Az Egri csillagok című musical előadása már hagyománnyá vált a várban

Az előadás előtt megszólaló Mirkóczki Ádám polgármester is összefoglalta: az utóbbi időben már megszokhattuk, hogy augusztus első hétvégéje erről az előadásról szól. Az első bemutatót, melyet még az akkori színigazgató, Beke Sándor rendezett, a Líceum udvarán tartották még 1998-ban. Aztán négy esztendő kihagyás után már az Agria Játékok Kft. gondozásában került színre a darab felváltva az egri várban két helyszínen is.

A városvezető visszaidézte az első tíz évet, mely alatt a Vitézlő Oskola tagjaként maga is játszott a produkcióban, s életre szóló élményt jelentett számára s a közönségnek is. Üdvözölte a megvalósítást, s az önkormányzat is támogatta. Moravetz Levente, az előadás rendezője arról szólt, hogy Székelyhonban – ahonnan ő is származik – az a szokás: ha valaki eltávozik az élők sorából, az özvegye átadja másnak a gazdaságot, vagy kiadja bérbe, vagy maga „ áll be a barázdába”. Nos, Kelemenné Lengyel Edina vállalta, hogy férje, az elmúlt évben elhunyt színművész-menedzser, Kelemen Csaba vállalkozását és álmát tovább viszi. S átadja a közönségnek ezt az oly szeretett előadást, amelynek mégiscsak az eredeti helyszínen van a méltóbb helye, köszönet érte.

Dobó esküjét ezen az estén is Kelemen Csabától hallottuk, mégpedig videófelvételről bejátszva. Hátborzongató, mégis emelkedett pillanat volt ez, Eger poszthumusz díszpolgárának virtuális megjelenése.

Az előadás telt ház előtt ment. Mint ismeretes, három éve új szereposztással került színre a darab, most mégis többen visszajöttek a régiek.

A papot ismét Vókó Jánostól láthattuk, Tunyogi Péter pedig összeforrva Jumurdzsák szerepével könnyed, félelmetes és szellemes volt. Dobó István várkapitányt Nagy Lóránt személyesítette meg, aki a legutolsó teljes évadban történelmi szerepek megformálásával kápráztatta el egri közönségét. Mostanra megjelenésében és szerepalakításában is beérett, méltó megformálója az egri várvédő alakjának. Vicuskát a fiatalabb és jól intonáló Széles Flóra alakította, míg Bornemissza Gergelyt az egri társulat tagja, Török Tamás, illetve Dósa Mátyás. Sárközi cigány szerepében Rácz János, Hegedűs megformálójaként az egri, de már rég elszármazott Hüse Csaba okozott maradandó perceket.

Az új szereplők jelenléte is örömünkre szolgált, egészében véve zeneileg meggyőzőbben szólt a darab, köszönhetően a lantos közbeiktatásának, s talán mintha áthangszerelésen esett volna át néhány dal is.

A produkció hosszúra nyúlt az első estén. Ezt inkább dícsérőleg mondom, mert a táncbetétek, mozgásos jelenetek összefogottabban, átgondoltabban keltek életre. A Moravetz produkció táncosai Halmi Zoltán koreográfus vezetésével – mint az utóbbi években mindig-több együttesből verbuválódtak. Az egri Lajtha László együttes táncosai mellett a budapesti Corvinus, a rácalmási a dunaújvárosi és a nyíregyházi együttesek 23 művésze remekelt. Biztos tánctudással jelenítették meg a támadó törököket, és az ellent visszaverő magyar vitézeket.

Idén a kereszténységet védelmező hős egriek példája új hangsúlyt kapott. Érdekes elgondolni, hogy az elmúlt két évtizedben hogyan és miért volt aktuális ez a darab. A közönség felállva ünnepelt az előadás végén, és mindannyian átéreztük a Nézz ránk Európa kezdetű dal katarzisát.