Az egri gátfutó már a 2024-es olimpiára fókuszál

– Sérülés miatt nem indult jól az év, ami rányomta a bélyegét a szereplésre. A toruni Eb-n is ennek „esett áldozatául”. Nagyon csalódott volt, hogy nem sikerült továbbjutni az előfutamból? Nyolc hónap távlatából hová helyezi az Európa-bajnoki részvételt?

– Igen, sajnos a sérülés kicsit keresztbe tett a terveimnek – válaszolta a 23 éves Szeles Bálint. – Akkor nagyon csalódott voltam, de ma már úgy tekintek vissza, hogyha sérülten is megfutottam a szintet és ott lehettem egy felnőtt Eb-n, akkor a jövőben ennél sokkal jobb eredményeket tudok majd elérni.

– A vesedaganat miatti 2020-as operáció és az utókezelés hatásai milyen mértékben hatottak ki a 2021-es évre a versenyzést és a civil életet illetően?

– A műtét szerencsére jól sikerült és ma már egy-két kivétellel teljes értékű munkát végzek. A beavatkozás után különösen veszélyeztetve voltam a vírus miatt, ezért nem mentem külföldi edzőtáborokba, csak itthon készültem. Az óvatosság a mai napig bennem van.

– A hazai ob-bronzot – ugyancsak a sérülések miatt – dicséretes helytállásnak nevezte a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnöke, Gyulai Miklós. Ön is így élte meg?

– A sérülésből a felépülés lassabban történt attól, mint azt terveztem, ezért nyárra nem tűztünk ki nagy célokat az edzőmmel, Petrovai Józseffel. Azonban az ob-n mindenképpen az első háromban akartam végezni. Elégedett voltam a harmadik hellyel, mert akik megelőztek, vagyis Baji Balázs és Szűcs Valdó, mindketten nagyon jó versenyzők. Remélem, jövőre már előrébb lépek a dobogón.

– Az Európa-bajnokságon és a hazai ob-n kívül hol indult még?

– Szerencsére idén már sok versenyen vehettem részt még akkor is, ha nem voltam kirobbanó formában. A Gyulai István Memorialon mindig nagy élmény rajthoz állni, ezen túlmenően még két nagy versenyt rendezett a MASZ. Fantasztikus volt, hogy részese lehettem annak a gárdának, amelyik Bulgáriában a Csapat Európa-kupán nyerni tudott. A Szuper Liga döntőben elért második helyezéssel elégedett voltam, de az idővel nem annyira. A menedzseremnek hála Olaszországba is eljutottam versenyre, ami elsőre furcsán hatott, mert teljesen egyedül repültem ki és igazából csak reménykedtem, hogy a transzfer a reptéren vár. Persze minden jól alakult. Kassára ismét meghívtak az utcai látványversenyre, ahol nyertem és mint mindig, hatalmas élményt jelentett. A szezont Barcelonában zártam, ahol 100 métert futottam és hatodik helyen értem be. Akkor kicsit csalódott voltam, ám így visszagondolva, jó az eredmény.

– A sérüléseken és a Covidon túl nehezítette még valami a felkészülést? A körülmények tekintetében az ESSE biztosítja mindazt, amire szüksége van a magas szintű versenyzéshez?

– Szerencsére más tényező nem befolyásolta az eredményt. Az Egri Városi Sportiskola segít mindenben, amiben tud, de a koronavírus ott is lejjebb vitte a költségvetést.

– Idén diplomázott az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen, ami mérföldkőnek számít. Ezek után marad Egerben és fut tovább vagy más irányba fordul az élete?

– A diploma megvan, de itt nem állnak meg a tanulmányaim, ugyanis már a Debreceni Egyetemre járok mesterképzésre levelezősként, mert Egert nem szívesen hagynám itt. A diplomám egyelőre a fiókban pihen, mert addig sportolok, ameddig csak tudok. Az olimpia a fő cél, és nagyon keményen dolgozok, hogy ezt elérjem.

– Az idei év tartogat még kihívást?

– Már bőven zajlanak az alapozó edzések. Szeptemberben volt egy kis pihenő, de azóta gőzerővel dolgozunk a következő szezonra. Idén még egyszer elmegyek egy hazai edzőtáborba, ami garantáltan sokat segít majd.