Elmosódik a határ a digitális és hagyományos festészet között, kiállítás nyílt Egerben + fotók

– Ez a tárlat merítés hazai művészek munkáiból, valamint a egyetemünk Erasmus kapcsolatainak köszönhetően nemzetközi bemutatkozás, illetve a Magyar Festészet Napja rendezvénysorozat egyik kiemelt programja – mondta Kopasz Tamás az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézet igazgatója a Digital Pigment kiállítás megnyitóján a Kepes Intézetben szerdán. A kiállítás kapcsolódik az intézet képzőművészeti tanszéki festőművész szakának frissen akkreditált Digitális festészet, digitális festészeti illusztráció specializációjához. 

Dr. Juhász Tibor, az egyetem tudományos rektorhelyettese a festészet napja alkalmából köszöntötte a művészeket és az intézet oktatóit, diákjait. Kiemelte, hogy jelentős a hozzájárulásuk az országos és régiós művészeti élethez, oktatóknak az országszerte van kiállítása.

– A legutóbbi OTK versenyen 5 hallgató képviselte az intézményt, ebből 4 díjjal tért haza, első, második és harmadik helyezéssel. Az egyetem művészeti tevékenysége legalább olyan eredményes mint a tudományos. A megnyitó előtt felmerült bennem, hogy mit gondolnak az emberek a digitális festészetről, festészetnek hiszik-e. Matematikusként tudom, sokáig szakmai berkeinkben sem fogadták el a számítógépes műveleteket, sőt, a mai napig alább sorolják a tudományos cikkeket, amiben számítógépes vizsgálatok vannak. Én úgy gondolom a tárlat értékes anyag, örülök, hogy ez az irány gyökeret vert az egyetemen – szögezte le.

A kiállítás kurátorai dr. Horváth Dániel festőművész, egyetemi docens és dr. habil Ferenczy Zsolt festőművész, tanszékvezető egyetemi docens. Horváth Dániel kifejtette, kérdés, hogy a digitális festészet egy újabb forma vagy médium-e csupán.

– A tartalom évezredek óta nem változott, emberi traumák, természet, halál. A forma viszont fluid. A könyvnyomtatás után jött a sajtó és a tömegmédia. Új formát kell adni, hogy kívánatos legyen a művészet, hiszen a digitalizáció kollektíven alakítja át a valóság megtapasztalását, legyen szó az arányokról, a szín- vagy időérzékelésről. Ha nem értjük a médiumot, akkor nem értjük teljesen az üzenetet sem. Ezek az eszközök végtelen lehetőséget jelentenek a művészeti kifejezésben, s mindez visszahat a hagyományos alkotási módokra. A határ egyre inkább eltűnik – fogalmazott.