A világ legelaknásítottabb országában szolgált az egri őrnagy

Ha egy diák egy év alatt két egész osztályzatot javít a tanulmányi átlagán, annak nyomós oka lehet. Mint ahogy annak idején a Kissikátorból az ózdi műszaki szakközépiskolába járó Holló Istvánnak is oka volt rá. Nem szerette azt az iskolát, az édesanyja erőltette oda, miután nem egyezett bele, hogy a szolnoki repülőműszaki szakközépiskolába menjen. A végzés előtt álló nyolcadikos kissrácot ugyanis az egyik pályaválasztási tanácsadó órán olyannyira lenyűgözte egy tiszt tájékoztatója, hogy mindenáron katona akart lenni. Amikor aztán középiskolai osztályfőnöke kipuhatolta a rossz tanulás okát, azt tanácsolta neki, ha ráhajt, innen is egyenes út vezet a seregbe. S ez hatott...

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Egy ízig-vérig katona számára a nagy kihívást ma a külszolgálat jelenti. Fotó: Beküldött
[/caption]

A Kossuth Lajos Katonai Főiskola elvégzése után 1997-ben hadnagyként avatták tisztté. Eddigi pályafutása alatt négyszer költözött, beosztása először Szentendréhez, majd Szabadszálláshoz, Egerhez, Debrecenhez kötötte, s most ismét Egerben szolgál. Szakaszparancsnokként kezdett a szabadszállási katonai kiképző központban, Egerben többször is szakasz- és századparancsnoki, Debrecenben pedig egyebek között felderítőfőnök-helyettesi posztot töltött be.

Egy ízig-vérig katona számára a nagy kihívást ma a külszolgálat jelenti. Holló István számára ez az egri 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljnál kezdődött. A németül, angolul, s egy kissé franciául beszélő tiszt 2003-ban repült Irakba, ahol a Babilon melletti Al-Hillahba települt logisztikai zászlóalj szállítási tevékenységét biztosította beosztottjaival. A kint töltött 211 nap alatt rengetegszer megtette a Kuwait-Bagdad-Al-Hillah közötti, nem veszélytelen 800 kilométeres utat, s járta be a központi régió valamennyi nemzetközi – ukrán, lengyel, amerikai, olasz, japán és spanyol – katonai táborát.

– A béketeremtés legelején történt mindez, amikor még kialakulatlan volt a helyzet, s az ország tele volt fegyveres konfliktussal – avat be az akkori viszonyokba.
Ilyen körülmények között kísértek egy alkalommal utánpótlást szállító kocsisort az An Najafban lévő amerikai táborba. Az egynaposra tervezett 60 kilométeres utat végül négy nap alatt tették meg, miután váratlanul leromboltak előttük egy hidat. Az alternatív útvonalon viszont érintettek egy olyan települést, ahol éppen a pénteki vallási rituálé zajlott. A katonai konvoj dühödt haragot, majd ádáz lövöldözést váltott ki a helybeliek körében.

A következő misszióra 2006-ban, a dél-szláv háború idején Bosznia-Hercegovinában került sor. A nemzetközi katonai rendfenntartó kontingensben járőrözés, valamint a szervezett szélsőséges bűnöző, illetve vallási csoportok felderítése volt a feladat.
– A lakosság itt nem fejtett ki különösebb ellenállást, viszont ez a világ legelaknásítottabb országa, ahol úton-útfélen állandó robbanásveszély volt – meséli Holló István.

Ugyancsak a nemzetközi béketámogató csapat tagjaként töltött újabb fél esztendőt a koszovói Pristinában, ahol felderítő műveletek biztosítását végezte. Az immár sokat tapasztalt tiszt ezt követően, négy évvel ezelőtt, már Észak-Afganisztán központi régiójában, Pol-eKhomriban szolgált. A magyar béketámogató misszió felderítő főnökeként elsősorban a helyi vezetőkkel tartott kapcsolatot.

– Meglehetősen sok erőszakos cselekedet zajlott abban az időben a tartományban – eleveníti fel az őrnagy azokat a napokat. – Akkoriban történt, hogy valahol felgyújtották a vallási jelképnek számító Korán egy példányát, s ez országos tüntetést váltott ki. Több ezren vették körül a táborunkat is, végül a helyi rendőrök és katonák figyelmeztető lövéssel oszlatták szét a fenyegető tömeget.

Holló István számára valamennyi külszolgálat komoly szakmai kihívást, személyes erőpróbát és feledhetetlen élményeket jelentett. Más világban, más kultúrában, más szokások között élte az életét, s próbált valamelyest otthont teremteni magának és a társainak. Ezt jelzi egyik élménye is, amelyről beszél:
– Mindig emlékezetes marad számomra például az a karácsony, amikor ünnepi vacsoraként igazi nyárson sült hazai szalonnát falatoztunk...