Kinyílt a világ a friss diplomás nagyrédei színművész előtt

A nagyrédei Kerek Dávid idén végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakán. A gyöngyösi születésű és a Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban érettségizett, immár diplomás fiatal színészt Heves vármegye közönsége is megismerhette ez év elején: az egri Gárdonyi Géza Színházban A dzsungel könyve előadásain ő alakította Mauglit. Tehetségét mi sem mutatja jobban, hogy e főszerep mellett, többek között, már tavaly rábízták a budapesti Vígszínházban, kettős szereposztásban az évek óta teltház előtt futó A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernőjének alakítását. Kerek Dáviddal az eddig megtett útról, a körvonalazódó jövőről beszélgettünk.

– Az egri szereplésétől a vizsgaelőadásig mi minden történt?

– A dzsungel könyve egri bemutatója után is gőzerővel robogott tovább az évad – kezdte Kerek Dávid. – Két produkciót kezdtem el próbálni, amik egy darabig párhuzamosan haladtak. Az egyik egy kortárs opera volt, amelyet Márkos Albert írt, Dino Buzzatti Sette piani című novellája alapján, és Porogi Dorka rendezte. Ez egy február közepi bemutató volt. Aztán március elején mutattuk be néhány osztálytársammal Frontátvonulás című előadásunkat, amely Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma alapján készült. Bátran mondhatom, hogy eddigi rövid pályafutásom legfontosabb előadása. Krasznai Vilmos osztálytársam rendezte, és hat fiú játszott benne a – most már volt – osztályunkból. Végül, az évad utolsó színházi bemutatója Bezerédi Bendegúz diplomarendezése volt, a Gólem Színházban mutattuk be Bertolt Brecht Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban című darabját. Még itt sem ért véget a munkák sora, ugyanis június elején lehetőségem volt forgatni egy külföldi filmben, amiről azonban nem mondhatok többet, mivel a film megjelenéséig köt a titoktartás. Mindeközben pedig írtam a szakdolgozatomat, amit áprilisban le is adtam.

– Mit kell tudnunk egy vizsgaelőadásról, hogyan zajlik egyáltalán a diplomaszerzés a színművészetin, milyen vizsgák vannak?

– Valójában nincs kimondott vizsga- vagy diplomaelőadás. Szükséges egy diplomamunka, ami lehet bármelyik, egyetemi évek alatti szereped, alakításod. Illetve kötelező még a szakdolgozat, és annak a megvédése az államvizsgán.

– Mik a szép, illetve a nyögvenyelős emlékek a tanulóévekről?

– Nehéz egy ilyen sűrű 5 év minden emlékét összegyűjteni. Nagyon intenzív időszak volt, sok megpróbáltatással és sok örömmel. 18 évesen, érettségi után, nulla színházi tapasztalattal vettek fel a színművészetire. Néhány osztálytársamat kivéve, szinte mindenkinek volt már valamiféle színházi vagy egyéb művészeti előképzettsége. Legfiatalabbként és legtapasztalatlanabbként bekerülni egy közösségbe mindenképp nehéz helyzet. Tényleg a nulláról kellett elkezdenem megtanulni valahogy a mesterséget; énekelni, beszélni, mozogni, és persze gazdagon, fantáziadúsan gondolkodni a színházi, színpadi helyzetekről, szerepekről, és így tovább. Mindamellett, hogy rendkívüli tanáraim és osztálytársaim voltak – akikkel csodálatos élményeket éltünk meg együtt –, ha visszagondolok az első három egyetemi évemre, azt kell mondjam, pokolian nehéz volt. Nyögvenyelősen mentek a feladatok, mindig azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó. Persze, próbáltam a lehető legjobban tenni a dolgom. Aztán amikor megkaptam az első színházi munkáimat, és kicsit kinyílt a világ, elkezdtem sokkal jobban érezni magam a bőrömben. Valahogy talán kezdett beérni az a sok küzdelem, amit a tanulmányaim során megéltem. És persze az is nagyban hozzájárult a változáshoz, hogy azt éreztem, mintha a kollégák és a nézők is értékelnék a munkámat, és amit képviselek.

– Ha visszanéz 5 évvel fiatalabb önmagára, hogyan látja magát ma?

– Nehéz visszaemlékezni, olyan, mintha egy élettel ezelőtt lett volna. Talán olyan lehettem, mint a legtöbb falusi tinédzser srác, aki hirtelen felkerül a nagyvárosba: lelkes, fáradhatatlanul bulizó, ugyanakkor elveszett és csiszolatlan. Állati szerencsém volt. Határozottan állítom, hogy a legjobb dolog ami történhetett velem, hogy felvettek az egyetemre. Nagyon sokat tanultam az életről, az emberekről, magamról. Ez persze köszönhető a fantasztikus osztályfőnökeimnek, Novák Eszternek és Selmeczi Györgynek, az osztálytársaimnak, és legalább ennyire a családomnak és a barátaimnak, akik kérdés nélkül támogattak a kezdetektől fogva, még akkor is, ha két-három havonta láttak.

– Milyen szellemi "hamubasült pogácsás tarisznyával" indította el a pályán az egyetem?

– Az biztos, hogy tartást, teherbírást, elhivatottságot mindenképpen adott nekem ez az 5 év. Gyakran említik idősebb színészek, színésztanárok, hogy a szakmát nem az egyetemen tanulod meg, hanem majd kint a pályán eltöltött évek során. Ez persze a legtöbb hivatásra igaz lehet, hiszen a tapasztalat tudás. De azért nagyon sok szakmai alapvetést belepakoltak az én tarisznyámba. Mindig jó szívvel fogok visszagondolni az egyetemre, ez biztos.

– Mi az, ami már biztos, és mi az, ami még csak körvonalazódik a jövőt illetően?

– Ami már biztos, hogy szabadúszóként kezdem az életet. Néhány napja kezdtem próbálni az Örkény Színházban. Polgár Csaba rendezi Bertolt Brecht Galilei élete című darabját, amiben Andrea Sarti szerepét játszom. Október 4-én mutatjuk be. Közben párhuzamosan próbálok a Pesti Színházban, ott ugyanis beállok A dzsungel könyvébe, szintén Mauglinak. Ezután egy musicalt fogok próbálni decemberi bemutatóval. Szóval, az évad első fele sok-sok munkával telik. Az újév egyelőre még szabad, oda talán körvonalazódnak majd dolgok – összegezte Kerek Dávid.