Tarnamérán kiválóak a körülmények, mégis elfogytak a futballisták

Szalai Ádám tavaly júliusban kisméretű műfüves pályát avatott Tarnamérán. A magyar válogatott csapatkapitányának tetszett, amit a helyszínen látott, jó érzésekkel és kellemes élményekkel távozott. Ahogy azonban a német 1. FSV Mainz 05 támadója, úgy mások sem gondolták, hogy egy év múltán a „lagzi” után „temetés” következik. Hiába ugyanis a gondosan ápolt nagyméretű labdarúgó-pálya, a gyakorlásra szolgáló tartalék játéktér, az igényesen karbantartott, tiszta öltözőépület, a fedett közösségi tér és a kisméretű műfüves pálya, ha felnőttcsapatnak híján van a klub. A visszalépés jelentette csapás most következett be, de a rendszer már rég ropogott, valójában az a csoda, hogy eddig is sikerült fenntartani a „megszokott” állapotot.

– A tavalyi idénynek úgy vágtunk neki, hogy tudtuk, bravúr lesz végigcsinálni, de megpróbáljuk, hátha közben előnyös módon változás áll be az anyagiakat illetően – mondta a heol.hu-nak a Tarnamérai SE elnöke, Vágó Miklós. – Az eredmények sajnos azt támasztották alá, hogy a szenvedős szezon után új lendület kell venni. A 14., vagyis utolsó helyezés noha nem jelentett kiesést, de tudtuk, hogy ez a helyzet tovább már nem tartható. A játékosokat lehet kritizálni és bennünket is, ám ha ők, mármint az múlt idényben nálunk futballozott labdarúgó nincsenek, akkor már korábban bekövetkezett volna a bajnokságtól való távolmaradás.

A hátteret megvilágítandó, az elnök elmondta, hogy Előházi Zoltánnal és Pári Józseffel közösen végzik (természetesen társadalmi munkában) a létesítmény karbantartását, mérkőzésre előkészítését, a szerelések mosását, mert szertáros és gondnok szerény javadalmazására sincs pénz. Sőt, gyakorlatilag semmire sem futja...

– Az elmúlt 25 hónapban mindösszesen 350 ezer forint guruló forint került a klub kasszájába – magyarázta Vágó Miklós. – Az idegenbe történő utazást a Bott Hungária Kft. jóvoltából sikerült megoldani, míg a hazai mérkőzések utáni szerény vacsorára valót néhány lelkes drukker adta össze. Az elmúlt hónapok azzal teltek, hogy kerestük a megoldás a 16 év után távozott edző, Kovács János pótlására.

A tréner elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy egyáltalán szerepelt a csapat ebben az osztályban, ezért és minden egyébért csak köszönettel tartozunk neki. Akik bírálták a munkáját, azok nem láttak a színfalak mögé, sőt, most, amikor lett volna lehetőség arra, hogy a kritizálók szavak helyett cselekedjenek, csak a széttárt karok és sóhajok fogadtak bennünket. A felnőtteknél szerepeltek többsége nem helybeli, a folytatásban az is gondot jelentett volna, miként tudunk hozzájárulni az útiköltség-térítéshez.

Saját utánpótlásunkra támaszkodhatunk, de nem olyan mértékben, hogy velük most a megyei II-es indulás megoldott lett volna. Ezzel együtt ők jelentik a jövőt, mert az U19-es gárdánk megmarad, a fiatalokat neveztük a bajnokságba. Edzői fronton Kovács János utódját nem sikerült megtalálni, a szóba jöhető jelöltek között akadt, aki érdemi válaszra sem méltatott bennünket, a másik tréner pedig látva a nehéz helyzetet inkább visszalépett.

Ezek után nehéz lesz megtalálni a Tarnaméráról az NB I-ig jutott Szécsi Márk (DVSC), Szécsi Gergő (FTC) vagy Csillag Dárius (Dorog FC) utódját, és a DVTK hölgyeinek bókjai sem érkeznek, mint arra akadt példa ugyancsak tavaly nyáron.

Szomorú futballvalóság 2021 nyarán, olyan időszakban, amikor a sportágnak hazánkban még soha nem jutott ennyi kedvezmény .