2019.09.27. 12:09
Suhai Pált tüntették ki az idei Napút-díjjal
Az általa képviselt versvilág műfajilag és formailag egyaránt sokszirmú, sokszínű: ódáktól travesztiákig, epigrammatikus tömörversektől slókában írt tankölteményekig, szonettektől sestinákig, persziflázsoktól palimpszesztekig széles színskálán mozog.
Forrás: Napút Online
Fotó: Tóth Csilla Ilona
A Napút-díj (mely a Napút-levél és a Napút-érem együttes ajándékával válik teljessé) 2019. évi kitüntetettje Suhai Pál költő, esszéíró, műfordító, irodalomkutató – olvasható a hír a Napút Online felületén.
Tóth Sándor érem- és Mészáros Róza festőművész alkotását tizenharmadik alkalommal ítélte oda a folyóiratműhely egy a szellemiségéhez közel álló szerzőnek több évtizedes irodalmi vagy tudományos életművéért. Az idei kitüntetett “alkotó- és kutatóművészetéért” részesült az elismerésben.
Az ünnepi eseményre csütörtökön este került sor Budapesten, a Nádor Teremben. Az ünnepelt laudációját „Szilárd szómezők suhogó kalászai” címmel Füleki Gábor jegyezte. A laudáció teljes szövege a Napút Online felületén a díjátadás híre mellett szintén elolvasható.
Füleki Gábor laudációja annak megállapításával indul, hogy
Suhai Pál művészete, kutatómunkája immár kikerülhetetlenül jelen van a magyar irodalom történésvilágában. Életművéből sokirányú érdeklődésű, a világ és a művészet dolgait, jelenségeit prizmás sokféleségében több oldalról és árnyaltan látó, lényegérzően véleményező embernek ismerhetjük meg.
Intellektuális-tárgyias jellegű versvilága, egyénien szilárddá kovácsolt stílusa, kiegyenlített, megfontolt esszéhangneme mindig elmélyült elmélkedésre készteti, gondolatszikráztató találkozásokra invitálja az olvasót.
A Napút-díj előző kitüntetettjei
Lászlóffy Aladár költő, író, Katona Tamás történész, Mohás Lívia pszichológus és író, Erdélyi István régész, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Bertalan Tivadar képzőművész, látványtervező és író, Lászlóffy Csaba költő, író, Doncsev Toso szociológus, kisebbségi szakember, író, Kiss Anna, költő, drámaíró, író, Szepes Erika író, klasszika-filológus, irodalom- és vallástörténész, Druzsin Ferenc irodalomtörténész, Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész
Az általa képviselt versvilág műfajilag és formailag egyaránt sokszirmú, sokszínű: ódáktól travesztiákig, epigrammatikus tömörversektől slókában írt tankölteményekig, szonettektől sestinákig, persziflázsoktól palimpszesztekig széles színskálán mozog Suhai Pál líravilága – hívja fel a figyelmet a laudáció, mely szerint
Suhai „fő égöve talán a tömören sokatmondó, kámeaszerű aprólékossággal kidolgozott, több jelentéssík felé mutató tárgyias versterep, olykor konzekvensen végigvitt metaforarendszerben, olykor a közlés minimumával, mondhatni, lényegsugalló versminimentumokat alkotva,
olykor kimért tempóban komplex képrendszerű szintézisverseket létrehozva, olykor népdalszerű, rigmusszerű versvillámokat alkotva”.
Füleki Gábor laudációjának összegzése szerint Suhai Pált ismerhetjük történészként, mint Mátyás korának kutatóját, alapos Zrínyi-filológusként, szöveggondozóként: Mikszáth-szövegek: cikkek, karcolatok és az író kevéssé ismert verseinek sajtó alá rendezőjeként és kitüntetésekkel, díjakkal elismert irodalom-tankönyvcsalád szerzőjeként is.
Ízelítőként, íme Suhai Pál négy verse:
Suhai Pál: Könnyű vasárnapi séta (Négy vers)
A belső táj
A belső táj, a színtelen
kirajzolódik szüntelen,
míg marja fény, az égi oldat.
Előhívja az életed,
hogy vághat rád élő sebet,
mi önmagadból kilakoltat.
Kicsi testvérem
Kicsi testvérem
üveg-toronyban
lebeg a formalinban.
Törékeny fecske-koponyája
őrzi a múltam, emberek.
Két hónapig élettel kínálta,
élettel hitette az anyja.
S most…?
Születetlen halott.
Fölfedezők
Valaki valamit mindig fölfedez.
Cipőfűzőben
a csomók rejtelmeit.
Valamit mindig
s valami mást
a valamiben.
Az idő itatóspapír-szövetét,
itatóspapír-természetét,
a tintát,
saját elcsöppent életében
a kék
másíthatatlan akaratát.
Könnyű vasárnapi séta
Itt, hol a Hold kutyanyelvvel
nyal a hűvös pocsolyákba,
vasárnapi véres tányér
napja ébred a világra.
Család gondját háziasszony
konyha homályán sikálja,
tüskés kedvet vet az udvar
tégláira az akácfa.
Templomkövön koppan a szem:
fagyott vágyak miatyánkja,
palánk mögül könnyű sétánk
gyerekszemű nép csodálja.
Itt szellőzik most az arcunk
köznapiból glóriásba,
itt gyűjtjük a szavak mézét
újból gondosan a szánkra.
Frakkban egy úr lépked itten,
s lépked selyemben egy dáma,
hibbant kövön, árkok, gödrök
fölött dereng föl bokája.
Mindegy, hova tévedtünk már,
milyen város utcájába,
mindegy, milyen zene lesz majd
a fülünkben az a lárma.
Korzózhatunk föl a Holdig,
látja az ész, de nem bánja.
Sétálunk csak s mázsás tények
zuhannak be koponyánkba.
Borítókép:
Suhai Pál költő, esszéíró, műfordító, irodalomkutató (b) a Napút-díj átvételekor 2019. szeptember 26-án, Budapesten, a Nádor-teremben. A díjat a Napút főszerkesztője, Szondi György (k) adta át Füleki Gáborral, a Napút-díjast köszöntő laudáció szerzőjével együtt.
Fotó: Tóth Csilla Ilona