2020.05.26. 10:32
Az Egri FC-nél a nyolc éve NB I-be jutást ünnepelték
Napra pontosan nyolc esztendeje, 2012. május 26-án harcolta ki az élvonalba jutást az Egri FC együttese. Háromezer néző előtt Szasa Dobrics duplájára a DVSC-DEAC játékosa, Salami Eugene egy találattal válaszolt, majd Albert István öngólját követően alakult ki a 3–1-es végeredmény a Szentmarjay-stadionban. Majd következhetett az önfeledt ünneplés.
Bajnokcsapat, bajnokcsapat! Fotó: Lénárt Márton
A korábban a Kecskemét és a Vasas gárdáját támogató Jámbor János 2011-ben vállalt szerepet Vancsa Miklós ügyvezetővel karöltve az egri labdarúgásban, a megyeszékhelyi szimpatizánsok legnagyobb örömére. A vezetőedzői feladatokat a '80-as években az Eger SE-ben futballozott Simon Antalra bízták. Segítője az a Vojtekovszki Csaba volt, aki korábban szintén a klub játékosának számított, jelenleg pedig az MLSZ Heves megyei igazgatója. A segítő jobbot nyújtó főtámogató Vancsa Miklós hathatós közreműködésével a harmadosztályból történt feljutást követően biztos alapokra helyezte a klubot. Ennek köszönhetően kiváló képességű játékosokat sikerült Egerbe csábítani a magasztos célok elérése érdekében.
A „hirtelen” jött siker részese volt Katona Attila. Az egri születésű futballista a DVSC-vel kétszeres magyar bajnoknak, és kupagyőztesnek mondhatta magát, majd a vietnámi élvonalban is megfordult. A több poszton bevethető játékos jó emlékeket őriz a szülővárosában elért sikerekről.
– Vancsa Miklós hívó szaván nem kellett sokat gondolkoznom, s örömmel tértem vissza a megyeszékhelyre – emlékezett Katona Attila. – Az NB III-ból feljutott gárda teljesen átalakult, ugyanis csupán három játékos maradt az akkori bajnokcsapatból. A formálódó gárda célját az jelentette, hogy két-három éven belül jussunk fel az élvonalba.
A kitűnő szakmai háttérnek köszönhetően a vártnál korábban érett be a munka gyümölcse. Édes érzéssel töltött el minden Egri FC szurkolót, hogy már az első esztendőben sikerült fentebb lépni a gárdának.
– Jámbor János szerepvállalásának köszönhetően minden feltétel adott volt az eredményes munkához – taglalta az EFC korábbi játékosa. – A biztos háttér tudatában a sok érkező ellenére rövid időn belül igazi egység alakult ki a csapaton belül. A siker legfőbb titkának az számított, hogy a pályán és azon kívül is kiváló közösséget alkottunk. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a várakozásokat felülmúlva már az első évben sikerült szintet lépni.
Nyolc esztendővel ezelőtt, 2012. május 26-án a Szentmarjay Tibor Városi Stadionban 3000 néző előtt a DVSC-DEAC együttese elleni 3–1-s sikert követően jutott az egri egylet a honi elitbe.
– Összeállt egy fiatal egriekből álló szurkolói mag, akik rendre buzdítottak bennünket idehaza, továbbá idegenbe is hallatták a hangjukat, ami a másik kulcsa volt a sikereinknek – emelte ki Katona Attila. – A Debrecen elleni itthoni összecsapás alkalmával behozhatatlan előnyre tettünk szert a Szolnok előtt. A találkozót 3000 néző előtt játszottuk, ami szép szám. Ám szerettük volna, ha a bajnokság egészében tudjuk tartani ezt az átlagot a Szentmarjayban. Mi mindent megtettünk ennek érdekében, de sajnos nehéz volt a nézőket kicsalogatni a lelátóra. Egri születésűként külön örömet jelentett, hogy részese lehettem az osztályváltásnak. A mai napig szép emlékek jutnak eszembe az akkori időszakról, amit örökre a szívemben őrzök.
A feljutást követően az egri stadion híján volt a villanyvilágításnak, így az örömkönnyeket hamar felváltotta az a keserédes érzés, miszerint a nagyérdemű nem láthatja hazai pályán futballozni kedvenceit. A hontalanság okozta megpróbáltatások visszásan hatottak a gárda teljesítményére is. „Otthonként” Debrecen, Vác, Diósgyőr és Vasas Fáy utcai stadionja szolgált az egylet számára, több-kevesebb sikerrel. Az őszi szezonban a Diósgyőrben rendezett Debrecen elleni 1–0-s győzelem jelentette a legnagyobb skalpot Katona Attiláéknak.
A tavasz pedig, ahogyan oly sokszor az egri foci életében, ezúttal is a bizonytalanságról szólt. A világítás hiánya egy összetett „problémaáradatot” indított el, amiből nem volt kiút. Nem látszódott a fény az alagút végén, így a rövid fellángolást követően ismételten a ”sötétség” lett az úr a megyeszékhelyi labdarúgásban.
Ma viszont emlékezzünk a csillogó emlékekre és a nyolc évvel ezelőtti bajnokcsapat játékosaira, stábtagjaira, akik a szurkolók hatalmas örömére bearanyozták 2012. májusának utolsó hétvégéjét.
A bajnokcsapat tagjai
Sztankó Gábor, Illyés Dániel, Giák Tamás – kapusok; Benke Viktor, Balog Zsolt, Bíró Péter, Debreczeni Dávid, Josef Hamouz, Petr Knakal, Preklet Csaba, Bojtor László, Csedomir Pavicsevics, Farkas Ádám, Fürjes Ádám, Karim Benunesz, Katona Attila, Piller József, Romhányi Tamás, Szasa Dobrics, Zvara Dávid, Dusan Pavlov, Horváth Zoltán, Igor Pisanjuk, Kasza Dániel, Koós Gábor ,Olasz János, Szimeon Hrisztov – mezőnyjátékosok. Simon Antal vezetőedző, Vojtekovszki Csaba asszisztens edző, Kövesfalvi István kapusedző, Kocsis Zoltán technikai vezető, Fábián Gábor gyúró, dr. Kincses Miklós orvos
Az NB II. Keleti csoportjának végeredménye