Az egri művészházaspár túl az Óperencián tanított fiatalokat

A művészek mesterekként segítik az elképzelés szakmai megvalósítását játékos módszerekkel. Formabontó oktatásuknak és lelkes munkájuknak köszönhetően egyre több helyre hívják őket, nemcsak Egerben, Makláron, Egerszalókon, Békéscsabán is tartottak már foglalkozásokat, az év végén tajvani egyetemeken tartottak intenzív kurzusokat, előadásokat.

Lin Li Jen tajvani szobrász, tanár és szervező, művészként első profi szimpóziumán vett részt együtt a szobrásznővel Iránban 2015-ben. A barátság mellett Bea beugrott néha segíteni, néhány technikai tanáccsal ellátva kollégáját. Az elsöprően vidám hozzáállás és energia további lendületet adott Lin Li Jennek, aki azóta részt vett több mint 18 nemzetközi szimpóziumon, a Hualieni Kő Szobrász Szövetség titkára, az ISSA Nemzetközi Szobrász Szervezet oszlopos tagja, és rendszeresen szervez szimpóziumokat. Így, mikor barátja és munkatársa, dr. Cai Wangjin professzor hívta, hogy egy külföldi szobrásszal tartson közösen egy intenzív kőszobrászkurzust a Nemzeti Yünlini Technológia és Tudományegyetem design, ipari formatervezés szakos hallgatóinak, Beát és Andreját hívta meg.

– Érkezésünk másnapján rögtön közös előadásokkal kezdtünk, a művészet és az absztrakt fogalmáról, a formáról, formatervezésről és az alkotás üzenetéről. Miután a diákok kaptak pár órát a kőből készülő használati tárgyaik megtervezésére és prezentálására, megbeszéltük a technikai lehetőségeket és korlátokat, és hozzáláttunk a megvalósításhoz – idézte fel Bea. – Az útmutatás után a vékony lánykák először remegve fogták kezükbe a kisgépet, de vezettem a kezüket, dúdoltam a fülükbe – maszkon keresztül –, amíg rá nem éreztek a lényegre: „Kezedben a gép, de te vagy a főnök!” Itt ugye nem lehet vagánykodni, túl bátornak lenni, elég egy rossz mozdulat, egy álmos pillanat és ha megszorul a korong a kőben, ott a baj! Én akkor érzem már a követ, mikor már mindenem fáj, mert onnantól összpontosítod az energiáidat, és érzed a kő fájdalmát is. Ez ugye kisgép volt és kis kövek, de elsőre a törékeny fiataloknak már ez is szétrázta a csuklóját. Pár óra alatt izgalomba jöttek, elkezdték élvezni, estére a fáradt zsizsegő testek adrenalinja beterítette a műhelyt, a fekete hajak megőszültek a portól. Alig vártuk a másnapot! Következő nap már fel sem emelték a fejüket, nyakig merültek a kőbe, gépbe, porba és vágyba, hogy időre kész legyenek az alkotások. Kollégámmal, Linnel vezettük, segítettük őket, nyilván nem lehet egy nap alatt megtanulni, de leküzdötték a félelmeiket. A kurzus kiállítással és beszámolóval zárult, hihetetlen, hogy egy hétvége alatt mennyire közel kerültünk egymáshoz ezekkel a szerény, zárkózott fiatalokkal. A kőfaragás nemcsak szakma, összehangolódás az anyaggal, alázat és szembenézés a félelmeddel.

A Chang Shin Fa Foundation Hualieni Művészeti Alapítványnak és Eva Changnak köszönhetően még egy előadás és kurzus várta Beáékat Hualienben, a National Taitung Junior College-ban. Itt átfogóan tanulnak a diákok művészetet, a színművészettől kezdve a képzőművészetig, így az előadásuk a művészi létről, lehetőségekről, művészmenedzsmentről is szólt. Az elmélet után Lin Li Jen műhelyében, ahol együtt dolgozik Chuan-Hsien Yeh és Wang-Biao nemzetközileg ismert szobrászokkal, tartottak újra eredményes kőfaragókurzust.

– Hualienben a kollégáim nemzetközi szobrász­szimpóziumokon készült szobrai betelítették az óceán partját. Találkoztunk őslakosokkal, felmentünk a Taroko Nemzeti Parkba, ami a szobrászok mennyországa! Mindenütt márvány, óriási hegységek, a folyóban hatalmas vízmosta márványtömbök! Persze minden védett, jobb is így, különben fogpiszkálóvá faragnák az elvetemült szobrászok a szigetet. Fürödtünk hegyi forrásban, csodálatos, ízletes és csípős ételeket ettünk, de legjobb a Lin mamájának ebédje volt – mesélte az ott töltött időről nevetve a tűzrőlpattant egri szobrásznő. – Jártunk a hualieni börtönben, ahol Lin Li Jen tanítja az elítélteket követ faragni. Velük ugyan nem találkoztunk, de kisebb múzeumnyi bolt volt tele a faragásaikkal, amelyek fantasztikusak voltak, szoborparkjuk van, erről a fotók nem publikusak, de felejthetetlen volt. Ez a hely az elítéltek mennyországa, saját állatgazdaságuk van, csodálatos környezetben, esélyt adnak nekik a későbbi, kinti életben való újrakezdéshez, integrációhoz. Nyilván ide csakis a „jobbak” jutnak el, nem a kemény bűnözők.

A házaspár együtt vacsorázott Zheng Yongduóval, a Szobrász Egyesület elnökével és feleségével, Tsai Wen-Chinggel, Shu-Wei Chang szimpóziumszervezővel, valamint Hualien város kulturális vezetőjével, és kifejezték szándékukat Eger várossal testvérvárosként együttműködni.

– Idén, 2020-ban egy kisebb delegáció jön hozzánk, szeretnék gyerekeiket elhozni az A&B Többnyelvű Összművészeti Alkotóműhely táborába, és a szülők addig betekintenének a magyar kulturális életbe, múzeumokat, galériákat látogatnának, mert ahogy ők mondják, „tanulni szeretnének, hogyan fejlesszék otthon a kulturális életet”! Annyira várják már, hogy jöjjenek, hogy azóta is minden második nap kérdezik, mikor lesz a nyári táborunk, és várják, hogy megkóstolják a bográcsgulyást! 2020 egy kínai hószobrász­versennyel kezdődik Kínában, Harbinban, majd számtalan meghívás vár, Ukrajna, Litvánia, Cseh Köztársaság, és alig várjuk, hogy újra menjünk Tajvanra! Közben tanítjuk itthon, Egerben a diákjainkat, és élvezzük az itthoni ízeket!