Édua és a hegedű lelke

Nézem, ahogy beáll a kottaállvány elé és gyakorolni kezd. Újra és újra nekifut egy-egy résznek, hogy az valóban tökéletesen hangozzék. Amikor végez, azt mondja Édu, ez az igyekvő tizenéves lány, hogy örökre beleszeretett a hegedű lelkébe. Mert ennek a hangszernek lelke van.

– Itt van, ni…! – mutatja az f-lyukon át az odabent lapuló, lucfenyőből készült kis hengeres pálcikát, ami nélkül a mesterhegedűje is néma tárgy lenne csupán.

Demeter Édua elsős kisdiák lehetett talán, amikor az iskolai rendezvényen fellépett egy nagyobb lány, akinek a játéka teljesen elbűvölte. Be is jelentette a szüleinek, hogy hegedülni szeretne tanulni, így lett hét évvel ezelőtt Bányi-Szarvas Márta tanítványa az Egri Farkas Ferenc Zeneiskolában.

– Kicsit döcögősen indult, de aztán belelendültem és nagyon élveztem, hogy muzsikálhatok – mondja a kezdetekről, ami már akkor is sok-sok gyakorlással járt. Emlékezetes számára, amint a falhoz támasztották a hegedű csigáját, hogy így megtartva a hangszert, beidegződjön az ujjak, ujjbegyek és a kézfej mozgatása a húrokon.

– Az első félévi vizsgára a Csendes éj című darabot tanultam meg, aztán ahogy fejlődtem, sorra jöttek az egyre elmélyültebb tudást, magabiztosabb előadásmódot igénylő szerzemények. A felkészülés igencsak időigényes. Édu általában két-két és fél órát gyakorol mindennap, versenyek előtt viszont akár négy órán át is „gyötri” a hangszerét. Emellett ott vannak még az ügyességi gyakorlatok és a szolfézsórák is.

– Már a kezdetekkor kiderült, hogy kiváló zenei adottságai vannak – mondja tanítványáról Bányi-Szarvas Márta. – Remek hallása, ritmusérzéke van, és könnyen memorizál. Ennek köszönhetően hamar kiemelkedett, már 2015-ben, első korcsoportosként első helyezést ért el a hevesi vonósversenyen.

– Egy kis természetes izgalom mindig van bennem, ilyenkor Isten segítségét kérem – árulja el. – Bár az első, 2014-es galántai nemzetközi verseny előtti napon még sírtam is, de végül jól alakult minden, arany minősítést kaptam.

Édu azóta számos hasonló megmérettetésen vett részt itthon és külföldön egyaránt, így ma már rutinos versenyzőnek számít. Ennek ellenére fellépés közben szinte mindig úgy érzi, hogy nem volt hibátlan a játéka. Így volt ez most novemberben a szlovákiai Galántán rendezett Kodály Zoltán Nemzetközi Hegedűversenyen is, ahol – László Éva zongoratanárnő kíséretével – kötelező darabként Schubert Ländler című szerzeményét, majd Anatoli Komarovszki e-moll koncertjének Nr. 1. I. tételét adta elő.

– A gálaműsort követő eredményhirdetésen sorban adták át a díjakat. Amikor már csak ketten voltak előttem a színpadon, úgy gondoltam, második vagy harmadik lehetek. Alig hittem el, hogy a IV. kategória tizenegy indulója közül első helyezett lettem.

A tehetséges lány kiérdemelte a legjobbnak járó díjat, a zsűri dicséretét, egyben kiemelt arany fokozatú minősítést kapott.

Bányi-Szarvas Márta úgy véli, hogy számos korábbi sikeres tanítványa – köztük az immár a debreceni szimfonikusokkal játszó Nagy Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre készülő Liptai Enikő, illetve a debreceni konzervatórium tanulója, Szikora Adél – mellett Éduával is sokat nyerne a zene világa.

A Szent Imre általános iskola végzős tanulójaként Édu pályaválasztás előtt áll, de gondban van. – Még nem tudtam eldönteni, hogy zenei pályára menjek-e, vagy a szintén kedvelt informatikát és idegen nyelveket válasszam.

Az Édua név azt jelenti: felkelő Hold. Zenészként miért ne ívelhetne felfelé a csillaga is…

Sokat jelent a zeneszerető család

Hogy a szülők gondolkodás nélkül áldásukat adták lányuk zenei tanulmányaira, abban nagy szerepet játszott, hogy mindketten lelkes amatőr muzsikusok. Édesanyja furulyázni tanult, apja gitározik. Testvérei közül Buda és Atilla a hegedűt választotta, Ilona pedig szépen énekel. Legifjabb öccse, Konstantin még csak féléves, de már a maga sajátos módján próbálgatja a hangját.