Nem csak a gyár büszkesége volt az 50 éve bajnokságot nyert Bervai Vasas

– Ez a kedvenc képem, amit Puskás Öcsi bácsival dedikáltattam a 1990-es években, amikor a megyei szövetségben járt. Csak annyit jegyzett meg a fotó láttán, „biztos jó focista voltál, mert nálad van a labda” – sorjázik a régmúlt ereklyéi, archív fotói között Várkonyi Ferenc. A 1969-es bajnokcsapat tagja aztán újabb emléket idéz. – Huszonegy éves voltam, a legfiatalabb abban a csapatban. Nagy, neves, kiöregedett Egri Dózsa-játékosokkal (Papp L., Révász, Szabó B., Sós, Prommer), Sípos Józsi kebelbarátommal és Gulyás Gurigával, akit a megye legjobb csatárának ismertünk meg, nyertük a megyei I. osztályt, s először jutottunk fel az NB III-ba. Szuper jó csapat volt!

A 1969-es pontvadászatban a Gyöngyösoroszi visszalépése miatt 15 gárda szerepelt. Az egriek számára azzal nyílt meg az út az elsőség felé, hogy a két rivális hatvani együttes, a Gáspár SE és a MÁV HAC az NB III-ban volt érdekelt. Tavasszal ez három gárda emelkedett ki a mezőnyből.

„Tizenhárom játéknap után 19–19 ponttal állt holtversenyben a dobogón a Gyöngyösi Energia, a Bervai Vasas és a Gyöngyösi Vasas Izzó – írja Lovász Tamás István a Heves megyei labdarúgása története című könyvben. – Az egriek a 15. fordulóban a rangadó megnyerésével (Bervai Vasas–Gyöngyösi Energia SE 2:1) három pont előnnyel álltak az első helyen. Az őszi folytatásban a két gyöngyösi csapat jelentősen visszaesett, és a hajrára nem is maradt ellenfele az egri csapatnak a bajnoki címért folytatott versenyben annak ellenére sem, hogy az őszi rangadón a Selypi Kinizsi ellen vereséget szenvedett idegenben (1:2). A megyeszékhelyi egylet 51 pontot gyűjtve szerezte meg az első helyet a 45 pontos Selypi Kinizsi (edző: Szalontai Béla) és a 41 pontos Apc (Takács László) előtt. Az előző bajnoki évben még NB III-as Petőfibánya nem tudott beleszólni az élmezőny versenyébe. Tavasszal 18, míg ősszel 20 pontot szerzett, ami a középmezőny elejére volt elég.”

A 1969-es megyei I. osztály végeredménye: 1. Bervai Vasas (Papp I., Szűcs, Kovács, Sipos, Szabó, Révász, Soós, Zajácz, Várkonyi, Prommer, Gulyás, Póta, Papp II., Ivádi, Gál, Kréti, edző: Turán István), 2. Selypi Kinizsi, 3. Apc, 4. Gyöngyösi ESE, 5. Petőfibánya, 6. Gyöngyösi Vasas Izzó, 7. Lőrinci, 8. Recsk, 9. Egri Spartacus, 10. Heves, 11. H. Korvin SE, 12. Rózsaszentmárton, 13. Bélapátfalva, 14. Füzesabony, 15. Pétervására, 16. Gyöngyösoroszi (visszalépett).

– Hálás szívvel gondolok vissza Fesztbaum Bélára, aki akkoriban a helyi gyári újság, a Bervai Figyelő sportosa volt – folytatta Várkonyi Ferenc. – Közeli barátságunk attól az évtől kezdődött. Sok hasznos újságcikket és fotót őrzök tőle. A képeket a gyár bejárati kapujánál függesztették ki. A belépő dolgozók azzal kezdték a napot, hogy először megnézték az eredményeinket. Valamennyien büszkék voltak a csapatunkra. Négy éven át szerepeltem a gárdában. Sok barátra tettem szert a gyárban. Mindenkinek hálás vagyok, hogy az ott töltött csodaszép éveket kamatoztatni tudtam sportvezetői pályafutásom során. Sajnos már egyre kevesebben vagyunk, hogy emlékezni tudjunk az ötvenedik jubileumra. A tizenhatos játékoskeretből Révász Tibi, Prommer Béla, Sós Sanyi, Papp Józsi, Gál Laci, Rozsnaki Pista és jómagam élünk, miközben sportvezetőnk is elhunytak már – zárta szavait irányított Várkonyi Ferenc.