Mellékhatás

Mindannyian a gyógyszeripar kezében vagyunk. Persze legyünk igazságosak, vannak szerek, amik hatnak, ebben a témában a fájdalomcsillapítók külön regényt érdemelnének. Na, de a mellékhatások… Én speciel cukorbeteg vagyok, és a napokban új gyógyszert írtak fel prevenciós céllal. A diabétesz, gúnynevén a cukorbaj, ugyanis csúnya rombolást végezhet a szervezetben, többek között szív- és érrendszeri problémát okozhat, veseelégtelenséget, vakságot, végtag-amputációt, nem folytatom. 

Nyilván szeretném valahogy elkerülni ezeket, ezért a jó vércukorértékek beállítása, a megfelelő diéta és inzulinterápia mellett szedem a megelőző szereket. Az új bogyó (nevét rejtse jótékony homály) egész jól teljesített, a tüneteim meg is szűntek, így egy elismerő csettintés után kedvem támadt elolvasni a „csodaszer” tájékoztatóját. Ekkor vándorolt át a tekintetem a mellékhatásokra. A lehetséges súlyos bőrkiütésre, súlygyarapodásra, székrekedésre, bélelzáródásra, légzési nehézségre még fölényesen legyintettem, na de, amikor elolvastam, hogy „vese- és szívelégtelenség, illetve csökkent agyi működés eseteit jelentették néhány betegnél”, már kissé felvontam a szemöldököm. Idegállapotba azonban akkor jöttem csak igazán, amikor megláttam: a kedélyjavítóként is állítólag hatékony prevenciós gyógyszer szedésekor „egyeseknél önkárosító vagy öngyilkossági gondolatok támadtak, vagy öngyilkossági hajlamot mutattak.”