Az ország helye az EU-ban van, de azt meg kell erősíteni, hangzott el Egerben

Helyünk az Európai Unióban – a regionalitás szerepe címmel szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Heves Megyei Szervezete és Fejlesztéspolitikai Szakosztálya, valamint az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem.

Az eseményt dr. Pajtókné dr. Tari Ilona, az egyetem rektora nyitotta meg, fölidézve hazánk európai uniós csatlakozásának főbb állomásait, az utóbbi időben kapott pénzösszegeket. Hozzátette azt is, hogy a helyreállítási alapból az egyetem 58 milliárd forint elérhető forrásra pályázhatna. Baráth Etele volt Európa-ügyi miniszter, az MKT Fejlesztéspolitikai Szakosztályának elnöke bevezetőjében kitért egy felmérésre, amely arról szólt, mit jelent az unió a fiataloknak. Eszerint elsősorban egyéni szabadságot, az egyének szabad mozgását. Kifejtette, nyolc unokája közül három külföldi egyetemen végzett és nem biztos, hogy haza is térnek, ahogy sok más fiatal sem tervezi, hogy itthon élje le életét. Pedig szerinte meg kell becsülniük az országot, ami lehetővé teszi számukra, hogy éljenek az uniós tagság által járó előnyökkel. Beszélt a regionális tervezésről, amely Magyarországon már az 1970-es években is jelen volt, s szót ejtett arról, hogy a térségi tervezés később is megjelent az operatív programokban. Az elsődleges célnak az emberek oktatása, egészsége kell, hogy legyen, aki kegy összetartó társadalom részeként boldogan élnek.

Gál Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, a Magyar Regionális Tudományi Társaság korábbi elnöke – aki a Szilágyiban érettségizett – áttekintést adott arról, hogyan fejlődött a magyar gazdaság az uniós csatlakozás óta. Mint mondta, az ország a régió többi tagjától lemaradt. Az egy főre jutó GDP 1995-2008 között 12, 2008-2022. között 13 százalékkal emelkedett, a felzárkózás gyengén-közepesen sikerült, hiszen az uniós fejlettségi átlaghoz képest 61-ről 77 százalékra emelkedett (a 27 tagországot figyelembe véve). 2004. óta az egy főre jutó GDP 15 százalékkal nőtt. Az elmúlt 13 évben az éves növekedés 2,8 százalék volt, amely elmarad a lengyelek 3,8 százalékos átlagától és a régió 3 százalékától is.

Gál Zoltán szerint a beruházáspolitika eddig nem differenciált a térségek között, az operatív programok minden térségben ugyanazok voltak, négy magyar régió továbbra is az unió utolsó húsz térsége között volt. Trianon máig ható probléma, hiszen Budapest vízfej maradt, míg az ellensúlyt képező nagyobb városokat levágták és azok nagyot fejlődtek. Mint mondta, Románia régiói már lehagyták fejlettségben a magyarokat. Az országon belül is jelentős különbségek vannak a gazdasági erőt tekintve, s problémát jelent, hogy a régióközpontok – például Debrecen - nem tudják magukkal húzni környezetüket. A gazdaság-fejlesztésnek alárendelt területfejlesztésnek szerinte voltak hibái, nem jó elgondolásnak tartja például az akkumulátorgyárak telepítését. Navracsics Tibort idézve kifejtette, a centralizáció a fejlesztésekben elérte korlátait, át kell térni a régiós tervezésre. Hozzátette, a gazdaságfejlesztési zónák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt.

Gál Zoltán az európai uniós források pótlására kiszemelt (s állami támogatással vonzott) külföldi működőtőke beáramlásról elmondta, az egyrészt nem szabadon felhasználható forrás az ország számára, másrészt gépek formájában érkezik és a GDP-t is rövid távon növeli. A tapasztalat az, hogy a tőke fejlett térségekbe megy, nem pedig fejlesztés a környezetét. Magyarország hátránya, hogy rá volt kényszerülve a privatizációra, így saját ipara nem maradt, ellentétben Csehországgal és Lengyelországgal, néhány kivételtől eltekintve nincsenek magyar multik.

Gál Zoltán szorgalmazta a tudásalapú társadalom kialakítását, a kutatás-fejlesztésre fordított valós források növelését (jelenleg a statisztika szerint K+F-re fordított összeg is kevés). Hangsúlyozta, problémát jelent az is, hogy a magyar egyetemek nincsenek a félezer legjobb között sem a világon. Szerinte az eddigi problémákkal sem tudott megbirkózni az ország, de erre még jönni fog a demográfiai hanyatlás és a klímaválság is. Európának emellett is vannak problémái, például az, hogy a negyedik ipari forradalom nem a kontinensről indult és nincsenek is benne nagy szereplői, az USA és Kína is előzi.

Csepeti Ádám, a Miniszterelnökség stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára a Gál Zoltán által adott helyzetképre reagálva elmondta, 2004. óta nagyot nőttek a bérek (az inflációtól függetlenül is) és a foglalkoztatás is sokat javult. A növekedést szerinte egyensúlyi helyzet jellemezte, illetve a vásárlóerő paritáson mért egy főre jutó GDP is az uniós átlag 61-62 százalékáról 76 százalékra növekedett. Az uniós csatlakozással a hazai vállalkozások nem egy 10 milliós, hanem egy 450-460 milliós piacra léptek ki (a britek kilépéséig ez még nagyobb volt). A magyar vállalkozások nemzetközi terjeszkedésének gátja, hogy máshol védik a nemzeti piacokat a hatóságok. Segít ugyanakkor, hogy mindenhol mások az igények, így heterogén az uniós piac. Szót ejtett az exportról, amely zömmel ma is az EU-ba irányul.

Szlávik János, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) professor emeritusa a képzett emberek, fiatalok elvándorlását emelte ki a beszélgetés elején, amellyel szerinte nem volna baj, ha egy idő után haza is jönnének az emberek. Szerinte a magyar vállalkozások egyik problémája, hogy a hazai előírások szigorúbbak az uniósnál, sokkal több engedélyt kell beszerezniük bizonyos tevékenységekhez (például napelem telepítéséhez, vagy ahhoz, hogy egy borász sajtot, zsíros kenyeret is adhasson), mint külföldön., de több kiadás is sújtja őket. Megemlítette, hogy tíz éve még az egyetem készíthette a megyei területfejlesztési koncepciót, most már budapestiekre bízták. Heves vármegyében is megvan a kettősség, mint országosan, Hatvan, Gyöngyös és Eger adja a GDP nyolcvan százalékát. Szerinte finomabb statisztikai adatok alapján kell döntéseket hoznia a kormánynak.

Ruszkai Csaba, az EKKE Kutatási és Fejlesztési Központjának főigazgatója szerint az elmúlt évtizedeket tanulási folyamat jellemezte az új tagok részéről, Magyarország és Lengyelország kedvezőbb helyzetben volt az előcsatlakozáskor kapott támogatások (Phaer, Sapard) miatt. Megemlítette a Leader programot, amely volt, ahol mintaértékűen működött, a legalsó szinten tervezték meg a szükségleteket és az elosztást, helyben döntöttek a forrás szétosztásáról. A térségi tervezés is egyre kisebb egységekre vonatkozik, míg az elmúlt időszakban a régiókat (NUTS2) preferálták, ma már inkább várostérségekben (NUTS3) gondolkodnak. Fontos, hogy a fejlesztéseknek ne legyenek gátjai régió-, vagy megyehatárok. Szerinte jellemző egyébként az unióra, hogy bár oktatási, kutatási pénzekhez nem fér hozzá Magyarország, az agrártámogatások most is érkeznek, a közös agrárpolitika mindig prioritás volt.

A beszélgetés levezetője, Halm Tamás a Budapesti Gazdasági Egyetem Üzleti Gazdaságtan Tanszékének mesteroktatója a korábban elhangzottakra utalva azt kérdezte a résztvevőktől, ha Debrecenben beindulnak az autó-, illetve akkumulátorgyárak, akkor a város lehet-e Temesvárhoz hasonló központ?

Gál Zoltán szerint a nagy multik rengeteg pénzt visznek ki az országból, az ide érkező EU-pénzek többszörösét. És a cégek még a társasági adónak is kisebb szeletét fizetik be. Kiemelte, bár a magyar gazdaságot exportorientáltnak mondják, a kivitel 80-90 százaléka a külföldi vállalatokhoz kapcsolódik, egyik gyárukból a másikba viszik a terméket, alkatrészt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar beszállítók is hiányoznak, az Audinak 2016-ban az 500 cég között 50 magyarországi székhelyű társaság szállított be, abból is negyven német tulajdonú volt. A Suzukinál az arány 150-ből 12 volt, a magyarok legfeljebb üléshuzatot, műanyag alkatrészeket vihettek az autókhoz. Míg a lengyeleknél és cseheknél megmaradtak a középvállalatok, Magyarországon ezek eltűntek. Duális gazdaság alakult ki az országban. Felmérték és a periférián, dél-dunántúlon sokkal több a középvállalkozás, mint a fejlett térségekben. Pécsen 27 tagja van a gépipari klaszternek, míg Győrben katedrális a sivatagban az Audi, nincs középvállalkozás. Ha elvonul, akkor nincs helyette helyi gazdaság. A kínai akkumulátor gyárakkal ugyanez lesz a helyzet, adnak munkát, de nem a képzett rétegeknek és köztük is sok lesz a külföldi vendégmunkás. Gál Zoltán szerint bár a nyugati multik bizonyos munkakultúrát teremtettek hazánkban, vezetővé válásra nem hagytak esélyt magyaroknak. A lengyelek javára írta, hogy az ottani gazdasági elit, a bankok alulról jövő kezdeményezésére erősödött meg a helyi bankszektor, hogy ne Frankfurtból mondják meg, a helyi bankok hitelezhetnek-e.

Csepeti Ádám a rendszerváltás idején bekövetkezett recesszióra és munkanélküliségre kitérve elmondta, itthon leépült a vállalati világ, a korábban életképes nagy cégek közül nem nőttek ki multik. Ennek oka, hogy idehaza nem volt olyan protekcionista gazdaságpolitika, mint például Dél-Koreában, vagy a nyugati országokban. Kritikus szektorok kerültek külföldi kézbe, ennek tükrében az ország befutotta azt a fejlődési pályát az EU-ban, amit így tudott.

Csepeti szerint 1988-2004. között siker volt, hogy munkát tudtak adni az embereknek és utána is el tudtak helyezkedni. A hátrányos helyzetűek és a segélyre szorultak tömegei miatt tudásalapú gazdaságot hirtelen nem lehetett teremteni, az is nagy előrelépés, hogy 200 ezer orma el tudott helyezkedni az utóbbi évtizedben, kilépve a mélyszegénységből.

Beszélt az egyetemekről, a kutatás-fejlesztési forrásokról. Kiemelte a Richter sikerét (amely egyedüli magyar gyógyszergyár maradt, így fejleszt, a többi külföldi kézbe kerülve nem végez hatóanyag kutatást). Szerinte a Bosch is jelentős kutatás-fejlesztési tevékenységet végez Budapesten. A multik beágyazódására szerinte is hangsúlyt kell helyezni, így arról számolt be, hogy a CATL akkugyár is hoz K+F részleget az országba és azon dolgoznak, hogy Kelet-Magyarország után az ország déli részén, az Alföldön és a Dunántúlon is ipari központok külföldi működőtőke bevonásával. Új területfejlesztési stratégiát fognak előterjeszteni, nemrég klaszterfejlesztési stratégiát is elfogadtak már. Úgy véli, a magyar vidéken is megvan a kellő intelligencia, helyben kell kitermelni a tudást és meghatározni, milyen erőforrásra van szüksége a térségeknek.

Ruszkai Csaba szerint az egyetem nagy szerepet játszik a térség életében, nyitottak a vállalkozások felé és hozzá tudnak járulni klaszterfejlesztésekhez is például grafika, dizájn, tervezés terén, de a szőlész-borász képzésük is a környék fejlődését szolgálja. A Gazdaságtudományi Kar új pénzügy-számviteli alap-, illetve mesterszak indítását tervezi. Az intézmény a leghátrányosabb helyzetű és roma nemzetiségű fiatalok felzárkóztatásában is szerepet játszik.

Szlávik János végezetül azt hiányolta, hogy a tervezésbe, véleményezésbe nem, vagy későn vonják be az embereket, Gál Zoltán ugyanezt tette szóvá, hogy az MTA szakembereit tíz évig nem kérdezték, csak az utóbbi két-három évben. Viszont előfordult, hogy olyan dolgokról rendeztek vitát, amit egy nappal korábban elfogadott a kormány. Úgy véli, probléma, hogy sokáig iparpolitika, az ország nem fejlesztő hatalom. A politika a multikat védte, nem a saját ipart.

Csepeti Ádám zárásként kifejtette, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterék kidolgoztak iparpolitikai intézkedéseket, egy részét már ismertették. A magyar hozzáadott értéket tíz év alatt 50-ről 70-75 százalékra kell növelni. Szerinte kiemelten kezelik a kreatív ipart, az információ-technológiát, az egészségipart, a gyógyszeripart, az élelmiszeripart, az autóipart és az alapanyaggyártást, mai bővebb, mint a vegyipar.

Szerinte fontos lépéseket tenni a népesség növeléséhez, hiszen Németország újabb embereket fog elvonzani a térségből. Ezrét helyeznek hangsúlyt a pronatális családpolitikára (nagycsaládok) és most már nem csak az anyagi ösztönzésre fognak figyelni, hanem a szoft intézkedésekre is . Hozzátette, a GINOP-ból próbálják segíteni iparjogvédelem és nemzetközi piacra lépésben is.

Zárásként Baráth Etele, aki részt vette a beszélgetésen, elmondta: EU-párti, a vita az unió jobbá tételéről folyik, s az uniót évtizedekbe telik megváltoztatni. Úgy látja, Magyarország helyzetét visszafogottan értékelték, az EU versenyképessége a világban pedig csökkenőben van. Bár szerinte a szubszidiaritás és a társadalmi részvétel a lényeg, és centralizáció ellenes, kiemelte, az Európai Unió költségvetése az itt megtermelt GDP mindössze egy százaléka, míg az USA-ban a központi kormány 44 százalék fölött rendelkezik. Ha ott valamilyen programot akarnak, képesek végrehajtani, ezért az EU versenyképességét, amihez az ország is hozzá van kötve, csak erősítéssel lehet megoldani, s abban aktívabban kell részt venni. Erőteljes piacorientált, nem elosztási alapú EU-ra van szerinte szükség, ehhez pedig gyökeres változás kell a legfelsőbb uniós szinten is.