok - A szegedi papucs története címû kiállítás megnyitóján a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2017. április 21-én. MTI Fotó: Rosta Tibor

Forrás: MTI

Fotó: Rosta Tibor

A szegedi papucs hímzésének technikáját, motívumkincsét és színvilágát ismerhetik meg azok, akik részt vesznek a Szegedi Papucsért Alapítvány, a Szent-Györgyi Albert Agóra és a Hagyományok Háza közös, március végén induló tanfolyamán – közölte a civil szervezet.

A tájékoztatás szerint a kézzel készülő papucsok hímzői már csak néhányan vannak, és ők sem fiatalok. A hagyományos papucsot készítő cipészmestereknek nagy szükségük van arra, hogy szakértő kezek készítsék a papucsfejekre kerülő motívumokat.

A hímző utánpótlás megteremtése az egyik legégetőbb feladat a mesterség fennmaradása érdekében

- közölték.

A papucshímzés speciális tudást igényel, nemcsak azt kell tudni, milyen motívumok, milyen színvilág kerüljön a papucsokra, különleges technika szükséges a bársonyanyag hímzéséhez is.

A papucsot hagyományosan Szeged környéki virágok díszítették: imola, gyöngyvirág, pipacs és búzakalász, ha azonban más városbeli rendelte, akkor a hímzés is változott. A régebbi, úgynevezett török papucs sötét bársonyát zöld pöttyökkel hímezték ki. A hímzést kiegészíthetik flitterekkel, ezek a pillangós papucsok, és díszíthetik gyöngyökkel is. Egy 70 centiméter széles bársony 24 centiméteres hosszából öt-hét papucsfej készíthető.

Szegedi papucs a Páratlanok – A szegedi papucs története című kiállítás megnyitóján a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2017. április 21-én.
MTI Fotó: Rosta Tibor

A március 25-én induló tanfolyamon a papucshímzés rejtelmeibe Fetter Ferencné Király Zsiga-díjas népi iparművész mellett Dobó Katalin, a Sallay-papucsok és Vári Andrea, a Rátkai-papucsok hímzője avatja be a résztvevőket.

A hímzéstechnikák elsajátításán túl az érdeklődők megismerhetik a papucskészítés folyamatát és a hagyományt megújító kortárs tervezők munkáit is.

A szegedi papucs ötszáz éves története a török hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre nagy kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.

1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből – Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula „készítményeit” az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki „mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult.

Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas – jobb és bal lábon is viselhető – papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.

Borítókép: egy érdeklődő a Páratlanok – A szegedi papucs története című kiállításon a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2017. április 21-én.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!