Baján állították ki a Bükki Művésztelep alkotóinak munkáit

Május 24-én nyílt meg a Tizenhat című kiállítás Baján a Nagyvisnyón működő Bükki Művésztelep alkotóinak műveiből, a Bácskai Művelődési Központban több mint negyven alkotás tekinthető meg július 10-ig. A Bajai TV-nek dr. Marczin István, a kiállítás kurátora elmondta, több mint 15 művész mutatkozik be a földszinti és emeleti galériában, negyvennél több alkotással. Méltatta a pici faluban működő patinás művésztelepet, amely tizenhat éve alakult. Szerinte széles stilisztikai, technikai, gondolkodási kör jellemzi az alkotókat és műveiket, utóbbiak között mindenféle megtalálható az apróktól a nagyobbakig, az absztraktig.

Gál Krisztián grafikus szerint a művek eredmények, lenyomatok, tanúbizonyságok. A tárlat egy különleges válogatás az elmúlt 16 évből. Ismertette, a művésztelep nem műfajhoz, stílushoz kötődik, hanem a másfajta szellemiség tartja össze őket. Kifejtette, nem az izmusok korát éljük, eklektikus információáradatban élnek a művészek, sok hatás éri őket, újraélednek, folytatódnak, keverednek irányzatok.

- Ezek érdekesek, a művésztelepen is vannak crossover munkák, belekóstolunk a mások stílusába, vagy közös alkotások jönnek létre. Van, aki csinálja a saját munkásságát, életművét. A közös inspiráció, a helyszín köt össze minket. Azért vagyunk ott, mert szeretetet, befogadást kaptunk, évről-évre megmozgatta a telepet – mesélt Nagyvisnyóról és a Bükki Művésztelepről Gál Krisztián.

Saját magáról elárulta, grafikus, de más területekbe is belekóstol. Bajára egy grafikai sorozat négy experimentális, kísérleti darabját vitte el. Ötvözi a klasszikus eljárásokat a digitálissal, kísérletezik.

- Hogyan tud a művészet a mai világban megmaradni, amikor nem ez a prioritás, más problémái vannak a világnak, pedig a tudomány mellett a művészet a kultúra alapköve? Próbálunk reagálni a világra, megőrizve a klasszikus manuális grafikai technikákat, amelyek kimentek a divatból a digitalizációval, ilyen a papírnyomat, a szita, a rézkarc, a linómetszet. Izgalmas reneszánszát éli a műfaj, sokan elkezdték újra és másképp használni ezeket, ötvözik a korszerűbbekkel, érdekes utak nyílnak meg – fejtette ki Gál Krisztián.

Mihályfi Iván grafikus általában fekete-fehér alkotásokat készít, de a Bajára vitt három képén az ég-és a föld színei felváltották egymást, furcsa kettős dimenziót hozva létre. Őt érdekli a természet, az alap természeti törvények rendje és felülírása. Szerinte a természet lereagálja az ember jelenlétét, s úgy véli szép lenne békén hagyni, s egyben picit megpiszkálni a természetet, hogy az egyensúlyban legyen a művészetben és a valóságban is. Kifejtette, a képekhez az ihletet Nagyvisnyón merítette.

Konkrét tájrészletek, sűrítmény a faluról, annak részleteiről, amelyekhez hozzágondoltam a hátteret. Extra, hogy színesek a képek, megosztók is, mert nem szokták meg tőlem. A koncepció szerint az ég zöld, a lenti szféra pedig égi lett, furcsa kettősséget eredményezve – mesélte Mihályfi Iván. A művésztelepi alkotómunkáról elárulta, szoktak viták lenni, bár nem vérre menők, a társaság nagy része saját útját járja, konkrét elképzeléssel érkezik. A harmada viszont bizonytalankodik, s ebbe ő is beletartozik. Ilyenkor akikkel hosszabban beszélget, azoktól megkérdezi, például mit szólnak ahhoz, hogy például valami színeset készítsen, és akkor lebeszélik róla. Így aztán fekete-fehér grafika születik Nagyvisnyón, amit aztán otthon kiszínez.

A Bükki Művésztelepet idén is megrendezik, augusztus első felében gyűlnek össze majd az alkotók a községben.