2024.08.30. 18:50
Római őrtornyot rejt a föld Hatvan-Nagygomboson
Három múzeum régészei közösen tárják föl a Hatvan közelében épült római erődítmény maradványait. A rómaiak rendet szerettek volna tenni a környéken, az őrtoronynál kezdődő ásatás eredményeiből kiderülhet, meddig jutottak ebben és mi akadályozta meg őket a folytatásban.
A Magyar Nemzeti Múzeum, a Dobó István Vármúzeum és Hatvany Lajos Múzeum összefogásával, és a közösségi régészet eszközeivel kezdődhet szeptemberben régészeti feltárás Hatvan-Nagygomboson, egy római kori lelőhelyen. A római őrállomás jelentős részét és a barakképületet rejtő tanya tulajdonosa, Gritz Henriett jelezte a Dobó István Vármúzeumnak ingatlanuk régészeti érintettségét, mivel építkezni szeretett volna. Ezután Gutay Mónika régész vezetésével, a Hatvany Lajos Múzeum, Gál Andrea régész részvételével és önkéntesek közreműködésével 2024. május 11-12-én megnyitott 20 négyzetméteres felületen előkerültek a Soproni Sándor által kutatott késő római őrállomás barakképületének falai. Nyilvánvalóvá vált, hogy az épület további kutatását egy jól előkészített tervásatás keretében tudják elvégezni. A három intézmény vezetői erről pénteken, a Magyar Nemzeti Múzeumban írtak alá együttműködési megállapodást. A településrészen egy római kori erődítmény állhatott, amelynek nemzetközi tudományos jelentősége van, erről beszéltek az aláírást megelőzően az igazgatók.
Dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bemutatta Mráv Zsoltot, aki a régészeti feltárás vezetője lesz, s akihez csatlakoznak majd a hatvani és az egri régészek, munkatársak és önkéntesek is. Remélik, hogy jövő év őszére végére érnek egy nagyjából 150 éves történetnek. Fölidézte, hogy 1875-ben került az említett régióból a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe néhány olyan tégladarab, ami azt sejtette, hogy Hatvan környékén római kori nyomok maradtak. Akkor még nem sikerült azonosítani, hogy ezek mik. 1967-ben, 1968-ban Soproni Sándor régész folytatta a kutatásokat, de ő is csak egy pontig jutott el, mit rejt a föld. Budapesttől hatvan kilométerre, a Barbarikumban, a római kori időszaknak egy olyan pontján találtak a régészek római nyomokat, ami számos kérdést nyitott ki és vetett fel.
- Jövőre éppen 150 éve, hogy ez a lelet a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került, s jövőre ennek a hazai történettudományi, régészettudományi kérdésnek úgy tűnik, hogy a végére fogunk érni. Nemzetközi jelentősége is van annak, amit vizsgálunk, hiszen I. Valentinianus császár időszakának egy sajátos, de egyértelműen azonosító külpolitikai, diplomáciai, katonai mozgása, ami megfigyelhető Londontól Hatvanig – emelte ki dr. Zsigmond Gábor.
Történelmi áttekintésében felidézte, I. Valentinianus Pannónia születésű volt, és itt is halt meg Pannóniában, Brigetioban, a mai Komárom környékén. Megpróbálta megállítani a barbár betöréseket, megregulázni a limesen túli népeket, ebben a térségben a kvádokat és a szarmatákat. A császársága előtt hadvezér Valentinianus büntetőhadjáratot vezetett a kvádokkal szemben, ám állítólag a béketárgyalás során gutaütést kapott és meg is halt, s ez fordulópontot jelentett a császárság történetében is.
A főigazgató szerint az együttműködés és a feltárás, valamint a kutatás, és annak kiértékelése, valamint a publikálás mindhárom résztvevő intézmény feladata lesz. Bízik abban, hogy egy év múlva pontot tehetnek a hosszúra nyúlt feltárás és hosszúra nyúlt történészi vita végére, és mind a hazai, mind a nemzetközi kutatások számára rendkívül jelentős plusz adalékokkal fognak szolgálni.
Dr. Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum igazgatója elmondta, Heves vármegyében a Dobó István Vármúzeum foglalkozik a megyei régészeti munkával, s kapcsolatban állnak a Magyar Nemzeti Múzeummal és a Nemzeti Régészeti Intézettel. Ők lesznek az ásató intézmény, ők folyamodtak engedélyért és segíteni fogják a Hatvany Lajos Múzeum régészeinek munkáját. Beszélt a vármúzeum fél évtizedes közösségi régészeti programjáról, ami szerinte elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ilyen tervásatást végrehajtsanak. Ez az ásatás arról fog szólni, hogy megismerjék a múltat és a történelmet. Hozzátette, szeptember elején tervásatáson folytatják a Nagyeged-hegyi Szent Kereszt Kápolna feltárását, majd kollégáik átköltöznek Nagygombosra. A múzeumok szakmai segítséget, háttértámogatást, anyagi, műszeres eszközös támogatást adnak a munkához, utóbbiakban a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Nemzeti Régészeti Intézetnek kiemelten magas hozzáadott értéke van.
Kökény Ferenc, a Hatvany Lajos Múzeum vezetője szerint Hatvan számára is nagy jelentősége van az ásatásnak és biztosan örömmel fogják fogadni a hírt a városban élők. Arról is szót ejtett, hogy 2013-ban elvették területi múzeumi rangjukat több másik intézménnyel együtt, de tavaly visszakapták, így kisebb ásatásokat végeznek, de a jelentőseket közösen bonyolítják a nagy intézményekkel együtt. Múzeumi kollégáikat és a múzeumi infrastruktúrát is fel tudják ajánlani a munkálatokhoz, legelső ásatásuk, amelyben részt vesznek, a hazai és a nemzetközi tudományos világ figyelmét Magyarországra, a Nemzeti Múzeumra, Egerre és Hatvanra fogja irányítani. Úgy gondolja, az Alföldön is nagyon sok érdekes lelet van, és kis múzeum révén mindent meg fognak tenni azért, hogy időről időre új eredményeket produkáljanak.