Kamuti Jenő 85 éves

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

A legeredményesebb magyar vívók táborába tartozó Kamuti Jenő 1937. szeptember 17-én Budapesten született. Már 13 évesen a Budapesti Lokomotív, majd 1957-től a Budapesti Vasutas Sport Club (BVSC) színeiben versenyzett. Tőrvívásban és párbajtőrvívásban egyaránt eredményes volt, 1957 és 1976 között a két fegyvernemben összesen százhatvanszor szerepelt a magyar válogatottban, kiugró sikereit tőrözőként érte el. Bár nem egyszer csak egy hajszál választotta el az olimpiai aranyéremtől, a dobogó legfelső fokára csak a világbajnokságon állhatott fel: 1957-ben, húszévesen tagja volt a Párizsban aranyérmet nyert magyar tőrcsapatnak.

Ezüstből viszont bőven kijutott neki, ezért hívják "ezüstembernek" is: tőr egyéniben az 1968-as mexikóvárosi és az 1972-es müncheni olimpián végzett másodikként, e fegyvernemben az 1961-es és 1967-es világbajnokságokról egyéni ezüstöt hozott el, tőrcsapatban négyszer, 1961-ben, 1962-ben, 1966-ban és 1970-ben lett világbajnoki második. Ötszörös Universiade-győztes, ebből négyszer egyéniben bizonyult a legjobbnak. Idehaza hatszor volt országos egyéni tőrbajnok, kétszer párbajtőrbajnok.

"Monsieur Olimpiának" is nevezik, hiszen személye valósággal összeforrt az olimpiai mozgalommal: 1960 és 1976 között sportolóként öt alkalommal szerepelt ötkarikás versenyen, a következő évtizedekben pedig sportvezetőként, sportdiplomataként és orvosként volt részese az olimpiai játékokkal kapcsolatos szervezeteknek, eseményeknek.

Még élsportolóként, 1963-ban szerzett orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, 1967-ben letette a sebész szakorvosi vizsgát. Aktív sportpályafutását befejezve a Semmelweis Kórházban dolgozott, majd a MÁV Kórház és Rendelőintézet osztályvezető sebész főorvosa, 1996-től 2001-ig kórházigazgató főorvosa volt. A vívással és a versenyzéssel "öregfiúként" sem szakított: háromszor is aranyérmet szerzett tőrben a veterán vívók Európa-bajnokságán.

Tudatosan készült arra, hogy ne szakadjon meg kapcsolata a versenysporttal, sportvezetőként, sportdiplomataként segítse sportágát és a magyar sportéletet. 1989 és 1996 között elnöke volt a Magyar Vívó Szövetségnek, 1992-től 1996-ig betöltötte a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) főtitkári tisztségét is, 1996-tól húsz éven át a FIE orvosi bizottságát vezette, a testületnek közel fél évszázada tagja. 1996-tól 2005-ig elnöke volt az Európai Vívó Szövetségnek (CEE), s tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) orvosi bizottságának. 2009-től a CEE örökös tiszteletbeli elnöke, 2013-tól az UNESCO Testnevelés és Sport Kormányközi Bizottsága (CIGEPS) tanácsadó testületének tagja. 2013-ban örökös tiszteletbeli tagja lett a Nemzetközi Vívószövetségnek (FIE).

1989 óta vesz részt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökségének munkájában, 2005-től 2009-ig a MOB főtitkára volt. 2014-től a Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) általános alelnöke, 2015 óta a Budapesti Sportszövetségek Uniójának (BSU) elnöke. 1976 óta irányítja a Magyar Fair Play Bizottságot, 1976-tól a Nemzetközi Fair Play Bizottság tagja, 1997-től alelnöke, 2000-től elnöke.

Sportolói pályafutásának elismeréseként az UNESCO 1977-ben Fair Play-díjjal tüntette ki. A kiváló sportember 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést. 2012-ben beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai közé, ugyanebben az évben a fair play népszerűsítése érdekében végzett eredményes tevékenységéért elismerésben részesítette a Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség (FISU). 2014-ben Budapestért díjat kapott és bekerült a Nemzetközi Vívó Szövetség hírességeinek csarnokába. 2015-ben átvehette a Csik Ferenc díjat és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2017 óta a Nemzet Sportolója cím birtokosa. 2019-ben a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) újonnan alapított díját, a Primo Nebiolo-díjat, valamint a Prima-díjat, 2021-ben az Európai Olimpiai Bizottságtól Laurel-díjjat, 2022-ben MOB Életműdíjat kapott.