1 órája
A petőfibányai játékos-edző mélyaltatása a múlté, de fontos meccs vár még rá
Nem sokan ússzák meg így – kapja a biztatást Parádi János, tudván, hogy valóban a szerencse kegyeltje. A Petőfibányai SK vármegyei II. osztályú labdarúgó-csapatának játékos-edzője szeptember 5-ei motorbalesete után, három hét mélyaltatást követően végzi a rehabilitációt. Agyvérzése nem hagyott marandandó nyomot, ám az esés során megsérült bal karja még sokáig gyógytornát igényel.
Három hét teljesen kiesett Parádi János életéből. Arra még emlékszik, hogy Selypet Petőfibányával összekötő úton rózsaszentmártoni munkahelyére tart, ám utána egy időre megszűnt számára a világ létezni.
Forrás: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap
– Későbbi elmondás alapján tudom, hogy a motoron ülve agyvérzést kaptam – mondja a 45 éves sportember a hatvani kórház hathetes lakójaként.
– Ennek következtében letértem az útról, és a bal oldalamon csúszva az árokban landoltam. A karom sajnos olyan károsodást szenvedett, hogy a mozgatása erőteljesen korlátozott, egyelőre csak minimálisan vagyok képes használni. Napi háromszor gyógytornásztatom, amiben két száraz és egy vizes gyakorlás szerepel. Jártam kivizsgáláson a salgótarjáni kórházban is, ahol megállapították, hogy nincsenek teljesen elszakadva az idegek, így van remény a felépülésre. Kérdés, hogy ez mennyi időt vesz igénybe. Igaz, akad olyan vélemény is, mely szerint a régi állapot nem tér vissza, ám nagyon bízom benne, hogy erre sikerül rácáfolni.
Forrás: Heol Sport facebook oldal
A korábban Apcon, Zagyvaszántón, Nagyrédén, az öregfiúknál pedig Heréden és a Hatvani Lokomotív SE-ben is szerepelt labdarúgó már nagyon szeretne visszamenni dolgozni a rózsaszentmártoni céghez, ahol immár 20 éve hegesztőként keresi a kenyerét.
A focihoz részben visszatért, hétvégére ugyanis eltávozást kap, így meccsen is járt az elmúlt időszakban. Amint meglátják, az érdeklődés azon nyomban érkezik.
Hálás a futballtársadalom tagjainak is
– Sokan megállítanak, köztük ismerősök és ismeretlenek egyaránt – folytatta Parádi János. – A baleset óta rengeteg biztatást és jókívánságot kaptam a futballtársadalom tagjaitól is, amit ezúton is köszönök! Hálás vagyok a kedves szavakért, az üzenetekért, a telefonhívásokért, melyek erőt és bátorítást adnak. Családom, gyermekeim, a párom jelentik a közvetlen támaszt, miközben a sportos múlt segíti a felépülést. A legnehezebb mentálisan feldolgozni a történteket. Szerencsére a fejemben keletkezett agyi duzzanat, vérömleny gyorsan felszívódott, így három hét mesterséges kómában tartás után felébresztettek.
Mondják is, hogy nem sokan ússzák meg így. Mindez felér egy ujjászületéssel.
Arról egyelőre nincs szó, hogy labdarúgóként pályára léphetek-e még, ettől lényegesebb a karom javulása. Leadtam pár kilót és egyelőre fáradékonyabb is vagyok, de remélem, hogy ez napról-napra változik. Egy biztos, nagy küzdelem vár még rám, de azon vagyok, ezt az „meccset” is megnyerjem.
