Gubóban szunnyad egy kozmikus hernyó, Gyöngyösről örökítették meg

Ladányi Zsolt a nem mindennapi felvétel mellé egy hosszas magyarázatot adott arra, mit is látunk pontosan.

– Gubóban szunnyad egy kozmikus hernyó! - kezdi portálunknak küldött beszámolójában Ladányi Zsolt. Mint írja, ez a gubó hatalmas! Közel nyolcszorosa a naprendszerünk méretének. 

–Thomas E. Espin brit csillagász fedezte fel 1899. augusztus 13-án. Nagyobb látószögű képeken úgy látszik, mint egy hernyó, ki átrágta magát a csillagok mezején, és a végén begubózott. A képemen csak a gubó látszik. A Selyemgubó-köd (IC 5146) egy reflexiós/emissziós köd. Az emissziós ködök általában a fiatal csillagok nyílt halmazához kapcsolódnak, amelyek magából a ködből alakultak ki és ionizálják a megmaradt gázokat. A meglehetősen fiatal, benne lévő csillagok átlagos életkora mindössze 1 millió év - ismertte Zsolt.

– Ezen csillagok közül sok Herbig-Haro objektumként van besorolva, és sok csillag T Tauri típusú változócsillag. (A Herbig-Haro objektumok fiatal csillagok, amelyek keskeny gázsugarat lövellnek ki, és ütköznek a csillagközi közeggel.) Bár a ködön belül van egy nyitott fiatal csillaghalmaz, az ionizációt egy előtérben lévő csillag végzi, amely egy másik kiinduló halmaz tagja. Ez a BD +46°3474, ami egy nagyon forró, B0 spektrális osztályú fiatal csillag, felszíni hőmérséklete körülbelül 30000-35000 Kelvin (Napunk felszíni hőmérséklete "csak" 5700 K). Átmérője ötször akkora, mint a Nap, 15-ször nagyobb tömegű, és b rutálisan 20 000-szer fényesebb. Cseréljük ki a Napunkat a BD+46-ra, és a Föld azonnal pokollá válik, egy fortyogó katlanná. A köd úgy keletkezett, hogy a BD +46°3474 csillagszele elérte a mögötte lévő óriási molekulafelhőt. A csillagszél üreget hozott létre a felhőben, miközben a sugárzás ionizálja a benne lévő gázt. Az üregen keresztül megfigyelhetők a molekulafelhő belső részei és halmazai, ami egyedülálló lehetőséget teremt a csillagászok számára. A köd jobb alsó részénél látható a vdB 147-ként azonosított reflexiós köd. Ez része a nagy molekulafelhőnek, amelyet egy közeli BD +46°3471 csillag világít meg. HAeBe változóként azonosították. A HAeBe (Herbig Ae/Be) csillagok A- és B-típusú, fősorozat előtti csillagok, amelyek még mindig por- és gázfelhőkbe vannak ágyazva, és csillagköri korongokkal rendelkezhetnek. Fényességük változékonyságot mutat a csillagkörüli korongokban található planetezimálok miatt. Tehát épp bolygók alakulnak ki körülöttük! A jövő világai jönnek létre? Ez lehet a gubó metamorfózisa! - tájékoztatta portálunkat Ladányi Zsolt. 

Hozzátette, Európa első embereit a Homo Erectus faj kihalását egy extrém hideg időjárás okozta, abban az időben, mikor a Selyemgubó-köd nyílthalmazai kialakultak. Valamint az emberiség is küzdött ebben az időben a túlélésért. A népesség több mint 100 000 éven át csak 1300 fő körül mozgott.