Gömbpalacsintától a békáig, hétvégi menü egri specialitásokból

A helyiek és a városba vetődő kirándulók gyakran olvassák az étlapokon olyan helyi specialitások nevét, mint például a tojáshabbal kínált egri gömbpalacsinta. Macsinka János, a Macok Bisztró nemrégiben Gundel-díjjal kitüntetett séfje korábban erről is beszélt a Vidék Íze Magazinnak. Elárulta, ő is kutakodott e témában, s egy régi szakácskönyvben meg is találta, milyen lehetett eredetileg ez a desszert. Kiderült, a palacsintákat hajdan egymásra pakolták, majd a rakott palacsintát egy ruhaszalvétával összekötötték, és vaníliás tejben kifőzték. Miután kibontották, még forrón cikkekre vágták, mint a tortát, végül diós, rumos, vaníliás tejet öntöttek rá. Akadnak a helyi gasztronómia történetének olyan fejezetei is, amiket már nehéz lenne felidézni: hajdan a helyi piacon békacombot árultak az asszonyok, ám e védett állat ma már nem kerül a menübe.

Egerben érdemes a borban főzés titkairól faggatózni. A marhapofa bikavérben lassan fő, párolódik, de az egri vörös más ragus húsokhoz is remekül illik. A pisztrángot is megfürdethetjük a hegy levében, jót tesz a tiszta vizű patakok halának, ha az egri leánykával pároljuk, marináljuk - ajánlotta a Macok séfje a magazinban.

Ha tovább gondoljuk az ötletet, főzhetünk egy gazdag, csontokban és húsokban, zöldségben és tésztában bővelkedő egries húslevest. Adhatunk utána borban párolt pisztrángot, s a menüt zárhatjuk egy gömbpalacsintával. Kerülhet az asztalunkra pulykamell is, amit rozéborral bolondítunk. Kecskebékát ugyan manapság nem ránthatunk, de a békadesszert is valódi egri specialitás, érjük be azzal.

Az említett fogásokhoz is találhatunk recepteket a Vidék Íze oldalán.