Passauig és vissza kerekezett Hatvanból Szirmai Péter

–  1300 kilométert mentem egy hét alatt, persze túrabiciklivel, nagy csomagokkal, és a napi átlagom 160 kilométer volt. Előfordult erős szél, egész napos eső, felhőszakadás. De ami a legjobban megnehezítette a dolgom, hogy váltott műszakban, nappal-éjszaka dolgozom, és éjszakás műszak után indultam el a túrára, alig másfél óra alvás után. Persze voltak egyéb nehézségek is – mesélte Szirmai Péter a heol.hu-nak.

Mint elmondta, kíváncsi volt, hogy el tud-e menni kerékpárral Németországba, és onnan vissza.

– Volt már olyan korábban, hogy biciklivel kimentem Németországba, de haza már vagy busszal jöttem, vagy kocsival hoztak. Szerettem volna az elejétől a végéig biciklivel teljesíteni ezt a távot. Minden évben kitalálok egy nagy sporttal kapcsolatos célt, hogy a sport iránti motivációm megmaradjon a hétköznapokon is. Az úszás és futás mellett persze jó kiegészítés is volt ez a hosszabb biciklitúra - mondta Péter.

A hatvani sportoló fő sportága a futás, a legtöbb energiát, időt, edzést ebbe fekteti, ezért is tervezte, hogy amikor kiér Németországba, tehát féltávhoz ér, akkor ott fut egy félmaratont.

– Ehhez az ötletet az adta, hogy 2 éve kibicikliztem Bécsbe, ahol maratont futottam, majd hazatekertem. Kíváncsi voltam, hogy ez működhet-e még hosszabb távnál is – mesélte Péter.

Bevallotta, hogy két nagyobb hibát is elkövetett, ami majdnem a túra feladásához vezetett. Először is éjszakás munka után, fáradt lábakkal indult el, miközben alig aludt valamit, ráadásul pont az első nap biciklizett a legtöbbet, 224 kilométert. Másodszor pedig nem sikerült pontosan beállítani az ülést.

- Emiatt úgy megfájdult a térdem, hogy egészen Németországig fájt. Vittem regeneráló sportkrémet, ami enyhítette, később megszüntette a fájdalmat, így a hazaútra már rendbejött a térdem - mesélte a sportoló.

Elmondta azt is, mi volt a napirendje. Már esténként megtervezte a másnapi útvonalat.

- Mindennap hajnal 4 órakorkor felkeltem, 5 órakor indultam, és délután 5-6 óráig tekertem. Persze voltak pihenők, étkezések, boltban vásárlás. Aztán este még szállást kerestem, elmentem vacsorázni, és előkészítettem a cuccaimat másnapra. Volt olyan is,amikor ez kimaradt, mert a fáradtságtól elaludtam - mondta Péter.

Kérdésünkre, hogy ki, hogyan támogatta mindebben, annyit válaszolt, hogy eleinte nem kapott semmilyen támogatást, azonban ahogy folyamatosan posztolt az útjáról, egyre több kedves, biztató üzenetet kapott az ismerőseitől. Külföldön élő ismerősei közül többekkel találkozni is tudott, volt, aki szállást is adott neki.

– Megterveztem az utat, előkészítettem a biciklit és a szükséges dolgokat, amiket magammal vittem, és utána reggeltől estig küzdöttem az elemekkel, távval, fáradtsággal, fájdalommal. Bár teljesen átlagos biciklisnek tartom magam, de fejben egy picit talán erősebb vagyok, és talán ez segített a legtöbbet, hogy sikeresen teljesítsem a túrát. Ráadásul mindössze 8 napot adtam magamnak, ezért napi 160 kilométert kellett bicikliznem átlagban mindennap - közölte Péter, majd hozzátette: 

– Amikor Molnár Andi (táncművész) megtudta, hogy a túra vége felé kisebb mélypontra kerültem, segítségként energia küldését kérte a nagy számban látogatott közösségi oldalán nekem. És úgy tűnik működött is a módszer, mert feltöltődtem ès a hangulatom is sokkal jobb lett.

Szirmai Péter hazaérve hitte el, hogy sikerült

S hogy milyen érzés lehet egy ilyen óriási távot legyőzni ennyi idő alatt úgy, hogy nem élsportolóként teszi meg az ember, hanem hétköznapi emberként? Péter a következőket felelte:

– Nagyon jó érzés volt, amikor 8 nap után újra megláttam a Hatvan táblát, ekkor éreztem át igazán, hogy sikerült, és megérte a sok munka, amit belefektettem. Közelebbi ismerőseim már tudják, hogy milyen „őrült” vagyok, így ők már nem nagyon csodálkoznak ezeken a kihívásaimon, azonban vannak mindig olyanok, akik nehezebben hiszik el, vagy nem értik, miért csináltam ezeket – fogalmazott portálunk kérdésére Szirmai Péter.

Péterről egyébként nem először írunk a heol.hu-n. 2017-ben a mostani táv felét teljesítette, két évvel később pedig, bár a táv ugyanaz maradt, az idő jelentősen lecsökkent, 5 nap alatt kerekezett el Passauba. Mindkét esetben azonban hazafelé nem kerékpárral utazott.