Leginkább pálinkának éri meg eladni ma a gyümölcsöt, véli a gyöngyösi termelő

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) jelenlegi szabályozása szerint a jövedéki jogszabályok lehetővé teszik, hogy saját tulajdonú gyümölccsel, gyümölcsből származó alapanyaggal, továbbá saját tulajdonú pálinkafőzővel – meghatározott feltételekkel – magánfőzőként párlatot állítsunk elő. Így évente legfeljebb 86 liter párlat készíthető, amely után jövedéki adót nem kell fizetni. A tarnamérai Juhász István családi szükségletre főz pálinkát, de rendelkezik gyümölcspálinka készítő képzettséggel. Mint mondta, nem azért tanulta meg a szakmát, hogy bérfőzőként dolgozzon, csupán érdekelte, hogyan tudna jó gyümölcspárlatot készíteni a saját részére.

 – Be kell jelenteni a tevékenységet a NAV-nak, és hogy van saját pálinkafőző otthon – részletezte Juhász István. – Az adott évben kifőzött párlat mennyiségét is jelenteni kell az adóhatóságnak. Ennek fejében párlatjegyet kapunk, ezzel lehet igazolni a bejelentés megtörténtét. A párlatjegy segítségével, ha mondjuk öt év alatt év alatt sem fogyott az italból, jogszerűen tárolhatunk otthon ötször 86 litert is. A jó pálinka ugyanúgy, mint minden más, minőségi alapanyagból készülhet, olyanból, amit egyébként meg is ennénk. Régen a földről felszedett, penészes, füves, földes, fertőzött gyümölcsöket cefrézték be. A jó gyümölcsből egykor mindenki inkább lekvárt, befőttet készített. Csak a másra már alkalmatlan gyümölcsöt főzték ki. Azzal viszont az a baj, hogy már fertőzött. Benne van a penész, a földről szedett alapanyagnak akroleinos fertőzése van. A talajbaktériumos fertőzöttség hatására keletkező akrolein kellemetlen, szúrós szagú, erősen erősen mérgező folyadék, amit legtöbbször érzékszervileg is felismerhető. Az akroleines pálinka fogyasztásra egyáltalán nem alkalmas. Nagyon fontos továbbá a gyümölcs kimagvazása a becefrézés előtt. Ez a kajszibaracknál a leglényegesebb. mert a magja cianidot tartalmaz, s az esetleges mérgezésnek súlyos következményei lehetnek. A többi gyümölcs magja nem ennyire veszélyes, de keserűbb lesz az ital tőle – magyarázta a tarnamérai szakember.

Juhász István arról is beszélt, hogy nemcsak a cefrézéstől, de a főzés során az elválasztástól is függ a minőség, sőt a fogyasztásra alkalmasság. Ha nem jól végezzük, akkor a metil-alkohol tartalma miatt mérgező a produktum, és komoly egészségkárosító hatása lehet. Ha nagyon acetonszagú az ital, akkor biztos, hogy nem jól van elválasztva. Ha pedig savanykás a pálinka, de mondják úgy is, hogy mosófazék ízű, akkor se volt megfelelően elválasztva. A szakember szerint legtöbben az egylépcsős főzésre esküsznek a kétlépcsős helyett, mert szélesebb, élvezetesebb az ízvilága az elkészülés pillanatában. Jó tudni azonban, hogy a pálinka utóérésű ital. Jobb minőségű, ha nem azonnal, hanem később fogyasztjuk. Három hónap után, de közben is érdemes szellőztetni, mert vannak olyan vegyületek a párlatban, amik gázokként vannak jelen. Ha azoktól megszabadulunk, akkor fog dominálni igazán az aroma, az ízvilág. 

– Ma már nem úgy van, mint régen, hogy mindent összegyűjtöttek, és mindent megittak az emberek. Ha valaki kulturáltan tudja inni a pálinkát, ha az ital élvezetéért iszik, és nem azért, hogy berúgjon, akkor a rossz pálinkát biztos, hogy nem issza meg. Az illegális árusítás mértékével kapcsolatban nem tudok mit mondani. Akik például bérfőzésben kifőzetik a legnagyobb mennyiséget, azok vélhetően annak egy részét eladják. Ha az otthon lefőzhető, engedélyezett mennyiséggel nem tudunk mit kezdeni, alkoholraktáraknak kínálhatjuk fel eladásra a párlatot. Az ital ára egyrészt az alkolholtartalmának fokától, másrészt az alapanyagul szolgáló gyümölcs árától és szeszkihozatali képességétől függ. A kökény-, a madárberkenye-, a málnapálinka nem azért drága, mert kuriózum. A kökény esetében száz kilogramm tiszta gyümölcsből legfeljebb három liter pálinka lesz, a málnából csak jó másfél liter végtermék ez az arány. Ha ehhez hozzávesszük az alapanyag árát - egy mázsa málna például 150 ezer forint -, plusz a szedés költségeit, érthetővé válik, miért magas az ára a belőlük készült itókának – foglalta össze Juhász István.

Székely Zoltán, a gyöngyösi székhelyű Székely Családi Gazdaság társtulajdonosa gyümölcsöse terméséből pálinkát is főz a családja számára. Mint mondta, szomorú, de oda jutottunk, hogy a gyümölcsből lének, befőttnek, fagyasztott, illetve konzervipari terméknek eladni már sokkal kevésbé éri meg, mint ha pálinka alapanyagként viszik el azt a termelőtől. 

– Ha valakinek van saját pálinkafőzője és gyümölcse is, sokkal jobban megéri kifőzni a pálinkát, mint megvenni. Az ipari felhasználásra alkalmas termés esetében két-háromszoros haszon érhető el, ha cefreként hasznosítjuk. Nálunk sok család vásárol. Azt nem tudhatom, hogy ha valaki vesz mondjuk tíz mázsa kimagozott gyümölcsöt, abból hány családnak lesz pálinka főzve. Ráadásul elviheti bérfőzésbe, ami esetén megint más a helyzet. Mindenesetre, a családonként évente megfőzhető több mint nyolcvan liter pálinkához azért igen nagy mennyiségű gyümölcs szükséges – fogalmazott Székely Zoltán.