2024.06.13. 19:55
A Műcsarnokban láthatók a gyöngyöspatai festőművész alkotásai
Molnár László szakrális képei láthatók a tárlaton az elmúlt 20 évből. A 83 éves művész szeretne még olyan képet festeni, amiben minden tudása benne van.
Fénylepel címmel nyílt meg a napokban Molnár László gyöngyöspatai festőművész kiállítása a budapesti Műcsarnokban. A tárlaton az utóbbi két évtized szakrális munkáiból tekinthető meg válogatás.
Forrás: Gyöngyöspata Város Közösségi Oldala/Facebook
A 83 éves művész tavaly nyáron, többek között arról beszélt portálunknak, hogy az ember minden életkorának – legyen az gyermek-, ifjú-, férfi-, vagy öregkor – megvan a feladata. Az utolsó emberi életfázist kolduskornak nevezte, ami a mindenkitől elhagyott korszak.
– Már itt hagyott egy csomó ember, barátaim, szeretteim. Úgy érzem, elérkeztem az utolsó fázisba, de még nem vagyok a végén. Van még egy pár gondolatom, azt lenne jó még vászonra vinni. Szeretnék olyan képet festeni, amiben minden benne van. Ami nem ábrázol, de azt lehet rá mondani, hogy minden tudásom benne van. Ez a fény és a szín használata. A művészet hasonlít a házépítéshez. Meg kell csinálni az alapokat jó stabilra, arra fölhúzni a falakat igen alaposan, s arra fölrakni a tetőt. Ugyanígy a művészetben is, amikor megvannak az alapok, a felépítmények, azok összessége egy pontba kell, hogy sűrűsödjön. Valamelyik katalógusban épp erről írtam, hogy elérkeztem a pályám legnehezebb szakaszához: amikor az eredményeimet egy gyújtópontba kell rendeznem és kifejeznem. Ezek az idézőjelesen vett üres képek. Ami már csak egy metafizikai dolog - részletezte a festőművész.
A kép egy materiális anyag. Nem tudsz vele mit kezdeni. A lényeg mögötte van. Ehhez használom a fényt. Azt a belső fényt, ami minden emberben ott van az Istentől.
– Ezt a fényt próbálom megjeleníteni az úgynevezett "üres" képeimen. Többen azt mondják rá, nincs rajta semmi. De van rajta egy belső fény, amit megpróbálok megfogalmazni. Most már egyre inkább ezzel foglalkozom – fogalmaz Molnár László.
A festőművész és a szakralitás
A szakralitással kapcsolatban elmondta, az távolról sem csak téma a festészetében, hanem megélt kapcsolat az Istennel.
– A gyöngyöspatai galériámban a látogatóknak mindig elmondom, a művészet lényege az, hogy ami tehetséget kaptál a Teremtőtől, azt visszaadd neki a tudásodod szerinti igyekezettel. Tudom, hogy a mai materialista ember ezt elég nehezen dolgozza fel, mert azt hiszi, babona az Istenről való beszéd. Van úgy, hogy nincs kedvem dolgozni. A műteremben leülök, körbenézek a készülő képeken, és dühöngök, hogy nem haladok velük – nem az van, amit én akarok. Akkor jobb híján elkezdek piszmogni valamelyikkel, ide vagy oda teszek egy kis festéket, s egyszer csak azon veszem észre magam, hogy beindul az alkotás. Ezt a legnehezebb megmagyarázni - mondta a gyöngyöspatai festőművész.
Nem tudom megmagyarázni, miért és hová milyen formát, színt viszek a vászonra. Ez egyszerűen belső szükségszerűség. Egy médium vagyok, akit az Isten belülről irányít
– vallotta magáról Molnár László.
A gyöngyöspatai művész festményei láthatók többek között a budapesti Magyar Nemzeti Galériában, a fővárosi KOGART Kortárs Művészeti Gyűjteményben, az egri Dobó István Vármúzeumban, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában, továbbá magyar, illetve német, angol és belga magángyűjteményekben. Eddig harminchárom egyéni tárlata volt, és számos csoportos bemutatkozáson vett részt. A mostani, budapesti kiállítása július 7-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.
