Az akvarell minden pólusa megjelenik Egerben

Megnyílt a XXV. Egri Országos Akvarell Triennálé válogatott kiállítása a Ziffer Sándor Galériában. Az idei kiírásra 254 alkotó 608 művel pályázott, a tárlatban 125 alkotó 190 műve szerepel, hangzott el a megnyitón.

Minczér Gábor alpolgármester köszöntőjében elmondta, Eger színes város, amely történelme folyamán mindig megpróbált különlegességeket kínálni. Ezek különböző formákban öltenek testet: gasztronómiai eseményekben, történelmet bemutató kiállításokban, s minden nap megnyilvánul valamiben a kultúra és művészet. Ilyen ez a kiállítás is, ahová rengeteg művész küldte el munkáit, bemutatva azt a tudást, amit évtizedek alatt megszerzett, s azt a technikát, amelyet átörökít a későbbi festőművészek számára. Megköszönte a kiállítást a művészeknek és a szervezőknek.

Hagyomány, hogy a triennálé részeként kisebb tárlatot is berendeznek, idén az előző pályázat nagydíjasa állíthatott ki, Ványai Magdolna Térimprovizációk című sorozata kapott helyet az emeleti főfalon. A művészt és képeit dr. Széplaki Gerda művészettörténész, esztéta méltatta. Kiemelte, a festménysorozat a művész betegségének kiszámíthatatlan időszakában született, amelyet érezni a képeken, megjelenik benne a rémület, az akarat, a felkészülés egy másfajta életre. Ezek olyan időközbeni alkotások, amelyek már nem semmik, de még nem megvalósulások, a tériesülés sem ment még végbe. A képeken tapasztalható a transzparencia, az emelkedettség. Ott vannak a színes pontok, a fényhullámok az ürességben, a gomolygás, a barna, fekete, kék vonalak hullámzása, a fehérség tompán hullik a semmibe. A tér és az idő innenső oldalán vagyunk, éppen a teremtés megy végbe. A képeken minden összegződik, amit művészettörténetből megtanult és sajátjának érzett, valamint amire pályafutása során ráébredt.

Gál József festő- és grafikusművész, a zsűri elnöke szerint heterogén a kiállítás. Áttekintést adott az akvarell ideájáról, s arról, hogy szerinte a Brit Királyi Akvarell Társaság leszűkíti a technikát, eszerint a pigment tiszta színnel, gumiarabikummal és vízzel fel van kenve a papírra. Mindeközben elismert akvarellisták használnak shell lakkot, paraffint, olajos emulziót, belekarcolást, a korábbi korokban is alkalmaztak szerves anyagokat (faggyú, vér, enyv, zselatin) a fixálásra, festettek kartonra, szárazecset technikával. Vagy éppen használtak ökörepét arra, hogy szétfusson a festék. Szerinte az akvarell univerzálisabb eszköz, amely átitatja a vizuális kultúránkat, mind az európait, mind a távol-keletit. Gál József szerint minden festő készít akvarellt, valakinél már van plasztikája. A táblafestés és az éteri atmoszférikus technika felesel, nem másodrangú technika az akvarell, sosem volt mellékes a művészeknél. A lényege, hogy egyrétegű, nem transzparens, hanem jel, azonnali nyomhagyás. Párhuzamot vont a színes litográfiával, fametszettel, azok rétegzettségével, s azok akvarellhez hasonló grafikai logikájával. Méltatta a kiállítás gazdagságát, ami nem azért jó, mert a brit dogma szerinti igazi akvarellek, hanem mert mindenféle pólus jelen van.

Az eseményen átadták a Dobó István Vármúzeum és a Magyar Vízfestők Társasága pályázatának díjait. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának fődíját Gulyás Andrea Katalin kapta. 

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Művészeti főosztályának kiemelt díját Orr Andrásnak ítélte oda a zsűri. Az Eger Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése által felajánlott Pro Arte díjat Baji Miklós Zoltán nyerte el. Míg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem fiatal alkotók számára alapított díjat Ipach Fruzsina vehette át.

A megnyitót Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum igazgatója köszönete zárta az alkotók, a támogatók és a múzeum munkatársa, valamint a zsűri felé. Szintén köszönetet mondott az önkormányzatnak, hogy létrehozhatták a galériát, amelyben először kapott helyet a triennálé kiállítása.