Már csak a fanatikus gazdák termelnek bogyós gyümölcsöket Heves megyében

A bő tíz évvel ezelőtti termőterületnek csak mintegy öt százalékán termesztenek ma megyénkben bogyós termésű gyümölcsöket, például málnát, ribizlit, szedret, egrest, bodzát. A szomorú tényről Korsósné dr. Demeter Dóra, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Heves megyei alelnöke, hevesi termesztő számolt be portálunknak. Mint mondta, a hevesi homokhát talajfajtája rendkívül kedvező ezeknek a növénykultúráknak, a visszaesés mégis példa nélküli, aminek több oka van.

– Már nincs elegendő kézimunkaerő. Persze, ez nemcsak az ezt különösen igénylő bogyós gyümölcsöknél igaz, de az összes többi gyümölcs- és zöldségfélénél óriási gond – jelentette ki Korsósné dr. Demeter Dóra. – A málnánál, szedernél, és sok más bogyós gyümölcsnél nem lehet gépi betakarításra átállni. Egy másik problémára az idei óriási légköri aszály, a szárazság világított rá élesen. Ezek a fajták nagyon vízigényesek, ha nincsenek öntözve, akkor kiszáradnak. Sok helyen nem tudták locsolni az ültetvényeket, az öntözés technológiája nagyon drága mulatság. Megemeli az önköltséget, és ha a termelői ár nem magasabb annál, nem éri meg termeszteni. Gond az is, hogy ezeket a gyümölcsöket általában a fagyasztó- és hűtőházak vásárolták fel, de közülük sok tönkrement. Amelyik megmaradt, már inkább a lengyel árut részesíti előnyben. Sajnos, a piacon se nagyon reklámozzák a bogyósokat, de egyébként sem fogyasztunk belőle annyit, amennyit kellene. Szerencsés lenne a gyerekekkel már óvodás korban megismertetni e gyümölcsfajták kiváló élettani hatásait, segítve ezzel az ágazatnak, de ez minden zöldség- és gyümölcsfélére ráférne. Mindezek mellett még a gazdák vállát nyomják a termesztés szigorú növényvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásai is. 

Ennyi nehézség hatására szinte mindenki kivágta az ültetvényét 

A leginkább ismert bogyósok közül málna, szeder nagyon kevés van már a megyében, Nagyréde környékén található még belőlük, illetve egres mutatóban Verpeléten. A dél-hevesi részről viszont teljesen eltűntek. Talán még a Mátraalján foglalkoznak apróbb gazdaságokban, őstermelői szinten ezekkel a gyümölcsökkel. Most a bodza az egyedüli, ami még megmaradt és stagnál, illetve egy-egy gazda kedvet kapott és telepített – foglalta össze Korsósné dr. Demeter Dóra.

Az alelnök úgy summázta az ágazat jelen helyzetét, hogy a példátlan visszafejlődés után ma már haldoklik ezen gyümölcsfajták termesztése a megyénkben, és nem is várható a jövőben komolyabb előrelépés, főleg ilyen súlyos aszály mellett. Mint mondta, ez az év a súlyos csapadékhiány miatt különösen komplikált.

–  A vevő a piacon csak annyit lát, hogy a cserjékre rásült gyümölcsnek nincs húsa, a málna kemény, nem nem pedig a megszokott állagú. A vásárló nem érti a problémát, mert nem látja annak a hátterét, s nem tudja, hogy örülnünk kellene annak, hogy egyáltalán van termés. A szemek ugyanis azért nem lehettek idén nagyobbak és finomabbak, mert a kánikulát kísérő légköri aszály sokkhatást váltott ki ezekben a kultúrákban, s elindult bennük egy védekező mechanizmus. Az öntözött területeken sem tudták a növények megfelelően kinevelni a termést – közölte Korsósné dr. Demeter Dóra.

A sok gond közepette azért pozitívumokról is beszélt a szakember.

–  A gazdák ma is foggal-körömmel küzdenek azért, hogy azt a kicsit, ami termett, értékesíteni tudják. A fanatizmus és a gyümölcsfajta szeretete hajtja őket. A rügyfakadás évente új erőt ad nekik. Ez az erő jellemző a mezőgazdaságot szerető emberekre. Mindig bíznak abban, hogy egy jobb év következik. A bogyós termésű gyümölcsökből most megpróbálnak másféle, igénytelenebb fajtákat ültetni. Vannak olyan bogyósok, amelyek előnyösebbek a betakarítás szempontjából. Ilyen például a bodza, ami bár kézimunka igényes, mégis egyszeri, szezonális a szürete, mert nem többszöri az érési fázisa, mint mondjuk a málnának, szedernek. Mi húsz hektár berkenyét telepítettünk, mert a többihez képest igénytelenebb, nincs akkora kézimunka igénye, és lehet géppel szüretelni. Biotermesztésre rendezkedünk be vele. Egyre többen igyekeznek maguk feldolgozni a termést, kézműves termékeket, joghurtokat, szörpöket, lekvárokat előállítani, vagy az úgynevezett rövid ellátású lánc piacon próbálják értékesíteni a gyümölcsöt – sorolta Korsósné dr. Demeter Dóra.

A nagyúti Szankó László is nagy területen termelt málnát régebben. Lapunknak elmesélte, hogy a szezonban a tágabb család egy hónapon át szedte a gyümölcsöt, nem ritkán tízen-tizenöten is összejöttek a szüret idején. Most már csak a kertben, saját szükségletre gondozza a málnát, a szedret és a ribizlit, de van a birtokon három-négy bokor egres is. 

– A málna már leérett ebben a hőségben. Olyan szárazság van, hogy idén már a kutunkban is elapadt víz, alig tudunk öntözni. Nemcsak bogyós gyümölcseink vannak, szeretjük, ha tavasztól őszig van friss érés a fáinkon. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekeim, unokáim egészséges gyümölcsöt egyenek, a kertünkben termett finomságok nincsenek tele vegyszerekkel, és a Budapestről látogatóba jövő unokámnak külön élmény, hogy egy zöldellő kertben maga szedheti le az ágakról a málnát, a barackon vagy éppen a szilvát – mondta Szankó László.