Ismét feltárták a római barakk és erőd maradványait Nagygomboson

Szeptember közepétől október 8-ig a Dobó István Vármúzeum, a Hatvany Lajos Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum régészeinek részvételével zajlott ásatás Hatvan-Nagygomboson. Itt található Heves vármegye egyetlen római építészeti emléke, egy római őrtorony és egy barakk épületének maradványa.

Római őrtorony választotta volna el a kvádokat és a szarmatákat

- Ez a Római Birodalom késői történetének egyik kulcslelőhelye. 373-374-ben történtek az események, amikor is Valentinianus császár itt kisajátított egy területet, és ezen megkezdődtek az építési munkálatok. Ez a Duna partján kikötő erődökből, egy nagy katonai támaszpontból állt, és terveztek olyan őrállomásokat, amelyek ennek a területnek a védelmét szolgálta, valamint a rómaiak jelenlétét demonstrálta – mondta Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet régésze.

- Nagygombos az 1960-as évek végétől ismert lelőhely. Soproni Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze kutatta és tárta fel mind a hozzá tartozó őrtornyot, az általa barakk épületnek nevezett kiszolgáló épületet, valamint az ezt körülölelő árokrendszert. Az ásatás feladata az volt, hogy elsősorban erről a barakk épületről tudjunk meg minél többet. Kiderült, hogy ennek több periódusa is van, építését követően elpusztult, majd újra megpróbálták birtokba venni és felépíteni az épületet. Az őrtorony pedig biztosan nem valósult meg, csak annak a kitűzött helyét sikerült Soproni Sándornak is megtalálnia, illetve mi is újra kinyitottuk ennek egyik részletét – magyarázta Mráv Zsolt.

Felépítették, felgyújtották, újraépítették

A kiszolgáló épületről az ásatást vezető régész elmondta, előkerült annak pusztulási rétege, ami a beomlott tetőszerkezetből, a padlás átégett fa és agyag szerkezetéből áll (azt nem tudni, az épületet a kvádok, vagy a kivonuló rómaiak gyújtották-e föl). Ez az elplanírozott, illetve egy gödörbe elásott réteg tartalmazta egyedül azt a néhány római kori leletanyagot, amelyet az építéshez tudnak kötni. A legfontosabb leletek a római katonai bélyeges téglák, azok közül is az, amely megnevezi azt a katonatisztet, amely az építkezés kivitelezéséért volt felelős. Ő egy germán származású római tiszt volt, Frigeridusnak hívták, neve olvasható az itt előkerült téglákon is. Ő 371 és 373 között volt Valeria tartomány katonai parancsnoka.

Mráv Zsolt megmutatta az őrtorony kijelölt helyét is, amely a barakk épülettől körülbelül 60 méter távolságra helyezkedett el. Ez ma egy erdővel borított terület.

- Maga a barakk épület egy nagyon egyszerű, téglalap alakú, alaprajzú épület volt, amelyet később egy trapéz alaprajzú helyiséggel bővítettek a második építési periódusban. Az őrtoronyról a korábbi ásatáson azt feltételezték, hogy a két négyzet, amelynek a mérete különbözött, az egy kerítésfal lehetett, a külső, illetve a belső négyzet pedig magának az őrtoronynak lehetett a fala. Itt viszont sikerült igazolnunk, hogy ezek tulajdonképpen kijelölt falsíkok. A belső, habarcsos kötőanyag nélküli kősor az őrtorony három méter széles falának tervezett belső falsíkját jelölte, míg a másik kősorral a külső falsíkját jelölték ki a hadmérnökök, akik aztán továbbálltak a következő építkezéshez. Itt egy olyan őrtorony épült volna meg, amely hasonlóan a Valentinianus-kori barbarikumi épületekhez, kikötőerődök őrtornyaihoz hasonlóan két és fél, három méter vastag falakkal rendelkezett volna. A 60 centiméteres fal egy késő római katonai építkezés esetében nem is számít sem őrtorony, sem erőd falnak. Valószínűleg akár egy 8-10 méter magas objektum épült volna, hiszen ekkor minél magasabbra igyekeztek építeni a falakat, tornyokat, s ezekhez szükség volt ilyen vastagságú alapozásokra. Így nem kellett számolni azzal, hogy a szomszédos szarmaták vagy kvádok bármi módon áttörték volna az ilyen falat – ismertette Mráv Zsolt.

Frigeridus feliratos téglák

Az előkerült leletek – főként kövek - részben még a gödrök mellett voltak, az utolsó napon is ásó régészek mellett kis kosárkákba kerültek a cseréptöredékek. A fóliasátor védelmében ott álltak a bezsákolt törmelékek is, amelyeket a restaurátorok megpróbálnak majd összeilleszteni. A tanya tulajdonosának köszönhetően egy viszonylag épen maradt római tetőfedő tégla – ez kicsit eltért a mai cserepektől – is ki volt állítva az október 7-i nyílt napon. Ezen a darabon jól olvasható Frigeridus neve is.

Egy asztalon egyéb tégla- és kerámiatöredékek is ki voltak állítva, amelyeket Gál Andrea, a Hatvany Lajos Múzeum régésze mutatott be az érdeklődőknek. Számos darab az épületből származik, például a bélyeges téglák töredékei. Ezek között is megtalálhatók a Frigeridus nevével jelzett téglák darabjai, vagy egy hibás bélyegzésű: kétszer nyomták bele a nevet a nyers téglába, elcsúsztatva. Szintén érdekes az az épülettégla, amelyben nem ember, hanem állat hagyta ott névjegyét, valószínűleg egy kíváncsi róka volt a tettes, amelynek tappancsa kétszer is hozzáért az egyik nyers építőanyaghoz. Találtak a habarcsban is különlegességet, hogy milyen eszköz hagyott benne nyomatot, nem tudták még azonosítani.

Gál Andrea bemutatta, nem csak építőanyagot, hanem az itt folyt élet nyomait is meglelték. Például kerámiatöredékeket, egy zöld mázas korsó darabjait, valamint egy birka lábközépcsontot (asztragaloszt), amely a római katonák kedvelt kockajátéka volt.

Kelta és őskori tárgyi emlékek

A régész elmondta, a római kort megelőző leletanyag is előkerült az ásatás során. Valószínűleg egy kelta temető szórvány anyagára bukkantak ugyanis, így bukkantak egy kobaltkék üvegkarperec darabjára, valamint egy hólyagos amulettre, amelyet valószínűleg a nyakában hordott viselője. A terület legrégebbi tárgyi emléke egy hétezer éves neolit lapos tálka töredéke. Még a készítő ujjának nyomai is láthatók az edényen, hiszen akkor nem létezett még fazekaskorong.

Gál Andrea elmondta, október 8-án visszatemetik a területet. Jövőre azonban szeretnék folytatni a feltárást újabb szelvények megnyitásával, de ez függ a pályázati finanszírozástól is. Az utolsó héten eső is hátráltatta a munkát, de a három hét alatt összesen körülbelül tizenöt önkéntes régész vett részt a munkában. Az előkerült leletek bekerülnek a Magyar Nemzeti Múzeumba, ott restaurálják, majd szeretnék Hatvanban kiállítani, hogy a helyi közönség is láthassa őket. Hatvanban még nagyon sok régészeti lelőhely található, akár a kelta temető, de középkori helyszínek is, idő és energia kellene ezek kutatásához.