A hangszerjavítás a szenvedélye Pál István Szalonnának

Júniusban töltötte be negyvenedik életévét Pál István Szalonna, Liszt Ferenc-díjas népzenész, érdemes művész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. A kiváló muzsikus szenvedélye a hegedűjavítás és -készítés, műhelyében számos értékes hangszer sorakozik – írja a Liget.

Pál István Szalonna a zeneiskola elkezdése után Kárpátalján a tanintézmény hegedűjét használta. „Nem volt nagy élmény: a moszkvai „ládagyárból” került ki, s alkalmatlan volt arra, hogy egy fiatal muzsikussal megszerettesse hangszerét.

Édesapám, a tiszapéterfalvai zeneiskola vezetője sárospataki kollégájával, Csehi Ferenccel jó barátságot ápolt, így egy testvériskolai kapcsolatnak köszönhetően Sárospatakra utazhattam tízéves korom körül. Ott találkoztam a Bíró családdal, ők hangszerem állapotát érzékelve kezembe nyomtak egy cseh manufaktúra-hegedűt. Azon nyomban beleszerettem” – emlékszik vissza első hegedűjére.

Az is motiválta, hogy a hangszerek iránt kezdjen érdeklődni, hogy Kárpátalján nem volt olyan mester, aki a kisebb javításokat elvégezhette, a hangszereket „rendbe rakta” volna.

Pál István Szalonna mindig vizsgálta, mitől kényelmesebb egy instrumentum, s ez már előkészítette a „reparálást”. Édesapja, látva érdeklődését, elvitte a kárpátaljai mesterekhez, így ő még ismerhette a munkácsi Klenceit vagy Szabó Sanyi bácsit Beregszászban.

„Jól felszerelt műhelyük és irgalmatlanul sok hangszerük volt, órákig elnéztem a hangszerkészítés egy-egy fázisát, például a lakkozást.

A Debreceni Református Kollégiumban már szembesültem a pályaválasztással, s eltökélt szándékom volt, hogy hangszerkészítő legyek. A muzsikusi hivatás végül felülkerekedett, de az első vágyálom mindmáig megmaradt.”- mondta a prímás.

Borítókép: Pál István Szalonna egyik újévi koncertje táncosok körében / liget.ro / Fotó: Csermák Zoltán