Liliomfi – Örökzöld, újragondolva az egri Gárdonyi Géza Színház színpadán

A történet ismerős – már csak a Makk Károly-féle filmfeldolgozásból is, de sikerült új hangsúlyokat, ma is aktuális mondandót csempészni a cselvígjátékba. A rendező Blaskó Balázs, Jászaí-díjas művész jól ki tudta osztani a szerepeket. Épp elegendő komikus vénájú színésze van, hogy a pergő cselekményű történetet színre vigye Nagy Andrással a címszerepben. S noha Liliomfi a darab címe, a történet éppúgy szól Kányai fogadósról (Balogh András), Gyuri pincérről (Radvánszki Szabolcs), és tűzről pattant mátkájáról, Erzsiről (Nagy Barbara), mint a színészettel kacérkodó, ám boldogságkereső Mariskáról (Kascsák Dóra) és nevelőnőjéről, az élemedettkorú leányról, Kamilláról (Saárossy Kinga).

Az előadás egy keretjátékot kapott, melyben megszólalnak a vándorszínészek, s egyszersmind az egri teátrumnak is alkalma van megfogalmazni hitvallását a pálya rögös, ám mégiscsak napsugaras voltáról.

A festett kulisszák Badacsonyt idézik – előtérben Szegedi Róza házával. A cselekmény Balatonfüredről indul, de hamarosan áttevődik Badacsonyba, Kányai uram fogadójába. Mindjárt az elején említésre kerül Eger, ahol a bohém komédiás adósságba keveredett, s éppen Gyuri pincérnek lett elkötelezettje, akit Liliomfi (Nagy András) bravúros színészi alakításával kárpótolja a sérelemért, s hozzásegíti a házassághoz. Liliomfi társa, a kissé ripacs, jó kedélyű Szellemfi, aki benne van a bolondságokban, s ha kell, szerepcserére is vállalkozik. Reiter Zoltán nehéz feladatot kapott, mert neki is egy sziporkázó nagy előd, Pécsi Sándor alakításához kell felnőnie. Szerencsére ez a felelősség nem nyomja agyon a vállát, a saját eszközeivel egy kellően harsány és szerethető Szellemfit állít elénk.

Mint említettem, a cselekmény Kányai fogadójában pörög, s ezért, no meg a méltó színészi feladat okán is Balogh András brillírozik a fizikailag is erőt próbáló szerepben. A kedélyes vidéki, és az anyagi gyarapodásra számító fogadós, hol szigorú, hol engedékenyre váltó karaktere nagyon is jól illik neki, s kellően feszes tempóban alakítja a cselekményt, s egyszersmind az egymásért rajongó fiatalok sorsát. Nagy Barbara és Radvánszki Szabolcs szerethető, tűzről pattant párost állít elénk, drukkolunk nekik.

Szilvai professzort a ma már Egerbe vendégként visszatérő Pálfi Zoltán alakítja, látványos parókával, ami az előadás egy pontján leleplező erővel repül le a fejéről. A sajnálatosan megözvegyült gyámapa mindkét fiatalnál érdekelt: Mariskát férjhez adni, unokaöccsét megnősíteni akarja.

A népszínművek sajátja, hogy a konfliktus a darab végén könnyen rendeződik, mert mire kiderül, ki kicsoda, addigra az is megvilágosul, hogy az eredeti szándék fog beteljesülni a friggyel. Kascsák Dóra, aki az idei évadban tért vissza Egerbe, ragyogó naiva, és remekül mutat az egyébként fantasztikusan megkomponált jelmezekben, csak úgy, mint a többiek. Bodnár Enikő a jelmeztervező, s a szép díszletek Bíró Nórát dicsérik.

Mulatságos perceket okoz Szilvai és Kamilla évődő kettőse, Saárossy Kinga jó ízléssel játssza a szerelemre áhítozó vénkisasszonyt, míg Pálfi a korosodó, de még az élettől örömöket kicsikarni akaró szerepzavaros gyámapát.

Nagy tetszést vált ki a publikumból az igazi és álkérő Swartz és atyja megjelenése a színen. Török Tamást (ifjabb Swartz) eddig többnyire énekes szerepben láthattuk, komikusi vénája is meggyőző, miként az Tunyogi Péter, az öreg Schwarzként, vicces körszakállal. Dér Gabitól egy magánszámot láthatunk a szomszédasszony szerepében: pergő ritmusú replikája színesíti az előadást. Jó, hogy megtalálta magának ezt a szerepkört, mert időről időre megnevetteti közönségét a színpadon.

A Gárdonyi Géza Színház számára jelentős áldozatvállalással jár a tánctagozat fenntartása, nagyobb városok színházai sem feltétlenül vállalják fel, de érdemes: minden produkcióban megtérül. A remek táncosok mozgalmas jelenlétükkel erősítik az előadást, a kezdő- és zárójelenetben pedig színészi feladatokat is bíznak rájuk. Nagy Zoltán zenei vezetése mellett – Báder Elemér, a korrepetitor – az előadás zenei vonulata is nagyon jól működik.

Az egri Liliomfi frissességét egy pénz vezérelte világban az igazság és hamisság felmutatása okozza. Bár gazdag kérőt nem, de boldogságot adhat Kányai a Lányának, s az egymásra találó, „gyámolított” fiatalok sorsa is rendeződik. S mindemellett az egész társulat hitet tehet a művészet megújító ereje mellett.