2021.06.26. 08:49
Újra megrendezik a szegedi papucs napját
Több mint száz táncos felvonulásával kezdődik el szombaton a szegedi papucs napja, amely célja népszerűsíteni a több mint ötszáz éves, páratlan lábbelit – tájékoztatta a Szegedi Papucsért Alapítvány az MTI-t.
Érdeklődők a Páratlanok - A szegedi papucs története című kiállítás megnyitóján a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2017. április 21-én.
Forrás: MTI
Fotó: Rosta Tibor
A közlemény szerint
a Móra Ferenc Múzeumtól szombaton kora délután 13 szegedi és Szeged környéki tánccsoport százhúsz tagja vonul a Szent-Györgyi Albert Agóráig.
Ott kihirdetik az alapítvány, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Hagyományok Háza által a szegedi papucs készítésének újragondolására kiírt pályázat eredményeit. A legjobb pályamunkák és díjazott alkotások bekerültek a legújabb papucs kiállítás anyagába, melyen láthatóak lesznek Sallay Tibor kalocsai, uszódi, bácskai, bánáti papucsai, Ticzer Beáta Mária, a Népművészet Ifjú Mestere munkái, Fetter Ferencné, a népművészet mestere és okleveles papucshímzők munkái, az Attalai Zita tervezte új szegedi papucsok, valamint a ma még aktív papucskészítők lábbeliei.
A rendezvényhez szabadtéri vásár és az okleveles papucshímzők mesterségbemutatói kapcsolódnak, valamint a papucshoz kötődő pipacsos népművészeti és kézműves termékek is vásárolhatóak.
Az Agóra előadótermében konferenciát tartanak, melyen szó lesz a szegedi papucs imidzskampányáról, a lábbeli történetét vizsgáló kutatásokról és bemutatják az Így készül a szegedi papucs című filmet is.
A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza.
A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.
1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből – Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula „készítményeit” az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki „mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult.
Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.
A szegedi papucsot nem csak egyedisége miatt nevezik páratlannak, hanem azért is, mert egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá.
A szegedi papucsot 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.
Borítókép: érdeklődők a Páratlanok – A szegedi papucs története című kiállítás megnyitóján a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2017. április 21-én