A Heréd LC aranycipőse először lett gólkirály

– A 29 mérkőzés/31 gól mutató gólkirályi címet ért. Minek köszönhető ez az eredményesség?
– Az elejétől fogva „megvolt a kémia” köztem és a csapat között – válaszolta a hatvani illetőségű Balog Bence. – Mondhatom, hogy hazaérkeztem Herédre, itt váltam felnőtt játékossá, és talán most értem meg arra, hogy ezt számokkal is bebizonyítsam. Nem mehetek el szó nélkül edzőm, Molnár Zoltán mellett, akinek a játékrendszere és játékfelfogása, nagyban egyezik az enyémmel. Örülök, hogy megkaptam a bizalmat, és beillesztett ebbe a rendszerbe. Közhelynek hangzik, de ebben a csapat is vaskosan benne volt. Amikor körvonalazódott, hogy reális esélyem van a gólkirályi címet elhódítani, sokszor rám játszottak a srácok. Ha nem jöttek a gólok, mindig nyugtattak: „Ne idegeskedj, oda fogsz kerülni ziccerbe” és igazuk lett. Csapatkapitányunk, Tari Szabolcs, még a büntetőket is átengedte, ezzel is segítve a célom elérését.

– Csapatszinten hatodik hely és két kupasiker (Téli-kupa, Dr. Vass Géza-kupa) szerepel a mérlegen. Utóbbi kettő remek, de a bajnokságban vélhetően előbbre vágytak.
– Nem tartom kudarcnak a hatodik helyezést, főleg a két megnyert serleg mellett, mert bizonyítottuk, hogy komoly potenciál van a csapatban. Talán a következő szezonban magasabb polcra tudjuk majd pakolni az eredményt a bajnokságban. Sajnos felnőtt­szinten még elkerültek a sikerek, nekem ez dupla motiváció, hogy a csapattal fellépjünk a dobogó valamelyik fokára. A csapat magja adott, a megfelelő igazolásokkal, miért ne sikerülhetne?!

– Mikor érezte azt, hogy meglehet a gólkirályi cím?
– Talán a 22. forduló volt az, amikor ez tudatosult bennem, a Gyöngyöshalászon elért duplám után. A következő hetekben a meccsek végén mindig az volt az első dolgom, hogy megnézzem, „riválisaim” hogyan teljesítettek a saját meccsükön.

– Melyik találatát tartja a legfontosabbnak?
– Minden gólomat fontosnak tartom, azt is, amit a 16-oson kívülről szereztem, és azt is, amit a gólvonalról. Az őszi fordulók végén az Eger SE és a Gyöngyösi AK ellen is szereztem mindent eldöntő gólt. Az az érzés leírhatatlan, mikor az egész csapat a nyakadba borul, ilyenkor nem számít, hogy profi vagy vagy amatőr. Mindenki ezért az életérzésért húz csukát hétvégente!

– Melyik gólját gondolja a legszebbnek?
– Ezt nem bajnokságban, hanem a Magyar Kupa főtábláján szereztem, Rakamazon. Az első meccsemet játszottam a kezdő csapatban, az edzőm még nem volt teljesen tisztában a nevemmel, muszáj volt valamit nagyon villantani. Úgy 35–40 méterről a pattanó labdát a kapuba zúdítottam. Valószínűleg öt-tíz évig nem rúgok ekkora gólt.

– Mennyi maradt még önben?
– A helyzeteim zömét értékesítettem. Tavasszal akadt jó pár lövésem, ami a kapufán csattant, kis szerencsével több is lehetett volna a gólok száma. Ha a bajnokság előtt a cserepadról indulva azt mondják, itt van tíz gól, már kérdeztem is volna, hogy hol kell aláírnom.

– Mennyire volt önző a társakkal szemben?
– Sose voltam nagy góllövő, előfordult, hogy ziccerben is passzoltam és csak be kellett helyezni a labdát az üres kapuba. Edzőként is azt vallom, ha valaki jobb helyzetben van, kutya kötelessége a labdát leadni. Mindig a csapat az első, nem az egyén.

– A klub számára is érték, ha az aranycipős nála játszik. Elismerték ezt a Heréd LC-nél, ott, ahol Molnár Zoltán személyében az edző is gólerős játékosnak számít?
– Heréden mindig is az volt a trendi, hogy lehetőleg egy góllal többet rúgjunk, mint az ellenfél. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Pest megyei öregfiúk-bajnokság gólkirályát is mi adtuk. Zoli szokott is csipkelődni, hogy ő eggyel több gólt rúgott. Jó zsugás a mester, van kitől tanulni.

– Tavaly Héhalomról tért ­vissza Herédre. Nógrád megyéhez képest miben más a Heves megyei bajnokság?
– Nehéz összehasonlítani a két megyét. Nagyon pozitív csalódást jelentett a Nógrád megyei foci, mert a körülményekben rengeteget fejlődtek az évek során. Pásztón, Berkenyén, Mohorán és Diósjenőn remek minőségű pályák vannak, megbecsülik a focistákat. Számomra örök emlék, amikor Pásztón csodálatos közönség előtt, végig sportszerűen buzdítva a hazai csapatot, megtapasztalhattam, milyen igazi szurkolótábor előtt focizni. Viszont Heves megye az Heves megye. Hatvani lakosként mindig a szívem csücske marad. Tudom, hogy a környéken, itt jobban szem előtt vagyok az ismerősök számára. Mikor küldik a rokonok a Heves Megyei Hírlapot, „láttuk, nyertetek, és még gólt is rúgtál”, olyankor érzi az ember, hogy itthon van.

– A gólkirályi cím hol foglal helyet az ereklyéi között?
– Figyelembe véve, hogy még egy „Locsoló-kupán” se voltam soha gólkirály, felemelő érzés. Pedagógusként kiváltképpen fontos, mert ha a gyerekekkel focizunk az órán, a gól a mindenük. Talán ezzel kicsit nekik is bizonyítottam. A nagyobbak az MLSZ adatbankon figyelemmel kísérték az eredményeinket, természetesen minden hétfőn azzal fogadtak az iskolában, hogy láttuk, mi volt… Persze, mikor nem jött a gól az adott fordulóban, kaptam is az ívet!

– Akad-e hiányérzete az idényből, vagy teljesre sikeredett?
– Ahogy a szezon közepén is mondtam, sikerült bizonyítanom, hogy lehet rám számítani, és hiszem, hogy maradt még a tankban a következő szezonra is.

– Mi lesz a folytatásban: egy gólkirály mindig kelendő „áru”...
– Igen, kaptam jó pár ajánlatot, akár magasabb osztályból, akár másik megyéből. Számomra ez remek visszaigazolás az idei teljesítményemről, de úgy érzem, a megfelelő helyen vagyok, a megfelelő környezetben, remek emberek között.

A góllövőlista élcsoportja
31 gólos: Balog Bence (Heréd)
25 gólos: Ivony Attila (Energia SC Gyöngyös)
24 gólos: Kitl Krisztián (FC Hatvan)
23 gólos: Márkus Marcell (Gyöngyösi AK)
21 gólos: Balázs Lázár Tihamér (Hevesi LSC)
20 gólos: Montvai Tibor (Egerszalók)
19 gólos: Kaló István Alexander (Besenyőtelek)
18 gólos: Ágói Zoltán (Lőrinci)
17 gólos: Danó Zsolt (Marshall-ASE), Fellner Krisztofer (FC Hatvan), Tari Szabolcs (Heréd)