Ruhát tervez a világnak

– Hogyan került Oslóba?

– Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba jártam, a tanulmányaim utolsó évében a Gárdonyi Géza Színház néhány darabjában táncoltam. Mindig csodáltam a jelmeztervezők munkáját, megtetszett a szakma. Mivel mindig érdekeltek a kreatív tevékenységek, nem állt tőlem messze e terület. A középiskolában egyszer csak megpillantottam egy hirdetést, amely Dánia egyetemeire csalogatta a leendő hallgatókat. Még érettségi előtt felvettek ruhatervező szakra Dánia egyik leghíresebb design iskolájába. Herningben az iskola nemzetközi osztályába kerültem, az órákat angolul tartották. Egy félévet Manchesterben is eltöltöttem Erasmus-ösztöndíjjal, s Londonban egy ismert márkánál végeztem a gyakorlatomat.
Kézzel kötött ruhadarabokat árultak, s mivel én nagyon jól tudok kötni, sokszor közreműködtem. Segítettem a kollekciók összeállításában, prototípusokat készítettem, s számítógépen terveztem a ruhákat. Nyári gyakorlaton is voltam Oslóban, a vezető norvég sportruházati cégnél, amely Magyarországon is egyre népszerűbb. A gyakorlat után állást ajánlottak: elfogadtam, így Oslóban laktam, s Dániába visszajártam vizsgázni. Az említett márkánál készítettem a diplomamunkámat is. Jelenleg egy másik vállalatnál gyapjútermékeket készítek a norvég fővárosban, de hamarosan újra visszakerülök a régi cégemhez.

– Milyen feladatai voltak ott?

– Először a designereket segítettem, aztán én lettem a kiegészítő kategória termékeinek designere és fejlesztője. Hátizsákokat, bőröndöket, sapkákat, sálakat, kesztyűket és fehérneműket terveztem. Amit most árul a cég, azokat a ruhákat én alkottam.

– Milyen benyomást tett Önre Dánia?

– Szeretem Skandináviát. Herning – ahol az iskolát végeztem – Eger-méretű város. Az intézményhez kevés lakás tartozott, viszont sok diákja volt, így sokunknak messzebbről kellett bejárnunk biciklivel. A dánok rengeteget kerékpároznak, ehhez nekem is hozzá kellett szoknom, ugyanis csaknem 45 percet bringáztam a suliba, s vissza. Az iskolai környezet nagyon inspiráló volt: sok műalkotással teli, s közel van a természethez. Igen diákbarát hely, a tanárok is nagyon kedvesek. Volt olyan oktatónk, aki egyedülálló volt, s tudta, hogy sokan nem tudnak hazamenni karácsonyozni, ezért meghívta őket, hogy együtt töltsék az ünnepeket. Jó tapasztalatokat szereztem Dániában, tanultam is dánul, bár később áttértem a norvégra. A mai napig sok dán barátom van, igen kedves és segítőkész nép a dán. Volt, hogy eltévedtem a városban, egy nénitől kértem segítséget, aki közölte, hogy épp van ideje, s elkísért – öt percnyire volt az épület, amit kerestem.

– A norvégokról mi a meglátása?

– Norvégia egyszerűen gyönyörű! Közel van a természet, bárhová is megy az ember. Szeretek túrázni, felfedezni az ország tájait, amelyek nyáron és télen is nagyon szépek. Megtanultam vitorlázni, van egy vitorlás hajónk is, s nagyon élvezem! A norvégok imádják a természetet, a sportokat. Könnyű ehhez idomulni, szeretem én is. Síelni is szeretek, igyekszem minél jobban megtanulni ezt is. És mit tudnék még említeni? A norvég epret! Nagyon büszkék az itteniek rá, hiszen a világ legfinomabb epre szerintük itt terem. A norvégok mindezen felül nyugodtak, s nagyon szeretnek csevegni. Arról is sokáig képesek beszélni, hogyan óvják meg a síléc talpát (mosolyog).

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Petra szereti munkáját, s szívesen ölti magára cégeinek ruhadarabjait beküldött fotó
[/caption]

– Van honvágya?

– Követem a Heves Megyei Hírlap Hevesbéliek külföldön című sorozatát. Olvasom, hogy sokaknak van honvágya. Nekem meg nincs. A szüleim szerint nagyon messze lakom, de én nem érzem így. Két és fél óra alatt otthon vagyok. Évente négyszer járok haza, otthon töltöm a karácsonyt, a húsvétot is, nyáron pedig viszonylag hosszabb időt Magyarországon tartózkodom. Rendszeresen tartom a kapcsolatot a szeretteimmel Skype-on. Nem tervezem, hogy hazaköltözöm. Maradni szeretnék.

Tudta?

Norvégia vezető sportruházati cégét Helly Juell Hansen alapította. A cégvezető a feleségével, Maren Margarethe-tel kifejlesztett egy vízhatlan anyagot, s kabátokat, sapkákat, nadrágokat kezdett gyártani elsősorban a halászok számára. Az első néhány évben is igen sikereseknek bizonyultak a termékeikkel, majd 1878-ban a világ egyik leglátogatottabb kiállításának, a Párizs Expónak a segítségével vált a márkájuk igazán ismert portékává. Később azután már külföldre is szállították az áruikat. Miután Hansen 1914-ben meghalt, a fia vette át a kiválóan működő vállalkozás vezetését.