Olimpia

Vágjunk is a közepébe! Görög betűkkel τὰ Ὀλύμπια, vagyis olümpiai játékok. Krisztus előtt 776-ban rendezték az elsőt az ókori Görögországban, Zeusz tiszteletére. A játékokat körülvevő legendák közül egy nem is annyira misztikusat érdemes ide citálni. Azt tudniillik, hogy az első játékokon kizárólag stadionfutás (sztadion vagy dromosz) volt, aminek hossza 182,88–192,27 méter – Héraklész lábméretének négyszázszorosa –, s a később gyarapodó versenyszámokat is mind-mind mezítelenül kellett teljesíteni. Legenda még az is, hogy az olimpia idejére – igaz az csak egy-, később kétnapos volt – elcsitultak a háborúskodások. Az újkori olimpiák is szépen indultak 1896-ban. Később aztán csavart vitt a helyzetbe, hogy nem a fegyverek hallgattak el a versenyek kedvéért, hanem inkább olimpiákat halasztottak háborúskodások miatt. Ettől persze még szépek voltak a játékok, különösen addig az időpontig, míg 1972-ben, a Münchenben rendezett olimpiát nem árnyékolta be egy nagyon durva, tizenegy életet elvevő palesztin terrortámadás. Ami pedig végképp mássá tette a négyévenkénti ünnepet: az addig kizárólag amatőrök részvételével zajló játékokra beengedték a profi sportolókat. Sajnos ma már számos ok miatt mássá lett maga a sport is. Sportszerelések, -eszközök, születési rendellenességek, a későbbi világsiker érdekében úgy négyéves korban kezdődő fakír felkészülés valamely sportágra. Ezek lettek az eredményesség zálogai. Csoda-e, hogy – bár testnevelő tanári végzettségem is van – nem tudok már lelkesedni az olimpiákért? Ne vessenek meg érte! 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)